Pálos Miklóst és az ő Borműhelyét már legalább kétszer felfedezték nálunk itt az Alkoholistán, így én erről már lekéstem rendesen. Mikor először kóstoltam a borait, 2006-os kékfrankos válogatása, a De Facto tetszett a legjobban. Úgy voltam vele, hogy ezt a bort majd egyszer otthon alaposabban meg kell vizsgálnom, ám ez valahogy jó társaságnak hála mindig elmaradt, miközben három palackos készletem 66 százaléka igen jókedvűen elfogyott. Az utolsó palackot már csak magam miatt is muszáj dokumentálnom, melléraktam az épp most polcokra kerülő 2008-as Rokka Kékfrankost, elővettem kedvenc górcsövemet és behelyeztem alá a butéliákat.
Borműhely De Facto Szekszárdi Kékfrankos Válogatás 2006
A pince induló csúcs kékfrankosa vagy az induló pince csúcs kékfrankosa. Ha jól tudom, már nem kapható, annak idején 3000 Ft körül mérték.
Sötét bíbor színű bor, élénk téglapiros gyűrűvel. Illata közepesnél intenzívebb, érdekesen változóan édes és savanyú egyszerre. Meggybefőtt, szilvás lepény, aztán savanyított szilva és édes fűszerek jönnek felváltva a pohárból. Kóstolva intenzív, közepes testű, arányos. Markáns, szép savai vannak, akik rendkívül fegyelmezettek is: rohannak, szétáradnak a nyelven és mindenütt a szájban, ám mikor éppen sok lenne belőlük, akkor behúzzák a kéziféket, dícséretes módon visszavesznek az arcból. A korty íze fajtajelleges: húsos, finoman fanyar meggy leheletnyi fűszerességgel. Kékfrankos mércével a tannin sem kevés benne: erősítik a struktúrát, tartalmassá és hosszúvá teszik a lecsengést. Ami hiányzott most nekem belőle a nagyobb durranáshoz, az a rétegzettség vagy szédítőbb mélység. Mintha korábban az is meglett volna. Így most a hat pont van meg éppen.
Borműhely Rokka Szekszárdi Kékfrankos 2008
A pince alap kékfrankosa a Radovin és a Borfalu polcain lesz hamarosan kétezer alatt. Tiszta, csillogó bíbor színű bor, vékony, halvány gyűrűvel.
Illata kezdetben inkább visszafogott, meggyes, virágos, főzőtt vaníliapudingos. Szellőzéssel nyílik, de sokkal intenzívebbé nem válik, inkább a gyümölcs kerül jobban előtérbe, egészen pontosan meggy márka formájában. Kóstolva megkapóan gyümölcsös, jóízű, könnyed, de nem súlytalan. Minden benne van, amit az illat ígér és amit egy alap kékfrankostól el lehet várni. Hangsúlyozom: nem pesszimista mértékkel. A korty egy fokkal simább, édesebb, ugyanakkor izgalommentesebb a De Factonál, savai csiszoltabbak, kevésbé virgoncak. Tannin itt már a fajtához képest elvárt, azaz szinte semmi, de nem is hiányzik belőle. Utóíze finom, lehetne hosszabb is, de hát nem egyszerűbb még egy kortyot inni belőle? Öt pont fölé.
Utolsó kommentek