Még az ősz elején, Erdőbényén vettem a Hetedhét pásztortüzek fesztiválon. Ungváry Krisztián a frissen vásárolt, ám erősen leharcolt kúriája előtt, egy sörpadon mutatta be a borait. A 2009-es Vayi Cuvée-t együtt kóstoltam a 2008-assal, ami egy dinamó, de nekem az új évjárat harmóniája, szelídebb savai, nyugodt szépsége jobban tetszett. Mint kiderült, Ungváry Krisztián inkább a 08-asra büszke, és ez a büszkeség nyilván szélesebb és behatóbb mintavételezésen alapul, mint az én játszi választásom, érdemes észben tartani. A Vayi Cuvée furcsa képződmény, egy aszú és egy fordítás hibridje, kóstolva azonban inkább késői szüret, és ebben a megállapításban részemről semmiféle kritika nem bújik meg, nekem ez a műfaj a gyengém. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy a sokszor brutális almasavval támadó, rideg és mosolytalan száraz furmintok és a lehengerlően gazdag, de csak kupicával iható aszúk között félúton, a Vayi Cuvée és társai Tokaj legszebb, vagy legalábbis legmegnyerőbb arcát mutatják (pláne, ha az árcédula is belóg a képbe).

Amikor két hónappal később fölbontottam, kellemes meglepetésben volt részem. Ismerve Ungváry Krisztián véleményét, volt bennem némi félelem, hogy a pillanat hevében engedtem a felszínes hedonizmusnak, és a kényeztetésért lemondtam az izgalomról. Félelmem alaptalannak bizonyult, ez a bor nem csak elegáns és behízelgő, de nagyon is eleven.

Friss, sziporkázó, gazdagon gyümölcsös illat, belőlem azonnal kibukott, hogy ez az igazi furmint! (Persze nem tiszta furmint, az biztos, hogy a sárgamuskotály is besegít, de az arányokat nem ismerem.) Határozott vonalvezetés, jól definiált, élénk színek - vajas körte, birs, virágok, mandarin, szőlő és egy árnyalatnyi fémesség. Van valami mahleres-klimtes-szecessziós ebben a borban, ami levett a lábamról. Kóstolva tiszta, finom és friss. A nem kevés maradékcukrot könnyen viseli, nem ragad, nem szirupos. Közepes test, selymes textúra, nagyon intenzív ízek - körte, birs és szőlő. A lecsengést finoman pezsdítik a csiszolt savak, bár nem eposzi hosszúságú. Rendíthetetlenül stabil bor, négy napig kóstoltam, és meg sem rezzent. A 2007-es Nobilis Amicus meg a 2004-es Degenfeld Szamorodni üde szépsége köszön vissza ebben a borban. 7 pont, és 2340 forintért magátólértetődő best buy.

Ungváry Krisztián szerényen, önironikusan, ironikusan(?) jegyezte meg egy nagyobb furmint-happening alkalmával, hogy ő végtelenül tiszteli kollégáit, akiknek sikerült száraz furmintban is nagyot alkotniuk, az ő borászati tehetsége ehhez kevés, próbálkozik, próbálkozik, de soha nem elégedett az eredménnyel, amit viszont édesben tud, azt büszkén vállalja. Én is vállalnám.

[Illusztrációk: Gustav Klimt: Életfa (részlet) és Mahler: 4. szimfónia (zárótétel).]