Közhely, de igaz: szinte minden kontextus és nézőpont kérdése. Ha mai két boromat a bikavérek finoman szólva heterogén mezőnyéhez viszonyítom, akkor két nagyon jó bikavért kóstoltam. Ha úgy nézem, hogy bontottam egy dűlős és egy csúcsbikavért Eger egyik legjobb és legnépszerűbb borászától, Dr. Lőrincz Györgytől, akkor meglehetősen csalódott vagyok. Ha belegondolok, hogy az egyik a pince csúcsbora, amiből nekem eddig még a 2005-ös sem okozott csalódást, pedig ott aztán az évjárat miatt komoly fenntartásaim voltak, akkor még inkább húzom a számat. Ha pedig megnézem, mennyiért lehet most kapni, akkor már meg is keseredik a szám íze. Szó szerint, nemcsak képletesen.

St.Andrea Hangács Egri Bikavér 2007

Ha jól tudom, ez volt az első ilyen, dűlős bikavére a pincének, azóta van 2008-ból is ilyen. Az Áldás fölé és a Merengő alá lőtték, utóbbi biztosan sikerült. Szép bíborszínű, sötét árnyalatokkal, szélén lilába hajló gyűrűvel. Orrban igencsak visszafogott, kitartóan kell pörgetni az elemezhető mintavétel érdekében. Hordós jegyek dominálnak: füstölt sonka és pörkölt magvak. Gyümölcsnek egy kis almás céklasaláta - meglehetősen hűvös és távolságtartó bemutatkozás ez. Kóstolva már sokkal bátrabb, köszönhető ez élénk de messze nem húzós savainak. Tanninja már kevesebb, viszont érett és finom. Összeségében azonban ez nem mondható el sajnos a kortyról: ízében van némi zavaró zöldesség, erre még rátesz egy lapáttal a korty közepén megjelenő kitartó, rátarti kesernye. Hiába villannak így már a friss, érett gyümölcsök néha; hiába stabil és magas a struktúra, az igazi élvezet elmarad, keserűvé válik a kóstoló szájíze. A korty lecsengése hosszú, sajnos a kesernye uralja leginkább. Erős öt pontnál többet így nem tudtam adni, pedig szűk másfél éve AM kollégánál még sokkal jobban szerepelt.

St.Andrea Merengő Egri Bikavér Superior 2007

Nem új információ, hogy ez a bor a Hangács párjaként indult, a dugón sem Merengő, hanem Paptag felirat díszeleg. Eredetileg úgy volt, hogy 2007-ben 2004-hez hasonlóan nem lett volna Merengő, végül mégis előléptették a Paptagot - ezt a döntést az én palackom nem igazolta. Makulátlan bíborszínű, csillogóan tiszta. Orrban közepesen intenzív, talán még egy cseppet visszafogottabb is. Cseresznye, piros ribizli, eper, nagynéha tejcsokoládé, gyakrabban fehérrépa és elegáns füstösség. Utóbbiak vannak előtérben inkább, tűnnek orrba először, a gyümölcsök jobbára díszítő szerepet vállalnak, mosolyognak a háttérben. Idővel aztán nyílik, kedvesebbé válik, vegyes gyümölcs és zöldségturmix tejjel eper és fehérrépa hangsúllyal. Kóstolva egyértelműen intenzívebb, bár nem éppen nagytestű vagy lehengerlő. Jó struktúrája van: élettel teli, szép savak, egy fokkal kevesebb tannin, mindkettő szépen belesimul a közepes méretű tesétbe. Íze harmonizál az illattal, de inkább a kezdetivel, sokkal több gazdagságot, gyümölcsöt vártam tőle. Helyette felbukkan és végig marad is egy elegánsank már nehezen mondható kesernye, ami kérlelhetetlenül rányomja bélyegét a kortyra. Nem uralkodik el annyira, mint a Hangácsban, szerencsére nem hagyja egy adag jókor érkező, likőrös, selymes édesség. Menti, ami menthető, de a baj már megtörtént. A lecsengés hosszú, ám hamar halkuló, keserédes, jóval ragaszkodóbb keserrel. Ez most csak hat pont és nem több, korábban, másoknál volt ez sokkal jobb is.

[Az első képen a St.Andrea pince tulajdonosai láthatóak, a fotót a honlapról vettem.]