Idén lesz öt éve, hogy odisszeázni kezdtem, és nemcsak, hogy szívemhez nőtt ez a fajta, de úgy érzem, hogy a 2008-as és 2009-es évjárattal nagykorúvá vált. Látni vélek egy olaszrizling mikrouniverzumot, és jó jel, hogy egyre több borász veszi a fajtát elég komolyan ahhoz, hogy dűlőszelektáljon, vagy árban 10 euró fölé merészkedjen. Ideje lenne egy külföldön is használható nevet keresni neki.
Más. Sokszor elhangzott már, hogy hiába sipákolnak a terroirista-anarchista artizán-partizánok, nem lehet kikóstolni a fajélesztőt a borból. Én ezt munkahipotézisként el is fogadom, de most hat olaszrizlinget kóstolva párhuzamosan, észleltem egy-két sauvignon blanc-villanást, ami fölébresztette bennem a gyanút. A játék kedvéért, a hülyék magabiztosságával, megtippeltem, hogy melyik vad-, és melyik fajélesztős. Tanítson móresre a net bruttó bölcsessége. 

Az első bor kivételével valamennyit egyidejűleg bontottam és kóstoltam.

Káli Kövek Rizling Rezeda 2009

Drukkolok minden új borászatnak, titokban azt remélem, hogy az elődök válláról ők már messzebbre látnak. Ha telepítenek, akkor preklonikus ősklónokat, soha nem látott sűrűségben, vulkanikus domboldalra, ahol korábban csak szikkadt sarj és tikkadt szöcske termett. Ha nem telepítenek, akkor évtizedes alkudozás és térden könyörgés után, Mari néni halálával nyílik meg az út, hogy megvegyék a városba költözött örökösöktől azt a szőlőt, amit még a téeszesítés előtt telepítettek (ritkás fürtű, apróbogyós, a gyökerek tizenöt méterről hozzák föl az ásványokat, a tőkék magamagukat terméskorlátozzák). Talán így is történik, de nem ez az első alkalom, hogy a jobb sorsra érdemes termést fába fojtják (l. Skrabski). A Rezeda egy hibrid: két rész olaszrizling, egy rész rajnai, és nem olcsó. Hogy az illatban egyévesen több a vaj és a mogyoró, mint az őszibarack és a citrusok, talán kinőhető. De hogy ez a legyalult, szedált struktúra valaha még fölkel és járni kezd, azt kötve hiszem. Bársonyos és banánízű. Egyensúly van, de el lehet mellette aludni. Nekem 4 pont, de biztosan vannak, akik nálam fatoleránsabbak, kevésbé keményvonalasak, és bőkezűbben pontoznak. (2900 Ft) [Ezt a bort még hónapokkal ezelőtt kóstoltam, ezért a faj/vadélesztős tippelésre utólag nem vállalkozom.]

Válibor Olaszrizling 2009

Technicolor dreams. Fantázia olaszrizlingre. Mivel én itt nem egyszerűen iszom, hanem odisszeázom az olaszrizlinget, műkedvelek és tanulok, ez a bor számomra viszonylag kevés izgalmat tartogatott. De más kontextusban lehetne tüzijáték.
Pörgős, ám nagyon is atipikus illat: tutti-frutti, banános csoki, mandarin. Kóstolva lehengerlően finom, ez tényleg gyümölcsbomba. Sárgabarack deluxe. Sziporkázóan könnyed, frissít és üdít. A címke szerint - egyébként rémes, nyolcvanas évekbéli öblítő-dizájn - „Öreg tőkék bora”. Hogy valóban a tőkék kora teszi-e vagy sem, nem tudom, de ez az a ritka eset, amikor a remek szerkezetben sem a stylist, sem a sminkmester nem tudott maradandó kárt tenni. 5 pont és szerintem fogunk még innen nagyborokat kóstolni. (2400 Ft) [fajélesztős]

Figula Olaszrizling 2009

Kezes bárány - csipetnyi gonoszsággal: - Dolly öntőformájából. Ha vannak is kozmetikai fenntartásaim, örül a szívem. Az ilyen magabiztos, precíz, tetszetős, érthető és megfizethető nagyszériás borok adhatják az alapot az olaszrizling-reneszánszhoz. Ha lenne saját éttermem, bérelt helye lenne az itallapon. 
Határozott, lendületes illat, gyorsan kiszellőző kénnel. Virágok, széna, vasas kútvíz, alma és lappangó kandúrhúgy. A citrusos savak olaszrizlinghez képest elég fickósak, de még tűréshatáron belül. Közepes test, gyümölcsös, zelleres ízek, jó szerkezet. Profi munka kis sauvignon blanc-os stichhel. 5 pont. (1470  Ft) [fajélesztős]

Jásdi Csopaki Rizling 2008

Valahogy összenőtt a Figulával. Akárhányszor kóstoltam újra, mindig mellette kötött ki. És bár ez volt az idősebb, mégis lassabban kapott lábra. Az első nap még a Figulára szavaztunk, aztán a másodiktól a Jásdi került fölénybe. A Figulát reduktívnak gondolom, míg a Jásdi kaphatott egy kis fatuningot. Tőrölmetszett olaszrizling, a fajta félreismerhetetlen savszerkezetével, sajátos körtestruktúrájával. Inkább ásványos, mint gyümölcsös, a zárlatban az obligát mandulát hosszan kitartja. Amolyan unplugged bor, amiből egy próbakorty alig hagy nyomot, de ha rájárunk, az ujja köré csavar. Erős 5 pont és best buy. (1520 Ft)
Mint az olcsóbbak legjobbikát néha a Bussay mellé raktam – az is 08-as és végül is 600 forint választja el tőle -, de a Bussay azért más liga: mellette a Jásdi elvékonyodott, megkeseredett. [vadélesztős]

Bussay Olaszrizling 2008

A 2007-es Bussay Olaszrizling maradékcukros késői szüret. Szerettem is, meg nem is. A frissességért nem egészen kárpótolt a bujaság. A 2008-as hál’ istennek száraz, és árban bőven az előző évjárat alatt marad. A bontás napján kissé faragatlannak, kiforratlannak hatott. Aztán másnapra összerakta magát. Az illat egyedi, tömör és mély: zsírkréta, mezei virágok, citrusok és talán egy csipetnyi fehérbors. A fehérbors felvillanása után lehetetlen volt az osztrák zöldveltelini-párhuzamot elhessegetni: ez is egy barátságos, magabiztos, tömör szerkezetű bor, amit erőlködésmentes elegancia jellemez. Az érett savak és a jó közepes test tökéletesen együttmozog – ezt egyetlen vetélytársa sem tudta utána csinálni. Valami mélyről fakadó nyugalom lakik ebben a borban. A korty gyümölcsös, a lecsengés finoman mandulás. Nincs benne semmi durvaság, finom és tipikusan olaszrizlinges eszközökkel dolgozik. 7 pont és best buy. (2200 Ft)
A noteszemben ez volt róla az utolsó bejegyzés: Olaszrizling: Magyarország válasza az osztrák zöldveltelinire. Talán lehetne angolítani is: Pannon Blanc: Hungary’s answer to Grüner Veltliner. (Copyright © alföldi merlot, 2011) [vadélesztős]

Bott Frigyes Olaszrizling 2009

Ettől a bortól sokat vártam, és drágán fizettem érte. A Terroirclub születésnapi bemutatóján a Hollóvár mellett Bott Frigyesé volt a legerősebb fehér szortiment. A Hárslevelű kiemelkedett, de utána (meglepetésemre) az Olaszrizling következett (a Rajnait zavaróan édesnek találtam). Az összes Bott-boron erős Wachau-hatást éreztem, és amikor furmányosan megkérdeztem a borászt, hogy otthon milyen borokat iszik, kiderült, hogy a gyanúm nem alaptalan: Bott Frigyes nem egyszerűen lelkes, de passzív Wachau-rajongó, hanem a tartós szakmai barátságok révén know-how-csempész is.
Az indítás csillogó és elegáns volt, mintha egy magasabb, kifinomultabb borászati kultúrát képviselne. Olaszrizling mércével mérve kirobbanóan gyümölcsös, virágos és zsírkrétás illattal nyitott. Ahogy melegedett a bor, árnyalódott a kép, és nyilvánvalóvá vált, hogy a szépség egy része vaníliás, kávés(!) talapzaton nyugszik, és az a különös, nehezen megragadható, kezdetben oregánósnak tippelt árnyalat inkább sauvignon blanc-os bakmacskahúgy, mint fűszernövény. Kóstolva kerek, elegáns, nagyboros, gazdag lecsengéssel, komoly alkohollal. Aztán ahogy múlt az újdonság varázsa, előkerült egy-két lóláb. Mintha ez a bor több darabból lenne összehegesztve – profin, de nem varratmentesen. A savszerkezete egyáltalán nem olaszrizlinges, a korty markáns gyümölcsössége is inkább egy rajnaira vagy sauvignon blanc-ra emlékeztet. A kortyvégi fanyarság nem a mandulás, marcipános finomabb árnyalat, hanem a tonikos, kesernyés. Ehhez cseresség társul, amit én egyáltalán nem szeretek. Úgy 12 C°-tól fölfelé szétválik a maradékcukor és a kesernye, és a korty végén előbújnak a sorjás savak. Volt amikor a 8 ponton gondolkodtam, de végül 6-nál álltam meg, és bízom benne, hogy lesz még 7. (3490 Ft) [fajélesztős]

Somlói Apátsági Pince Olaszrizling 2009

Tragédia, de csak 300 palack készült belőle. Inkább SAP, mint olaszrizling. A 2008-as boroknál úgy éreztem, hogy egy palack SAP-bor beltartalma egy karton átlagborénak felel meg – ez a szorzó most lement háromra. Szerintem ez előrelépés, de a hatás alapvetően most is: gyönyör, álmélkodás, újratervezés, újratöltés, gyönyör, álmélkodás. Dove sta memoria.
Sötét arany szín, elképesztően erőteljes, súlyos és egzotikus illat. Aszalt füge, datolya, sárgabarack, gomba, kamilla, méz. Kóstolva krémes, olajos, bársonyos. Méz és manna. Gyönyörűen integrált savak, némi maradékcukor, gombás fanyarság a végén. Lenyeled és újrakezdődik. Ezt nevezem én magasszintű egyensúlynak! Szomjat nem olt, viszont, ha volt valaha bor, ami kiérdemli a vin de contemplation címet, ez az. 8 pont és nevetségesen olcsó. (2990 Ft) [vadélesztős]

[A fotón David Bowie 1968-ban, egy évvel a Riesling Oddity megjelenése előtt.]