Rájár a rúd az XL-es vörösekre mostanság, úton-útfélen megkapják, hogy túlérettek és túl alkoholosak. Eme tulajdonságok fogyaszthatóságra gyakorolt kedvezőtlen hatása mellett gyakorta elhangzik az a nem kevésbé súlyos vád is, hogy ezek a hömpölygősre hangszerelt borok nem képesek érni a palackban, nincs jövőjük; sőt, némi idő elteltével akár már a pohárban elkezdenek oxidálni. Ez irányú tapasztalataim szűkösek a témában, elhatároztam hát, hogy nekiállok kísérletezni egy kicsit. Az évtizedes palackérlelést kivitelezni elég időigényesnek tűnt, így inkább a bor változását előrevetítő lassú kóstolás mellett döntöttem: ha napokkal a nyitás után sem indul hanyatlásnak az anyag, akkor jó eséllyel évekig érhet a pincében, és a poharunkban sem fog szétesni félóra alatt. Egyetlen bor szerepléséből persze nem lehet általános érvényű következtetéseket levonni, de egy cáfolat avagy megerősítés kezdetnek azért megteszi.

Az elképzelés tehát a következő volt: magas oktánszámú bor, 10-12 Celsiuson történő tárolás (hűtő), a kóstolóadag és a napi ellenőrzés alapján nagyjából nyolc naposra kalkulált teszt. A pesszimista forgatókönyv szerint ez egynaposra csökken, és menteni a menthetőt alapon egy mámoros estével zárul, míg az optimista változatban elismerő hümmögés a vége. A választott tesztbor a blockbusterek hazájából, a Barossa völgyből érkezett, egy dűlős shiraz 15,5-ös alkohollal és izmos árcédulával. A kontextus végett további két, kevésbé drága és eltérő stílusú bort is bevettem a játékba: a Somlói Apátsági Pince 2009-es juhfarkját, és a Gróf Buttler 2007-es kékfrankosát. A somlói játszi könnyedséggel dacolt az idővel, talán kicsit tompult, ahogy teltek a napok, de nem változott igazán - ez igen szép teljesítmény! Azonban a Buttler, bár nyitás után gyönyörű volt, már egy napra rá drámai módon megzuhant, és határozottan elkezdett oxidálni. Ettől kezdve lelassult a változása, és az oxidáció ellenére napokig megőrizte iható mivoltát, de ez semmit sem javít a helyzetén: komoly problémákkal küszködik ez a bor. Végül következzen a shiraz: Greenock Creek Apricot Block 2007 (kb 50 euro).

1. nap, nyitás után: még éppen átlátszó rubin, narancsos villanásokkal. Intenzív, koncentrált, meleg karakterű illat, igencsak érett sötét gyümölcsökkel (szilva, fekete meggy). Étcsokoládé, dió, naspolya, a háttérben bőr és eukaliptusz. Ahogy nyílik, egyre inkább fűszeressé válik, kakukkfű, talán egy csipetnyi kókusz is felbukkan. Megkóstolva feltűnően sós - nem olyan extrém módon, mint a nagy testvér, de azért határozottan. Döbbenetesen sűrű, ugyanakkor bársonyosan sima, lágyabb savakkal, és az újvilági vörösekre jellemző módon nem különösebben tanninos. Bőrös, sós szilvás, vörös áfonyás íz, nagyon hosszú utóíz. A végén kissé szárazabbra vált, a savakat és a csereket is inkább ekkor érezni, az alkohol viszont gyakorlatilag teljesen észrevétlen marad, 15,5% ide vagy oda. Egyedi, érdekes bor, 7 és 8 pont határán.

2. nap: mutat némi változást, de nem jelentős a különbség. Valahogy összerendezettebb, nehezebben szálazható. Bőrös, fűszeres, enyhén túlérett, de nem gejl. Szeder, nagyi fekete szilvalekvárja, fekete olíva, dió, egy kis kapuccsínó. Szájban selymesen sima, haraphatóan húsos, kicsit megfontoltabb. A vége szárazabb, hosszú, az alkohol még csak nem is melegít. Eléri a nyolc pontot.

3. nap: gyakorlatilag semmi változás.

4. nap: dettó, minimális differencia. Bőr, fűszerek, aszalt meggy, némi medvecukor. Sós, sűrű, semmi nem lóg ki. Nyolcas. Négy nap alatt egyetlen gyökérnap sem csúszott be? Nagy, vastag bor, de ízlik, cseppet sem fáraszt. Keveslem a kóstoló mennyiséget, inkább kihagyok egy napot.

6. nap: hozza az eddigi formáját. Talán egy kis hecsedlilekvár és fahéj is feltűnik most benne.

8. nap: ez ugyan nem oxidál, valójában nem is nagyon változik: bőrös, aszalt szilvás, fűszeres, sós és kerek. Gond nélkül kibírta a nyolc napot. 8 pont és elismerő hümmögés.