A rövid sztori annyi, hogy a Decanter World Wine Awards-on a chilei Cimarosa Cabernet Sauvignon 2010 aranyérmet nyert. Önmagában nem nyolcadik csoda, sokan mondják, hogy Chilében is készülnek jó borok, ráadásul van külön kis karámuk, ahol egymással versenyeznek. A poén az, hogy 649 forint, és itthon is lehet kapni a nem éppen a kulináris csúcsokat ostromló Lidlben. Amikor Octopus kikaparta a sztorit, két lehetőség látszott: a borversenyek még annál is hiteltelenebbek, mint gondoltuk, vagy a szarér-húgyér adott, de álomszép chilei borok záros határidőn belül megfojtják az európai borágazatot. Hogy mindkét eshetőségről véleményt alkothassunk, megkóstoltuk a chilei csodát, és tettünk mellé egy szintén aggasztóan olcsó magyart (de annak legalább nem kellett az óceánon átkelnie). Mivel hárman is beneveztünk ebbe a flúgos futamba, így az eredmény arra is bizonyíték, hogy ahány szerző, annyi száj. De aranyat minden ízléskülönbségünk ellenére sem találtunk.  

alföldi merlot:
Cimarosa Cabernet Sauvignon 2010 (Chile)
Csavarzáras, dombornyomott palack. Nem különösebben sötét, fürgemozgású bor. Illatban mintha háromnegyedig tekerték volna föl a volumét, úgy kétszerte hangosabb, mint a magyar átlag. Cassis, kátrány, zöldpaprika és valami kemikáliára emlékeztető alapszag. Nem undorító, nem földönkívüli, de nem is európai. Ha kitartóan inhalálunk vele, akkor kiderül, hogy az árnyalat, amitől az orrunk visszahőköl: sebbenzin. Kóstolva híg, de messze nem annyira, mint az ár indokolná, és ismerve a középkategóriás chileiek émelyítő töménységét, szemcsés textúráját, még jól is esik, hogy ez csúszik. A végén kissé húz a savanya, de nem rombol úgy, mint a Danubiana szekszárdija. 4 pont

Danubiana Syrah-Cabernet Franc 2009 (Szekszárd)
Elsőre barátságosabb, földközelibb, ismerősebb világ. De a részletekben légiónyi ördög. Az illat kellemetlen részleteit egy édeskés, melba-szeletes burok rejti jól-rosszul - mögötte poros, zöldborsóhüvelyes, enyhén cefrés bizonytalan kevercs. Kóstolva egyszerű és ártalmatlan, nincsenek sorjás élei. Üresnek persze üres, de az éretlenséget elég jól sikerült elmaszkírozni. A vége rendezetlen, előbújik a savanyító sav és a kócos tannin. Ha ezt a szomszéd Pista bácsi lopóval kínálja, hümmögve ismerem el a tehetségét. De a szomszéd Pista bácsi ilyet soha nem kínálhat, mert nincs ilyen korrektor-készlete. 3 pont (799 forint Aldi)

octopus:
Cimarosa Cabernet Sauvignon 2010 (Chile)
Hordoz valamit a chilei vörösök jellegzetes karakteréből, tipikusnak azonban mégsem nevezném. Egyszerű illatában fanyarság, vizes fakéreg, gyógyszer, csipetnyi füst és vanília (vélhetően nem a Seguin Moreau hordók hozadéka), a háttérben feketeribizli. Száraz, kissé vékony, élénk, rendezetlen savakkal, minimális cserekkel, íze alig. A tartalom nem sok, de így is enyhén diszharmónikus. Harmatgyenge produkció. 3 pont

Danubiana Syrah-Cabernet Franc 2009 (Szekszárd)
Primer jellegű gyümölcsösséggel nyit az illat, majd fűszeresebbre vált, meleg karakterű, hihetően szekszárdi. Nem túl összetett, de legalább tiszta, erdei bogyós, korianderes, némi tejes aromával kiegészülve. Kóstolva könnyed, komplikációmentes, a mélységet ne itt keressük. Jók viszont a savai, nincsenek kilógó alkatrészei, kellemesen kerek; íze visszafogott, cseresznyés-áfonyás, fűszeres. Egyszerű, jól elkészített asztali bor. 3 és 4 pont határán.

palack:
Cimarosa Cabernet Sauvignon 2010 (Chile)
Intenzív, egyenes illat áfonyával, szilvával, egy kis kötelező kátránnyal és meglepően savanyú füstölt sonkával. Kóstolva üdítően gyümölcsös és meglepően citrusos ízű bor. Tannin gyakorlatilag nincs benne, ami egy cabernet sauvignontól igencsak meglepő, helyette derekas savai gondoskodnak a tartásról és lendületről. A korty második felében érkezik egy csepp egzotikus fűszeresség, hogy egy kis izgalmat csempésszen nyelvünkre. Lecsengése közepesen hosszú, összességében erős négy pontra bőven jó. (Vakon chilei kékfrankosnak tippeltem volna és meghatottságomban talán ötöt is adtam volna rá.)

Danubiana Syrah-Cabernet Franc 2009 (Szekszárd)
Lassan kibontakozó közepesen intenzív illattal mutatkozik be: főtt gyümölcsökkel, talán meggy és szilva dominál benne leginkább. Ezen felül hűvös, mentás fűszeresség érkezik, ami idővel jó adag medvecukorrá alakul. Kóstolva gyümölcsös, fűszeres a korty, miközben egészen sűrű szövésű. Ugyanakkor kicsit lapos, pedig egyáltalán nem savhiányos, mégis hiányzik a komoly ív a kortyból. Tanninnal nem nagyon találkoztam, lecsengése közepesnél rövidebb, mondhatni kissé kapkodva távozik. Viszont jó szájízt hagy maga után, így megérdemli a négy pontot.

Bármennyire tisztes helytállás is 650 forintért 4 pont körül teljesíteni, azért mégiscsak botrány, hogy egy ilyen bor aranyérmet kaphat. Vagy azért gyalázat, mert a Decanter World Wine Awards versenyszabályai és lebonyolítása ilyen nevetséges eredményt hoznak, és/vagy azért gyalázat, mert a chilei alkimisták a szar helyére aranyat csempésztek. Más megközelítésben: vagy a mászterek nyelve tapló vagy a chileiek arcátlansága határtalan, és a versenyre küldött minta nem abból a tankhajóból vétetett, amelyikből a Lidlnek csapolnak.