Ifjabb Franz azt mondta nekem nemrég – pontosabban a Tonellának –, hogy szeretne a mostaninál jóval több fehérbort készíteni, mert fölöttébb alkalmasnak sejlik erre a Soproni borvidék, amely Rusztra emlékeztet adottságilag. Ezért furmintot fog telepíteni. Ez még nem történt meg, viszont a felvetés elég ahhoz, hogy egy szövegben emlékezzek meg a Királyudvar 2005-ös sima furmintjáról és a Weninger-pince 2003-as cabernet franc–merlot küvéjének aktuális állapotáról. Meg még azért is, mert egyazon estén fogyasztottuk el őket.

A Királyudvarról mostanában csupa jót írunk – noha nem volt ez másképpen korábban sem –, láthatólag nem hozta zavarba a céget Szepsy István távozása. A tehetséges Demeter Zoltán teszi a dolgát, ahogyan kell, tehetségesen. Lassan kialakul a szortiment is, amelyben újféle borok tűntek fel, Loire-völgyi mintára. A blendelt furmint pedig lényegesen olcsóbb lett hirtelen, mint elődei, és ez öröm. 2286 forint nem pénz egy ilyen kvalitású borért.

Aranysárga, zöldes reflexekkel, tükrösen tiszta, szép látvány. Illata dettó pompás. Rajongok az ilyenért: gyümölcsös, almás-körtés, mineralitása is határozott, és hiába fiatal, valami igen kívánatos harmóniát sugároz máris. Teste több a közepesnél, zamatai betöltik a szájat, gömbölyű és jó savú egyszerre, lendülettel teli tehát. Hosszan-hosszan búcsúzik, gyümölcsösen, tökéletesen szárazan. Akkora 7 pont, mint a vöcsök.

A jó Franz 2003-ban olyat házasított háromezer-egynéhányszáz forintért, hogy tömegek kapták fel a fejüket tüstént. Én is. Igaz, nem mindenkinek tetszett annyira. Aztán úgy alakult, hogy egy palack megmaradt legendás panelszekrényemben, és esztendeig érlelődött ott. Most, hogy piacra került a küvé 2004-es évjárata, kissé drágábban, elérkezettnek láttam az időt a 2003-as kivégzésére.

Csillogó mélyvörös, a korosodás leghalványabb jele nélkül. Aszalt gyümölcsös, fűszeres, pörköléses illatok, komplexitás és izgalmak. Derekas test, arányos szerkezet. Él, vibrál, játszik, jön-megy, menet közben rengeteget fejlődik. Zamataiban benne van minden, amiért egy jobb Weninger-vöröset szeretni lehet, az érett meggyes-szilvás vonaltól a kifinomult animalitáson át a terroir – merlot a Frettnerből, franc a Spern Steinerből – sztenderd sósságáig. Csontszáraz ez is, tanninjai perfektül integrálódtak már. Savai szintén. Érett és dinamikus egyszerre. Alighanem most van a csúcson. Akkora 7 pont, mint a pinty.