Amit az újborozásról gondolok, megírtam tavaly, úgyhogy az elvi alapvetést most annál is kevésbé engedném bő lére. A lényeg, hogy szűk baráti körben magunk is szoktunk libát enni ilyenkor, amely esemény pontosan Márton-nap estéjére esett ezúttal. Nemcsak bozsolékat kóstoltunk és ittunk, hanem egyebeket is. Kevés jót, és sok kevésbé jót, sajnos.

Dúzsi Tamás Siómenti Fürtike 2006

Állítottam már azt is, hogy a fehér újborokat inkább szeretem, mint a vörösöket, és ebbéli véleményem tovább szilárdult hirtelen. Fehér-sárga szín, intenzív illat, ahogy egy reduktív gyorsbortól el is várhatni. Vegetális, gyümölcsös, friss. Látványilag is sok a szénsav, érzetre pláne. Zsenge, üde és kívánatos. Mindössze tíz és feles a szesze, és elegendő. Jó inni, és a sokadik pohárnak sincs súlyosabb következménye. Fröccs helyett ideális, de lehet, hogy fröccsnek főként az. Nálam simán ér 4 pontot.

Pannonhalmi Apátsági Pince Martinus 2006

Az apátok pincészete jön felfele, mint a pinty, mostanában ez is bejött, és ez is. Meg a Martinus is. Zöldessárga, tetszetős. Illata meggyőző, árad, de nem parfümösen – noha részben traminiből van, plusz királyleánykából –, ellenben tisztán és lendületesen. Kizárt, hogy különb is lehetne egy néhány hetes bor. Szájba’ ugyanaz. Zamatos, harapni lehet, szesz, sav rendben, a száraz és gyümölcsös utóíz dettó. Nagyon élvezetes. 5 pont, bizony.

Laposa Szentgyörgyhegyi Rizling 2004

A Balaton-felvidék és a Somló legjobb köves dűlőiben mesterkedő Laposáékkal valahogy nincs szerencsém. Sorjáznak a munkásságukat dicsérő cikkek, de én koppanok rendre. Ezt a rizlinget csaknem egy éve őrizgettem. És tessék: pirkadt szín, durván keserűmandulás, áporodott illat. Holott aligha dugóhibás: műanyaggal zárták le. Ízében is érdektelen. Hiába számítottam palackbukés érettségre, szétlóg az egész, dörgölnek a savak. 2 pont.

St. Andrea Napbor 2005

Lőrincz György fehérboraiban sokak szerint sok a fa. Én azonban jól bírom a tölgyet, általában. A St. Andreák esetében konkrétan azért is, mert az idő múltával többnyire leteperik a barrique agresszivitását az egyéb erények. A jó szerkezet és a kifinomult savak, mondjuk. Ennek a Napbornak ebben a palackjában ez nem jött össze. Likőrös illat és likőrös ízek, gyenge gerinc, semmi más. Kár. 3 pont.

Sebestyén Szekszárdi Kadarka 2005

Sebestyén Csabának legutóbb a 2004-es válogatott kékfrankosa engem hengerelt, de a kadarkáját is szoktam kedvelni. Fűszeres könnyedsége okán. A 2005-ös világos piros. A fűszerek megvannak, bár kevésbé határozottak, mint ildomos lenne. És társul melléjük valami kompótos-savanykás jelleg, amit félrebillenti az egészet. Ízben ez dominál. Kevés a test, sok a sav. 3 pont.

Szeremley Badacsonyi Pinot Noir 2005

Egy bor, amely hol tetszik, hol nem. Volt évjárata és palackja, amelyet akár hat ponttal is megszórtam volna, olyan szépen hozta a fajtajelleget és a könnyed eleganciát. Máskor szimplán savanyú. Mint ez. Színben sötétebb, mint a kadarka, de még mindig vékonyka. Igaz, ez a legkevésbé baj. Az már az, hogy illatában ennek sincs több némi éretlen málnánál meg árnyalatnyi földességnél. Pontosan, mint az előbb: csekély test, rendezetlen savak, savanykás lecsengés. A liba mellé végül is nem volt rossz, csak ez kevés. 3 pont.

Taylors Late Bottled Vintage Port 1999

Életem egyik legérdekesebb pincelátogatását abszolváltam tavaly decemberben Portóban, a Taylorsnál. Egyúttal rögvest meg is értettem, miért rajongják sokan az erősített borokat. Kóstoltam az LBV 2000-es évjáratát, és belehabarodtam. Nem drága mulatság, amúgy, az 1999-esből tizenkét euróért vettem egy palackkal. Ám sajnos messze nem nyűgözött le annyira, mint helyben a párja. Mélygránát szín, még nem barnul. Illatában sok alkohol és rengeteg édesség, frissességet nem nagyon érezni. Valami diót és áfonyát talán. Ízben is felülkerekedik a szesz az egyebeken. Finom ugyan, de az izgalmak hiányoznak belőle. Pedig krémesre, harmonikusra, dinamikusra emlékeztem. Persze elfogyott így is, szemben a fentiekkel. Flódnira kiváltképp jólesett. 6 pont.