Az 1 borvidék 1 fajta kompakt ésszerűségével és plakátkonform egyszerűségével nem lehet versenyre kelni. Országimázsként az én szavazatom ugyan a kékfrankosé és az olaszrizlingé - Tokaj nyilván külön kategória -, Villány szekere elé azonban a cabernet franc-t fognám be. Ez a fajta nem kötődik felülírhatatlanul egyetlen borvidékhez sem (a Loire-i nem világmárka, Bordeaux-ban pedig harmadhegedűs), Villányban pedig rendre felülmúlja a nehezen beérő sauvignont és a könnyen túlérő merlot-t. A villányi cabernet franc fogalommá válásához az alapokat Malatinszky, a Vylyan, Gere és Tiffánék már lerakták, a marketing masnit pedig Michael Broadbent ezüst tálcán nyújtotta át. Az aranyszájú bormatuzsálem egyik nyilatkozatában elejtette a tökéletes szlogent: "A cabernet franc Villányban meglelte hazáját." Mások aranyeret kapnak, mire kiötlenek egy fele ilyen frappáns szlogent, és egy vagyont áldoznak, mire a megfelelő szájhoz kötik a buborékot.
A MA ritka közös kóstolóinak egyik legemlékezetesebbje a CF-nagytotál volt, ahol holtversenyben a 2003-as Malatinszky és a Weninger nyert, nyomukban a Takler Proprietor's Reserve-vel. A vezető franc-ok akkor is bűndrágák voltak, és a defláció azóta sem csapta meg őket. Föl sem merült bennem, hogy valaha keresztezik még az utamat. Aztán szilveszterkor egymásba botlottunk, csőstül. Dupla borhűtős barátom eredeti (terroir-tudatos) tervünket annullálva 8 palackos sort állított össze, és csak annyit lehetett kihúzni belőle - úgy a negyedik palack tájékán -, hogy hazai mind. Én még ezt sem hittem el. A két utolsót Bordeaux-inak gondoltam. Ezt mondjuk kevésbé szégyellem, mint azt, hogy a másodikat syrah-nak tippeltem. A sor majdnem szimmetrikus, teljesen logikus és összességében lenyűgöző volt. Kétszer négy kabfran 2003-ból és 2006-ból; Vylyan, Takler, Malatinszky, Weninger. Barátom az évek folyamán számos hasonlóan súlyos egyéniségeket felvonultató sort állított össze (dél-pannon cabernet sauvignon, merlot, syrah és Kopár-derivátumok), de talán az összesben együtt nem találtuk annyi örömünket, mint most ebben az egyben. Volt itt minden: elképesztően behízelgő borok, váratlanul elegánsak és titokzatosan sokszínűek. A típushiba valószínűleg könnyen kitalálható: magas alkohol és szárító tannin. A mezőny három tagja azonban bekerült a saját vörösboros panteonomba, és mindhárom stabilan nemzetközi klasszis.
Négyen pontoztunk és ha az értékek tekintetében nem is voltunk teljes szinkronban - ilyenkor nagyon kellene egy etalon-palack, amit szamárvezetőnek használhatunk -, a kóstoló görbéje mindenkinél ugyanazt az ívet írta le. Az összpontszámok a kóstolás sorrendjében:
Vylyan Cabernet Franc 2003 - 21 pont
Takler Proprietor's Reserve 2003 - 26,5 pont
Malatinszky Kúria Cabernet Franc 2003 - 29 pont
Weninger Cabernet Franc 2003 - 25,5 pont
Vylyan Cabernet Franc 2006 - 20 pont
Takler Cabernet Franc Reserve 2006 - 20,5 pont
Weninger Cabernet Franc 2006 - 30,5 pont
Malatinszky Kúria Cabernet Franc 2006 - 30,5 pont
24 órával később visszakóstolva a borok álltak, mint a cövek. A mezőny nagyon erős volt, ha a borok egyenként kerülnek elém, akkor nyilván kevesebb lett volna a negatív észrevétel, de ebben a felállásban a mércét a legjobbak szabták meg, és az ő erényeik kidomborították a gyengébbek hibáit.
Vylyan Cabernet Franc 2003 (nem tudom, hogy kapható-e még bárhol)
Jóvágású veteránná érett. Ez volt az egyetlen bor, amelyen valamelyest érződött a kor, de így is nagyon jó karban van. Sem színben, sem sűrűségben nem veheti föl a versenyt a nála kétszer-háromszor drágább riválisaival, de a Taklereknél vagy saját 2006-os utódjánál egyértelműen arányosabbnak, jobb ivásúnak hatott. A hajdani tannin- és alkoholproblémái nem múltak el nyomtalanul, viszont az új fa szépen integrálódott. Illatában eleinte fekete szeder, málnacukor és eszpresszó, később füge, dohány és teafű. Tiszta cseresznyés íz, jó savak, közepes test. A lecsengésben kibukik a magas alkohol és szárító tannin. Legfőbb erénye a részletgazdagság és a jó egyensúly, buktatója a szárító, kesernyés tannin.
6 pont
Takler Proprietor's Reserve 2003 (Maligán 19800 ft)
A tengerentúli garatok balzsama. Abszolút playmate, beleértve a valószínűtlenül makulátlan, aranyszínű bőrt. Mintha a demiurgosz pontosan tudta volna, hogy mit szeretne és mit nem, és megkapta volna hozzá az összes szükséges varázsigét. Az illat tömör, áradó és vonzó. Fekete szeder és fekete ribizli ezerrel, a háttérben vanília, kakaópor és csipetnyi édes fűszerpaprika. A korty selymes, lágy, ízében nagyon fókuszált, tejcsokis és málnás, ám viszonylag egysíkú. A savak kushadnak. A tannin enyhén szárít, és fűt az alkohol. Nekem kissé steril - nemegyszer chilei déja vu-érzésem támadt -, de azt hiszem, hogy egy átlagos borrajongónak ez a hetedik mennyország.
7 pont
Malatinszky Kúria Cabernet Franc 2003 (Wine&Arts 19800 ft)
Korszakalkotó bor, még akkor is, ha nem hibátlan. A tannin még mindig szárít, az alkohol magas. De lenyűgöző tartása van, ellenállhatatlanul gyümölcsös, a korty friss és mély. A nagyság ritkán jár együtt a szerethetőséggel, itt viszont kéz a kézben. Legalább olyan finom, mint a Takler, de annak likőrös egyszólamúsága helyett, ez egy csupa élet bor meghitt részletekkel. Nem elegáns, nem tartózkodó, hanem pazarlóan bőkezű. Mint egy degeszre tömött bőségszaru. Ha stílusát szélesebb kontextusban kellene elhelyeznem, akkor mediterránnak mondanám. A magyar vörös egyik mérföldköve.
erős 8 pont
Weninger Cabernet Franc 2003 (Maligán 12000 ft)
2005-ös önmagához képest számomra csalódás. Intenzív, egzotikus, nem egészen "borszerű" illat: málna, vérnarancs, fenyőtű és bors. Kóstolva csípős savak, és egy narancs pezsgőporra emlékeztető, zavaró jegy, ami elfedi az alatta megbúvó édes, szaftos fekete szedret. Sem az alkohollal, sem a tanninnal nincsenek komolyabb problémák, összességében mégis disszonánsnak hat. Korát meghazudtolóan fiatalos benyomást kelt. Érdekes arca van, ahogy mondani szokták.
6 pont
Vylyan Cabernet Franc 2006 (Veritas 3500 ft)
Egy korábbi találkozás alkalmával az erényeit elhomályosította a könyörtelen alkohol. Most nem volt ennyire végzetes, de a vakszakaszban így is ez a bor kapta a legkevesebb pontot, és nem volt olyan kóstjegy, amelyben ne szerepelt volna utalás a magas alkoholra. Az illatban eleinte csak körömlakklemosó és némi zöldborsóhüvely, aztán konyakmeggy, málnacukor és kakaós ostya. Kóstolva csupa málna, ledér édesség, tűrhető savak, aztán beindul a tanninradír. A lecsengésben puncs és vanília, szárító tannin, alkoholos hév, a legvége keserű. A versenytársai által magasra tett léc felől nézve van miért gáncsolni, de valójában egy átlagfogyasztó "nagy villányi vörös" elvárásait hellyel-közzel kielégíti, és 3500 forint körüli árával jutányos vétel.
5 pont
Takler Cabernet Franc Reserve 2006 (Bortársaság 8950 ft)
Nyomokban emlékeztet 2003-as nagytestvérére. Amiben elmarad, az veszteség, amiben felülmúlja, az is. Az utóbbi a szűkebb halmaz: tannin és alkohol. Szinte fekete. Az illat első megközelítésben tiramisu és körömlakklemosó, amit málna és fekete szeder egészít ki. Aztán valahol a háttérben felbukkan egy kis cassis és édes fűszerpaprika. Rámenős, nyomulós stílus. Kóstolva szupergyümölcsös (szeder) és szupercsokoládés (tej). Édeskés és simulékony. A korty második felétől azonban támad, szárít és keserít a tannin, a lecsengésben perzsel az alkohol. A '06-os Vylyannál említett "nagy villányi vörös" elvárásoknak hellyel-közzel ez is megfelel, de közel 9 ezer forintot kérni érte, súlyos aránytévesztés.
5 pont
Weninger Cabernet Franc 2006 (Bortársaság 10800 ft)
Óriási volt a kontraszt a sorban előtte kóstolt Taklerrel. Meg voltam róla győződve, hogy itt Bordeaux-ra váltottunk. Sokkal hűvősebb, kiegyensúlyozottabb, fűszeresebb, izgalmasabb volt már első slukkra. Kóstolva dettó: nem a hordóra épít, nem az alkoholédességre, hanem a szőlő inherens értékeire. Én legalábbis így képzelem. Ebből nyugodtan lehetett inni, nem perzselt az alkohol és nem húzott a tannin. Természetes és magabiztos bor. Másnap visszakóstolva kiderült, hogy ez a leghúsosabb, legtartalmasabb, leghosszabb valamennyi közül. De tartok tőle, hogy az a néhány ember, aki kiad érte 10 rugót, hiányolni fogja belőle a csokit, a vaníliát, a málnacukrot és a fűtőértéket. Nekem viszont az egyik legnagyobb magyar vörösbor ever.
8-9 pont
Malatinszky Kúria Cabernet Franc 2006 (cca. 12000 ft)
Az előző egy árnyalattal melegebb karakterű párja, de erről is előbb jut eszembe a Sociando-Mallet, mint Villány. Hűvös elegancia és némi titokzatosság lengte körül. Illatában antik bútor, grafit, fekete szeder, a háttérben narancslekvár és borsosmenta. Fiatal kora ellenére nem nyomja agyon az új fa. Komplex és elegáns, mentes a mezőny zömét jellemző alkoholos túlfűtöttségtől. Kóstolva teljesen száraz, jól definiált gyümölcsös ízekkel (fekete szeder, cseresznye), életképes és munkára fogható savakkal. Dinamikus, arányos, villányi létére feltűnően friss. Sima, görcsmentes textúra, és kifogástalanul egyenletes, nem szárító tannin. Jól szemlélteti (és igazolja) Malatinszky Csaba új filozófiáját, és fölöttébb reménykeltő az a tudat, hogy ez az új telepítés első gyümölcse. Örülök, hogy egy palackkal én is elővételeztem belőle, akkor még 20 euro volt.
8-9 pont (Ha előbb kóstolom, az én listámon is szerepel.)
[A képek forrása:
http://commandax.blogspot.com/2008/07/still-life-cornucopia-of-connotation.html
http://www.jeffhayes.com
http://ncartmuseum.org
http://www.nga.gov]
Utolsó kommentek