Baráti kóstolók búslakodó szakaszában mindig előkerül kedvenc gumicsontunk: a magyar borok eltarthatósága (értsd: hatatlansága). Idén nyáron valamiért többeknél ütött az óra, és sorra kóstolhattam a veretes középkorú vereseket. És vagy mi nőttünk föl a műfajhoz, vagy a borászok fejlődnek megállíthatatlanul, de egyetlen defektes példánnyal sem találkoztunk. A hat-nyolc éves vörösök mára szépen kiegyenesedtek, a fiatalkori devianciát kinőve megnyerő, helyenként lefegyverzően okos borokká értek. Egy rövid sorozat erejéig ezeket az ezüsthátú hímeket fogom most bemutatni.
A vaktesztek messze nem mindig igazolják a klasszisként elkönyvelt borok klasszisát. Ilyenkor komoly arccal dagonyázunk a kárörömben (és/vagy önsajnálatban), és a csúfos bukás emlékét az sem halványítja el, ha a következő alkalommal a botlott klasszis az élre tör. A nagy borok talán olyanok, mint a nagy teniszezők: nem mindig nyernek, de hosszabb távon mindig a döntő közelébe kerülnek, szemben a meglepetést okozó százon-kívüliekkel, akik csak egyszer villantanak. Én ezért szoktam le például a Kopár-gyűlöletbeszédről. Egy Gere Kopár soha nem okoz nagy csalódást - kivéve, ha ezzel az előre feltett szándékkal bontjuk -, vagy ha mégis, akkor legközelebb kiköszörüli a csorbát. A Kopár fölötti Solus-szal idén nyárig nem találkoztam elégszer ahhoz, hogy hasonló következtetést vonjak le, de most már megkockáztatom: amikor nem fut jó formát, akkor legalább akkora a valószínűsége annak, hogy nekünk volt gyökérnapunk, mint annak, hogy a palackban volt a bug.
Gere Solus 2000
Amikor ezt a bort először kóstoltam, beestem az asztal alá. Azóta azonban a szórványos találkozásokból az a kép rajzolódott ki bennem, hogy a sokra hivatott alapanyagot túl erősen pörkölt hordóba kényszerítették. Ezzel együtt egyértelmű klasszis, és még kilencévesen is harap. Régebben ezt a bort tartottam a koncentráció végső állomásának, azóta ezen a célon Taklerék és Bockék is túllőttek. Savhangsúllyal az ellenségei sem vádolnák, de egyáltalán nem punnyadt, sőt kóstolás közben nem egyszer éreztem úgy, hogy még mindig belviszály dúlja. Hűvösebben az illatot a trade mark eszpresszón kívül vegetális-silós-fűszeres jegyek hatják át. Szellőzve-melegedve málna és teafű tör át a silón, és a kávés-puncsos vonal mellett egyértelműen érezhetővé válik a magas alkohol. Kóstolva még mindig nem teljesen harmonikus. Nagy test, némi alkoholédesség, likőrös bevillanások, nem teljesen csiszolt savak. A tannin édes, de enyhén szárít. A hosszú és gazdag lecsengésben a kávé a meghatározó aroma, az alkohol befűt. Összességben szépen elkészített bor, amely hűen tükrözi az évjáratot és a fajtát, de akad a kákáján csomó bőven. 7 pont
Gere Solus 2002
Annyira tetszett, hogy alig jegyzeteltem róla. Sok tekintetben a 2000-es ellenpárja. Míg az sötét és súlyos, ez ijesztgetés és gégemikrofon nélkül éri el, amit akar. Újabban inkább bevállalok egy csipetnyi vegetálist a merlot-k illatában, minthogy asszisztáljak az árnyalatok puncsba fojtásához. Egy hosszú merlot-kóstolóban - amit az összesített pontszámok alapján meg is nyert - ehhez a borhoz érve azt írtam, hogy "az első talpig természetes bor, őszintén vállalt zöldesség, színjátszó illat, jó arányok, élő savak, tiszta korty, tiszta tannin, semmi nem bánt, alkohol nem éget, borszerű, jó ivású". Ehhez a leíráshoz sajnos később sem tettem hozzá semmit. A kedvenc Solusom. 8 pont
Gere Solus 2004
Egyszer imádtam, másszor égtem vele. Vagy én vagyok hülye, vagy én vagyok hülye. Ötévesen kitűnő formában van, most nem volt hosszabb, mint zöld. Az illatban kávé, leveszöldség, szárított füge és erdei gyümölcsök csőstől. Komplex, izgalmas és megnyerő. Pataki Ati örökérvényű szavaival: nincs benne semmi küszködés. Kóstolva arányos, eleven, frissessége rácáfol a Villánnyal szemben felsorakoztatott közhely-szedetre. Három nappal a bontás után is tartotta a formáját. A 2002-es harmóniája nincsen meg benne, de még odaérhet. Erős 7 pont.
Bármennyire is rajongtam a merlot-kért süldő koromban, be kell látnom, hogy nem a világ legizgalmasabb fajtája. A Solusok szerintem elég pontosan kirajzolják, hogy meddig lehet vele eljutni. És még egy fontos apróbetűs: nem a Solus a Darth Vader a magyar csillagok háborújában, ezért a címért a Magnifico és a Primarius küzdenek.
Utolsó kommentek