Elérkezett a nagy nap, amit már augusztusban beharangoztam magamnak nevezetesen, hogy egyszerre három Kabócást bontok. Ezek a borok huszonegyedik századi olaszrizling történelmünk legendájává váltak, még a legendákat izgalmasabbá tevő bizonytalan homály is körüllengte egy ideig őket. Az persze rögtön világos volt, hogy a Kabócás nem tradicionális dűlőnév, hanem a területen hangoskodó védett rovarra utal. Persze a régi dűlőnevek is valahogy így születhettek, ebből is lehet még valami. A homály számomra inkább az volt még tavaly, mikor beleszerettem a 2006-os félszáraz Kabócásba, hogy van száraz is ugyanebből az évjáratból (és akkor az édesről még nem is beszéltem.) A Borbarát tavaly téli számának olvasásakor világosodtam meg: bizony rögtön tudtam, hogy muszáj lesz a szárazat is megkóstolnom. A fent már hivatkozott nyári borbuszozás alkalmával Hegymagason végre megtörtént a dolog, sőt a horror ár ellenére hazahoztam belőle is egy palackkal. Nem bántam meg.

Kabócás Szigligeti Olaszrizling 2007

Nehéz örökségként magasra tett lécet kapott, ám úgy tűnik fel fog nőni a feladathoz - írnám, ha nem kerülném a sportriporteres közhelyeket. Az idei 7x7-en találkoztam vele először, rögtön megtetszett, azóta csak egyre jobban. Kétezer hatszáz forint körül van az ára.

Halványabb, csillógóan tiszta szalmasárga, színénél tekintélyesebb, olajosabb mozgású, szépen mutat a pohárban. Illata intenzív, vonzó, édes, de nem émelyítő karakterű. Puha körte, nyári virágok, finom rumba áztatott mazsola, frissítő mandarin és citromos tea. Ami pedig igazi tartást ad neki, az a mély, hűvösen elegáns ásványosság. Kóstolva nagyon gazdag, de egyáltalán nem nehéz, akárcsak orrban. Inkább széles, mint magas, szépen szétárad a nyelven. Sima felszínű, simogat, kényeztet. A savak észrevétlen teszik dolgukat, én egy cseppet több vibrálást el tudnék viselni a részükről, ám ők szerényen a háttérben maradnak. A korty első fele az érett, leheletnyit túlérett húsos gyümölcsösség kiteljesedéséről szól, a második felvonásban bekapcsolódik egy kis finom sósság és némi markáns kesernye. Lecsengése hosszú: utóbbiak illetve az alkohol melege dominál benne. Nagyon szép olaszrizling és nagyon szép szigligeti bor. Biztos hét pont. Bontás után napokkal is.

Szigligeti Olaszrizling Kabócás 2006 (félszáraz)

Az ismertebb testvér, a rejtőzködő száraz mellett. Pedig neki csak a hátcimkéjén szerepel a Kabócás elnevezés, szemből akár sima olaszrizlingnek is hihetnénk. A harmadik szüret után fennmaradó egészséges fürtök karlevágásos 3 hetes töppesztést kaptak a tőkén. A spontán erjedés után hat gramm cukor maradt benne. Háromezer forintba kerül.

Szép aranyszínű, tükrös, tiszta. Illata nagyon intenzív, hasonlít vagy inkább a 2007-es Kabócás hasonlít rá. Megvan benne minden, ami a fiatalabban, csak még gazdagabb, még hangosabb nála. Marcipán, rumosdió, banán, franciakrémes és még ki tudja mi gazdagítja az amúgy sem szegény virágos, körtés, mazsolás, citrusos, teás illatorgiát. Kóstolva kezd kissé tömény lenni, de még mindig van benne elég sav, hogy ne nehezüljön el. Itt is a zamatok viszik a prímet, szétterülnek a nyelven, élvezetesen, jóízűen. A finom sósság és a kötelező kesernye is beúszik a képbe időben, és markánsan - ahogy kell. Csúcsformájához képest a savak kerekedtek, ami ilyen test és ízkavalkád mellett azért nem igazán számít pozitívumnak. Lecsengése tartós, tartalmas, finoman kesernyés. Még mindig nagyon tetszik, de már nem olyan izgalmas, mint tavaly volt. Hat és hét pont között van, talán nem csak múltja miatt merül fel bennem a hét. Bontás utáni napokon rohamosan vesztett savaiból, ez is azt mondja nekem: túl van már a csúcsán.

Kabócás Szigligeti Olaszrizling 2006 (száraz)

Nem rejti hátcimkéjére, büszkén viseli Kabócás mivoltát. Október elején az ültetvény 30%-án az összes fürtöt leszüretelték: ez a tétel száraz borrá erjedt ki. Hatezer forint az ára.

Aranyszínű halványabb egy árnyalattal, mint a félszáraz. Illata intenzív, a három kabóca közül azonban a legkevésbé hangos. Cserébe viszont ő a legizgalmasabb: a virágok, a nap szikkasztotta szalma, az érett grépfrút és a túlérett szőlőszemek melegségét hűvös, köves jegyek keretezik. Kóstolva ismét ugyanazt kapjuk, amit az illat igér. Ez a bor is széles, gazdagon árad szét a nyelven, ugyanakkor magas is, a kötelező feladatok elvégézése mellett a savaknak marad ereje a játékra is. Amíg a másik két borban két félidőre lehetett bontani a kortyot, addig itt inkább egyfajta dinamikus egyensúly alakul ki a telt gyümölcsösség, finom sósság és kiváló kesernye viszonylatában. Az alkohol itt simul bele leginkább a képbe. Lecsengése a legintenzívebb: egy darabig szinte nem akar csendesedni, olyan mintha még mindig a számban lenne. Ez bizony nyolc pont. Bontás után napokkal is.

Szászi-borok legnagyobb választékban saját vinotékáikban, a hegymagasi pincénél illetve a Szigligeti Vár aljában kaphatók. Budapestre online lehet rendelni tőlük, de vannak boraik a Borfalu Bortékákban, a Decanternél, a Radovinnél, Zwackéknál és Kovács Antal újonnan indult webshopjában is.

Az ominózus dűlő fotója a pince honlapjáról származik.