A válasz voltaképpen egyszerű, leginkább ott, ahol jó kis meszes talajt és kellemesen mérsékelt klímát talál. Persze ilyen körülmények között sem mindegy, hogy éppen hová telepítik, de ha kedvére való területre akad, bőven szórja áldásait. Etyek és Pannonhalma Eger néhány kitűnő adottságú dűlője mellett a kezdetektől fogva jó termőhelynek bizonyul. Tudomásul kell vennünk, hogy az igazán szép pinot noirok eleganciájukkal, simaságukkal, finom savaikkal hódítanak, nem pedig magas alkohol tartalmukkal vagy éppen túlérett gyümölcsösségükkel. Igaz, ilyen borokat készíteni és fogyasztani is nehezebb talán, mint egy vastag, erős szerkezetű gyümölcsbombát. A fogyasztás nehézsége persze itt csak viszonylagos, mert gurulni gurul lefelé bármelyik, de az igazi szépségek felfedezéséhez kell némi szellemi és gyakorlati feltöltöttség és tapasztalat.

Az Etyeki Kúria 2003 óta palackoz pinot noir bort, 2001-ben telepítették az első pinot tőkéket. A Látó hegy teteje az, ami az ültetvénynek helyt ad, s ha első ránézésre nem is tűnik egy extrém fekvésnek a hely, a borok már bizonyítottak. A tőkeszám nem túl nagy – 3000 tőke/ha körüli – de a lombfal, a generatív és vegetatív zóna szétválasztása, a pinot számára létfontosságú szellősség itt adva van. Lassan kilenc éve, hogy Matolcsy Sára átvette a birtok irányítását (azóta is kimondott tisztelettel adózom előtte, nem könnyű feladatot vállalt). Úgy tűnik, összeszoktak, mármint ő és a birtok. Emlékszem a kezdeti időkre, gyakran mondogatta, hogy egyáltalán nem szereti és nem is iszik bort. Nos, az elmúlt 9 év azért hozott némi változást ezen a téren is…

Hét évjárat pinot noirjainak kóstolójára gyűltünk össze a Kúriában a minap. Magam részéről a kezdetektől bíztam a dologban, és drukkoltam is, hogy bejöjjön. Most, 7 év után is azt kell mondjam, ezek a borok a hazai pinot kínálatban mindig is a legjobbak közé tartoztak. Nem volt persze minden évjárat, minden kóstolón kifogástalan állapotban, de az összkép és az összpontszám nálam mindig magas volt.

2009-cel kezdtünk, még hordóminta, éppen hogy az almasavbontás utáni állapotban. Ezért illata még nem teljesen letisztult, de az üres pohárban nagyon ígéretes. Vastag, tartalmas és komoly bor lesz belőle, kissé a 2006-ra emlékeztető karakterrel és ízvilággal. Savai elegendőnek tűnnek egy hosszabb érleléshez is, kis ásványosság, nedves avar, csokoládé érezhető ízében. Mivel abszolút gyermekszámba menő hordóminta, nem pontoztam. Így is tetszetős.

2008 nem volt egy igazán irigylésre méltó évjárat, de hogy-hogy nem, a pinot pont ezeket szereti. Októberben került csak a bor palackba, így illatában kifejezetten fiatalos karaktert találunk. Elegánsan fűszeres, a cseresznyés-meggyes jegyek csak ezt követően kerülnek elő. Kifejezetten elegáns struktúra, semmi túlzás, élénk savak, remek hordóhasználat. Nagyon ígéretesnek tűnik – visszakóstolva is az egyik legszebb tétel volt. 7 pont

2007 nem kedvezett a fajtának, ez az egyetlen évjárat, amelyikben felfedezhetjük a hőség nyomait. Semmiképpen nem lekváros, de nyomokban mégis túlérett jegyeket mutat az illata. Struktúrájában is vastagabb, picit több, de teljesen érett tanninnal. Kifogástalan, jól iható, meleg, buja és fűszeres. Talán piacosabb bor, a kezdő pinot fogyasztók számára ez vélhetően könnyebben érthető tétel, mint pl. 2008-as. 6 pont

2006 ezen az estén nem mutatott csúcsformát. Csekély illatbeli bizonytalansággal indított, aminek ízben szinte semmi folytatása nem következett. Ezzel együtt kissé rendezetlen volt most a bor. Savai hozták az évjárat sajátságait, minden porcikájában koncentrált, súlyos bort kaptunk. Sav-tannin aránya nem billent, de ez az évjárat a vastagabb borok kedvelőié. Illatban és ízben levegővel egyaránt egy csokoládés-bőrös karakter bontakozik ki. Megérdemel egy hosszabb levegőztetést. 6 pont

2005 már teljesen érett jegyeket mutatott. Optimális állapotban tudtuk kóstolni, elegáns, finom, már tercier aromákra építő illattal. Ilyenkor kellene elkezdeni kóstolgatni ezeket a tételeket – mármint ilyen érettségi fokon. (Nem győzöm hangsúlyozni az érett borok szépségét a liliomtiprás áldozatainak zárkózottságával szemben.) Nyomokban a hordó, mellette egzotikus fűszerek, cseresznye, kakaó és belga praliné – ez az illat. Szájban határozott és sima, bársonyosan puha és melengető érzést ad. Ilyenkor mindig eszembe jut Gál Tibor mondása, aki szerint a pinot noir nem feltétlenül tudja mindig eldönteni, hogy fiú-e, vagy lány? Magyarul egy igazán szép érett pinotnál szinte nincs is jelentőssége annak, hogy fehér, vagy netán vörösbort iszunk-e. Egyszerűen BOR, és mint ilyen minden benne van, amiért egyáltalán a bort szeretni lehet. Nem szuperkoncentrált, viszont kifinomult és érzéki. Simán megérdemli a 9 pontot.

2004 megint egészen más, mint az eddigi tételek. Ennél a bornál éreztem csupán a fáradtságnak némi apró jelét. Illatban érett, kakaós és elegáns, dohányos, keleti fűszeres jegyekkel. A savainál mutatkozik az a csekély elmozdulás, ami miatt azt érezzük, elkezdett lefelé menni. Még most is telt, ízeiben hosszú és összetett, de már nem hozza azt a nagyon határozott vonalat, amit az előző boroknál annyira lehetett díjazni. 5 pont

2003 volt a szűztermés, második évben ez sem csekélység. Csupán 3 hordónyi volt ebből a borból, most tudtuk meg, hogy annak idején osztrák csúcs pinot-kal lettek a hordók feltöltve. Emlékeim szerint kezdetben nagyon sok volt benne a fa, mára ennek persze nyomát sem látni. Az évjárat hű lenyomata ez a bor, hiába szűztermésről van szó. Sűrű bor, meleg gyümölcsösséggel az illatában. Kis csokoládé, meggy és csöppnyi narancshéj. Savai még mindig tartják magukat, de az a kis szikár cserzőanyag csak ott van a végén. Még mindig talpon van, de akinek netán van még belőle, érdemes most már elkortyolgatni. 5 pont

[A fotó v&f munkája.]