Egy borgőzös este született meg az ötlet: nemzetközi kitekintő kóstolókat kéne szerveznünk magunknak. Szó szót, majd tett tettet követett, és immár másodszor gyűltünk össze Szomjas Gödény fészkében. Az első kóstolót nem sikerült megírnunk, én a tomboló náthámra hivatkoztam, dagadtos meg nyilván épp lusta volt. Albert gazda megírta azt is. Most viszont nincs kifogás: akkora barolo sort ittunk, hogy muszáj dicsekednünk. Jegyzeteinket az egyszer már kipróbált hatkezes konstrukcióban tesszük közzé.

A piemonti csúcsborokról jó pár éve írt vendégszerzőnk, H. Z., aki utána pár poszt erejéig A. Móri Leányka néven írt hozzánk. Ezt a kóstolót is neki köszönhetjük, saját pincéjéből vett elő borokat, telefonon rendelt kedvenceitől, illetve a Rarewine Austria is szállított hozzá pár palackot. A sor így igen erős lett, nem tudom, kaptunk-e már életünkben egy kóstolón ennél komolyabb borsort.

Bemelegítés

Vajra Dolcetto d'Alba 2006
(v&f) A dolcetto jellemzően 10 euró körül elérhető, pincében olcsóbban is, és ideális ráhangoló bor a nagy nebbiolók elé. Hűvös, kávés-csokis illatát földes, animális jegyek egészítették ki, a végén egy furcsa kettősséget találtam: hol édes, hol keserű volt a lecsengés. A tanninok már itt beköszöntek, tudtuk, hogy az estét ők fogják uralni. A kezdés ötpontos volt.
(palack) Kissé zárkózott, édeskés, enyhén bőrös illat. Szájban egyenes, némileg szárító tanninokkal, amelyek azért adtak kis helyet a gyümölcsöknek is. Biztos öt pont.
(dagadtos) Vonzó, édeskés illat csokoládéval, málnával, bőrrel, tipikus piemonti belépőbor. Szép savak, kicsit kesernyés tanninok, de így is nagyon kellemes. Erős öt pont.

Luciano Sandrone Barbera 2006
(v&f) Ez a barbera magasra tette a lécet, egészen kifinomult, édeskés illata után a korty kerek volt, a tannin itt nem bántott meg. Az édesség uralta ezt a bort is, de egy pillanatig sem gondoltam behízelgőnek és gejlnek. A hét pontot megkarcolta már ez a tétel.
(palack) Intenzív, hízelgő, szép illat. A tannin kiválóan beépült a kortyba, a sok szép édes gyümölcs mellett az élénk savak is szerepet kapnak. Valahol hat és hét pont között.
(dagadtos) Minőségi ugrás, mélyebb, komplexebb, mint a dolcetto. Lendületes korty, viaszos-marcipános édességgel a gyümölcsök mellett; nem túl sok, kiváló minőségű tannin. Már ez a bor jelezte, hogy Luciano Sandrone valószínűleg különleges figyelmet szentel a csersavaknak. Hat és hét pont között.

Bruno Giacosa Nebbiolo D’Alba 2005
(v&f) A leginkább más bor ez volt a sorban, haloványabb szín, kicsit öregecske, opálos szín, és meghökkenően pinós illat. Fűszeres, gombás, földes jegyeket írtam fel a noteszba, ízben ezt a könnyedséget hozta is a bor, kávés, hosszú lecsengéssel. Játékos bor volt, egyes pillanataiban narancshéjas, percek múlva fűszeres arcát mutatta. Szerettem, hét pontra adtam.
(palack) Intenzív virágos, savanyúcukros illat. Az eddigiektől eltérő, talán inkább savakra épülő struktúra, pedig a tanninjain is lehet csettegni a végén. Egyedi, fűszeres zamatok. Erős hat pont.
(dagadtos) Más fajta, más stílus. Óvilágibb, strukturáltabb bor, gombás-virágos jegyekkel, mindenhová feltapadó tanninokkal. Egyedül az édesség élte túl a paradigmaváltást. 6 pont.

A mérkőzés

H. Z. ezen a ponton kijelentette, hogy akkor igyunk végre nagy borokat is - azt hittük viccel, de nem.

Bruno Rocca Barbaresco Rabaja 2004
(v&f) Marcipános, gyümölcsös illata izgalmas, tartalmas volt, a korty nemkülönben. Fűszeres, komplex, érett bor képét mutatta a palack, ha a végén egy kicsit moderáltabb lett volna a tannin, még följebb adnám, nyolc pontot így is nyugodt lelkiismerettel kiosztottam rá.
(palack) Nagyon kedves, intenzív, elsőre kicsit egyszerűnek tűnő illat, ami aztán szépen nyílik, komplexebbé válik. Komoly test, szép kerek tanninokkal, amelyek a korty végén azért tapadnak rendesen. Hét pont.
(dagadtos) Elsőre szinte újvilági illat rengeteg hordófűszerrel, idővel annál izgalmasabb földes-avaros karakter. Szájban roppant sűrű, kiváló savakkal, hosszú utóízzel, de sajnos elég durva tanninokkal. Erős 8 pont.

Gaja Barbaresco 2004
(v&f) Egy fokkal, de nem egy ponttal jobban tetszett ez a bor nekem, az újhordós vanília nagyon szépen integrálódott az amúgy szétszálazhatatlan (bármennyire nem szeretem ezt a szót, itt muszáj használnom) illatba. A korty vibrált, olyan értelemben, hogy amint erőre kaptak volna a szárító tanninok, a következő pillanatban a gyümölcsök felülkerekedtek. Akkor tehát ez is nyolc pont.
(palack) Sűrű, gyümölcspasztás, mazsolás illat. Masszív, nagyon szép struktúra, gazdag, zamatos korty. Szépen nyílik, nem lehet kevesebb, mint nyolc pont.
(dagadtos) Rengeteget változik a pohárban, a viszonylag egyszerű, édes, epres illatok később gyógyszeres-vegetális jelleggel bővül. Szájban gazdag, sós, édes, nebbiolós tanninokkal. Nyolcas teteje.

Luciano Sandrone Barolo Cannubi Boschis 2003
(v&f) 2003 esős, rossz évjárat volt Piemontban, ezt  bora közvetítette is annyiban, hogy a 2004-esnél érezhetően gyengébb volt. Nem volt amúgy a palackkal semmi gond, édes, rumosdiós ilat, édes, meleg korty volt benne, nekem az izgalom hiányzott azért. Hat pontnál meg is álltam.
(palack) Likőrös, gyümölcsös illat. Az előzőhöz képest vékony test, egyszerűbb szerkezet. Az alkohol kissé kilóg, de így is erős hat pont.
(dagadtos) Érezhetően kisebb, egyszerűbb anyag, mint az előzőek, de talán éppen ezért előrébb tart, nyugodtabb. Nem ugrik négy fordulatosat, de lendületes, harmonikus, perfekt csersavval. Biztos 7 pont.

Luciano Sandrone Barolo Cannubi Boschis 2004
(v&f) A 2004-es, ugyaninnen származó tétel viszont lenyűgöző volt, aszalt szilvás, fűszeres illatába egyből beleszerettem. Szikár, törhetetlennek tűnő struktúrája is megfogott, jelenleg nem hiszem el, hogy ez a bor valaha elkezd majd lefelé menni. Erős nyolc pont, hajszálra a kilenctől.
(palack) Áradó és összetett, elsőre kissé szúrós illat. Nagyon szép epresség. Kóstolva nagyon finom, kiváló gyümölcsökkel, nem annyira robosztus, mint inkább elegáns szerkezettel. Erős nyolc pont minimum.
(dagadtos) Intenzív és összetett, friss eperrel, rózsával, szarvasgombás fűszerességgel. Kóstolva tökéletes, mint  egy top pinot noir kicsit több, kivételes minőségű csersavval. Eléri a 9-et is.

La Spinetta Barolo Campé 2001
(v&f) A sor legidősebb tétele volt, 2001-es szüretből származik a bor. Állt, mint a cövek. Gombás, édesgyökeres illat után ismét egy masszív, markáns, de érett tanninoktól duzzadó korty következett, a lecsengés csokoládés, végtelen. Ismét a kilenc pont határán jártam, de még mindig csak nyolcat oszotttam ki.
(palack) Sűrű és mély, néha már-már gumis, finoman földes és gombás áradó illat. A korty is sűrű, édeskés és krémes, komoly tanninokkal, néha befűtő alkohollal, a végén szárít is cseppet, mégis nagyon szép. Valahol hét és nyolc pont határán.
(dagadtos) Az este legszebb illata, friss és érési aromákkal vegyesen: szén, nedves föld, gomba és piros gyümölcsök. A korty nekem kicsit halvány az előző bor után, és a tanninok minőségét sem éreztem tökéletesnek. 7 pont.

Bruno Giacosa Barolo Falletto 2005
(v&f) Ez volt az a bor, ami 97 pontot kapott a Wine Spectatortől, tőlem pedig nem. Mindene egy picit kisebb, egyszerűbb volt, amint az előző pár tételé, persze nagyon fiatalon kóstoltuk. Epres, még nagyon gyümölcsös az illata is, íze is, a cserek nyilván idővel simulni fognak, érniük felesleges, érzésre itt is beérett szőlőből dolgoztak. Erős hét pont.
(palack) Virágos, savanykás a másik Giacosa borra hasonlító illat. Nagyon szép gyümölcsök, de a tanninjai még (?) igencsak szárítanak. A hét pont így is bőven megvan.
(dagadtos) Orrban fiatal, áradó, de kissé szimpla, epres-mentolos. Kóstolva robban, de nincsenek kanyarok, részletek – ebben a mezőnyben szinte primitív. A tanninok durván szárítanak, nem fogadnék rá, hogy valaha is beépülnek. Gyenge 7 pont.

Roberto Voerzio Barolo Brunate 2005
(v&f) Az utolsó tétel nálam kicsit állva hagyta a mezőnyt. Roberto Voerzio egyértelműen a borvidék legelismertebb alakja, a Brunate dűlő pedig az egyik legjobb a környéken. Most már meg sem lepődök azon, hogy az alkoholista első 10 pontos bora is ebből a pincéből került ki. A 2005-ös-ben benne van minden, amiért a testes vörösbort szeretni tudom. Órákig elvagyok csak az illatával, feketeribizli, szeder, cédrus – elegáns, hűvös, kifinomult ez az illat. Szájban sem ér csalódás, percenként mást és mást találok szépnek a kortyban, hol az érett tanninok tetszenek, hol az elegancia. Bogyósgyümölcsök, kávé, mineralitás – ki-ki megtalálja benne kedvenc ízvilágát. Masszív kilenc pont, és azért nem több, mert érzem, hogy lesz ez a bor még szebb is.
(palack) Gyönyörű, komplex, elegáns illat. Kóstolva egyszerre tud nyugalmat és izgalmat nyújtani, remek egyensúlyban van, mégis pillanatról pillanatra változik. Erős nyolc pont minimum.
(dagadtos) Szinte befogadhatatlanul fiatal még, óriási erők feszülnek benne, nem is tudtam értékelni igazán. Egymással birkózó rétegek, megdöbbentő struktúra. Nekem még feltörhetetlen, óriási anyag. 8 pont most, de ki tudja, hol a vége.

Az est során mindent megkaptünk, amiért összegyűltünk. Egyedül a tankönyvekben oly sokszor hivatkozott kátrányt nem leltük. De hiányérzete egyikünknek nincs.