Két kereplővel próbáltam a borozás kékmadarát kizavarni a csalitosból, sikertelenül. A közel kétszáz hozzászólásban nagyítóval is alig találni egy-két konkrét tippet. Csak emlékeztetőül: arra kértem a Burgundia-rajongókat, hogy segítsenek nekünk belebolondulni a burgundi borokba, azaz árulják el, hogy ők mely borok rendszeres beszerzésével és kóstolásával tartják ébren magukban a lelkesedést. Széles borbaráti körömben az az általános tapasztalat, hogy a burgundiak még a magyar pinot-khoz képest is többnyire csalódást okoznak, és ezért kénytelen voltam fölvetni azt a hipotézist, hogy a Burgundia-mítosz empirikus alapját egyszer kóstolt borunikornisok képezik, nem pedig finomhúsú kapirgálós csirkék hada. Mintha Burgundiában csak a kupoladísz csillogna, az alap és a felépítmény legfeljebb tisztes középszer. A posztok megjelenése után több privát mailt is kaptam öreg burgundi rókáktól, akik egyöntetűen azt állítják, hogy az elfogadható minőség ötven eurónál kezdődik, és komolyabb élményre száz alatt nem számíthatunk. A.J. Liebling  valószínűleg fején találta a szöget: "Burgundy is a lovely thing when you can get anybody to buy it for you."

[Elnagyolt fordításban: Remek dolog a burgundi, ha van, aki megvegye helyetted.]

Következzék gyalogos élményeim zárlata kitűnő magyarokkal:

Gróf Buttler Pinot Noir 2004

Kevés bort kóstoltam annyiszor, mint ezt, és kevés borért rajongunk olyan egyöntetűen borbaráti körömben, mint ezért. Szerintem ez a legjobb magyar pinot. Minthogy Burgundiához ezidáig hiába fohászkodtam, esetemben ez azt jelenti, hogy a Buttler 04-es egyúttal a legjobb pinot noir, amit ismerek (na jó, járt a poharamban egy bülbülszavú Leroy egyszer, de azt nem otthon merengve, hanem pultnak támaszkodva, fecsegve kóstoltam).
Vakon kóstoltuk. Az előző részben ismertetett sor folytatása, és igazi aha-élmény volt. Az illat mélysége, az árnyalatok gazdagsága, a korty egyensúlya, a szövet vastagsága, a tanninok minősége, a lecsengés hosszúsága és szélessége a mezőny fölé emelte. Egyszer egy hangfal-reklámban olvastam ezt a szlogent: we've put more in so you get more out. Kóstolás közben óhatatlanul ez jutott az eszembe. Mindannyiunknál magasan ez volt a legszebb bor, és a vaktesztek sokszor lefelé kerekítő hangulatában is stabil 8 pontra értékeltük. Másnapra azonban lement ecetes uborkába. Nem hittem az orromnak és a számnak; ekkora zuhanást 24 óra alatt még nem tapasztaltam. Amikor a jegyzeteimet wordbe rendezgettem, vettem észre, hogy kicsiben ezt már gyerekkorában is eljátszotta velem. Scheiße.

Chateau de Pommard 2002

Az extrém palackon túl mindenféle érdekességek kötődnek ehhez a birtokhoz, akit érdekel, itt okosodhat. Vakon kóstoltuk. Kultúrsokk. Itt a végeken nem ilyennek képzeljük a pinot-t. Ahogy mondani szokás: érdekes arcú. Az illatban petróleum, balzsamecet, szójaszósz, kátrány és tinta. Kóstolva üt-vág: agresszív savak, barackmagos keserűség és az éretlen cseresznyés savanyúság birkózik benne. A lecsengést elviszi a fogzománctalanító, keserű tannin. Udvariasan abban maradtunk, hogy még fiatal. Nehéz értékelni, még nehezebb szeretni. (Az elődjét már kóstoltuk, az utódja mindjárt jön.)

Gál Tibor Labirintos Egri Pinot Noir 2003

Vakon kóstoltuk. Majdnem st. andreai magasságba emelkedett. Elég durván nyitott, magas alkohollal, komor súlyossággal. Aztán fokról-fokra megnyílt, kisimult, fellazult, másnapra már rajongtam érte. Az illatban csipkebogyó lekvár, tinta, narancsvirág. A korty arányos, gyümölcsös és fűszeres. Szép ívet ír le illesztési hézagok nélkül. A tannin sajnos húz, de nem tör az életünkre. 6-7 pont. (Jók és jó olcsók voltak ezek az alap Gál-pinot-k.)

Chateau de Pommard 2003

Vakon kóstoltuk. A pinók Darth Vadere. Sötét, mint az éjszaka, túlérett, mint Alizée. Az illatban tinta, balzsamecet, narancs és szilva. Az alkohol magas, testes és tanninos, egy elátkozott évjárat sejthető következményei, ám valamiért mégis jobban sikerült, mint a 2002-es. A terroir, meg tudja isten még mi minden teljesen felülírta a fajtát (legalábbis, ahogyan azt én és Móricka elképzeljük). A második naptól rájöttem, hogy ha kontextust váltok, és brunellónak képzelem, akkor határozottan jobban ízlik. E kegyes hazugsággal megtámogatva erős 6 pont.

St. Andrea Pinot Noir 2007

Nem a fenti sorban, és nem is vakon kóstoltam, de happy endnek tökéletes. 2007 a maga tartós forróságával nem tűnt eszményi pinot-s évnek, ez a bor mégis gyönyörű. Az illat intenzív, friss és izgalmas. Ha bedobjuk a spektroszkópba, hecsedlit, naspolyát, rózsát, epret, ribizlit és avart lehet kipörgetni belőle. Kóstolva üde, elegáns, húsos és finom. A felszín sima, a savak érettek, a szerkezet arányos. A kortyban a pirosbogyós gyümölcsöket finom csokoládé keretezi. Nagyon jó inni. A hosszú lecsengésben ribizli, mézeskalács és jelzésnyi gyógyszeres kesernye. Vérprofi munka. Egy tökéletesen érett gyümölcsből készült, egészséges és barátságos pinot. Még sok ilyet! 7 pont és best buy. (Ötezer alatt az egyik kedvenc magyar vörösöm.)