Ha Felvidék, akkor Bott Frigyes - vágja rá a rendesen művelt magyar alkesz, és ez így is van jól. Stabilan a második helyen azonban ott van a Strekov 1075, azaz Sütő Zsolt és Melecsky Tibor Kürtről. Bár mostanában nem sokat hallani róluk, sőt a Terroir Clubban sem kapható éppen (?) egy boruk sem, én most döntöttem úgy, hogy megnézem két korábban vásárolt palackomat tőlük. Jól tettem.

Strekov 1075 Rizling Vlašský Sur lie 2006

Klasszikus olaszrizlinges, zöldessárga színű némi arany csillogással. Orrban közepesen intenzív, igényli a szellőzést. Nem azért, mintha fülledt lenne, inkább idő kell neki, hogy kibontakozzon. A gyümölcsöket leginkább csonthéjasok, nektarin és cseresznye képviselik nazálisan. Mellettük meszes, szénás, mezei virágos jegyek és újra meg újra felerősödő rumos tea. Kellemes, szépen fejlődő, egyre vonzóbb illatú bor. Szájban remek egyensúlyt mutat: közepes méretű, gyümölcsös testét elegánsan tartják nagyon szép, kerek savai. Ha nem egy majdnem négy éves borról volna szó, akkor még egy leheletnyi szénsavat is érezni vélnék talán, ám így inkább azt mondom, hihetetlenül könnyed, légies savszerkezettel van megáldva. Érett, zamatos és frissítő egyszerre, ebből eredően pedig nagyon jól fogyasztható. Lecsengése hosszú, a fajtára jellemző szép kesernyével keretezett, legvégül pedig kissé alkoholtól túlfűtött. Voltak hetes villanásai is, de most inkább maradok a szép hat pontnál.

Strekov 1075 Frankovka Modrá 2006

Inkább világos rubin színű, rendes kóstolómennyiségnél még simán látni lehet a pohár fenekét. Illata intenzív, kékfrankosos, markánsan jönnek a fűszerek, de nem maradnak magukra: csatlakozik gyümölcs is bőven. Szellőzés után egyre hangsúlyosabb a natúr cseresznye- és meggylé, tisztán, sallangmentesen. Kóstolva élénk, nem meglepő módon a savak adják gerincét. Erősek, de cseppet sem rakoncátlanok, tartják, sőt, repítik a kortyot, de nagyon jól tudják, meddig szabad menniük. Tanninjai érettek, nincsenek sokan és még háttérbe is vonulnak illedelmesen. Közepes testű, zamatos, tisztán gyümölcsös, finom borral van dolgunk. Kiváló arányai vannak, ennek köszönhetően nagyon jól iható, akárcsak az olaszrizling. Lecsengése intenzíven indul, alig válik el a kortytól, majd hirtelen elhalkul, de még sokáig kitart csendesen. Ilyennek kell lennie egy mindenféle bonyolítást nélkülöző, mégis komolyan vett és komolyan vehető kékfrankosnak. Atombiztos hat pont.

Két lassan négyéves bor kifogástalan állapotban. Sőt, szerény tapasztalataim szerint, szebbek, mint valaha.

[Az első fotót a pince honlapjáról szereztem.]