Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Lekvár nélkül

Terra Australis 2011

2011.07.13. 06:00 - Octopus

Nem egyszerű dolog itthon jó ausztrál borhoz jutni, két kezemen meg tudnám számolni az érdekesebb tételeket, amiket a hazai polcokon valaha láttam. Meg kell ugyan hagyni, az első számú ikonbor, az ennek megfelelően árazott Penfolds Grange éppen kapható, de a kisebb borászatok egyedi borai messze elkerülik a határainkat. Marad a vadászgatás angliai és német webshopokban, ha történetesen ilyen borokra fájna a fogunk. Márpedig az enyém fáj egy ideje, így bosszankodtam is rendesen dagadtos kolléga beszámolóját olvasva, milyen borokról sikerült lemaradnom egy éve. Eljött azonban az újrázás ideje, az Ausztráliában élő borszakértő, Halász Attila most sem üres kézzel érkezett Magyarországra, sőt, ha lehet, ezúttal még illusztrisabb borsort hozott magával a bemutatóra készülve.

Scotchmans Hill 'Cornelius' Sauvignon 2007

Sauvignon blanc a Bellarine Peninsula régióból. Az égvilágon semmi köze a füves-bodzás techno-sauvignonokhoz. Tiszta, citrusos aromák, kifinomult hordóhasználat, inkább Chablis-t idézi. Teste közepes, feltűnés helyett az eleganciára összpontosít, csiszolt és egységes. Csipetnyi édesség, integrált savak, hosszú utóíz. Letisztult, szép bor. 6 és 7 pont határán.

Oakridge 864 Chardonnay 2009

Szintén Victoria államból származik, annak talán legismertebb borvidékéről, a Yarra Valley-ből. Úgy látszik, arrafelé európai stílusú borokat készítenek, ez újfent akár francia is lehetne, ami az eleganciát illeti. Feltűnően világos szín, túlérett biztos nem volt az alapanyag. Gyönyörű illat, friss, fiatalos, elsőre kicsit tökmagos, mint a burgundik, de ez szellőzve szelídül. Finomkodó, szőlőből építkező aromák, mesterien használt hordóval kiegészülve, nehéz szálazni, annyira egyben van. Kóstolva könnyed és tiszta, hibátlanul arányos, varratmentes és kimért. Nem harsog, nem intenzív, nincs szüksége rá. Maga a harmónia, az egyik legjobb száraz fehér, amit valaha kóstoltam. 8 és 9 pont határán.

By Farr Sangreal 2005

Döbbenet, vörösre váltottunk, és az újvilágnak még mindig nyoma nincs. Az illat alapján ez a pinot noir mintha Burgundiában készült volna, érett jelleget mutat füstös cigánymeggyel, dohánnyal, avarral, szárított hússal. Izgalmas és komplex, íze az illatot követi, a textúra selymes. Már teljesen megérett hatást kelt, ebben az egy dologban különbözik egy jobb burgunditól, az még inkább nyers lenne ilyen korban. Nem alkoholos, nem nehéz, nem édes. Remekül iható, lekerekedett cserekkel, elegáns zamattal, hosszú utóízzel. 8+

Clonakilla Shiraz Viognier 2009

A 2008-as nemrég csalódást okozott, a fiatalabb palacknak viszont minden esélye megvolt kiköszörülni a csorbát, előadónk szerint ugyanis ez sokkal jobban sikerült. Habár hazájában is megosztotta a kritikusokat, volt, aki egyszerűen vékonynak találta, mások ellenben hatalmas potenciált láttak benne. A jelenlevők reakciója hasonlóan változatos volt, én speciel az optimisták táborát erősítettem. Szinte bántóan fiatalnak tűnik, hűvös illatában vibrálóan friss gyümölcsök, áfonya, fekete ribizli, cseresznye, és a viognier által belecsempészett virágok. A háttérben finom szegfűszeges-fahéjas-vaníliás fűszeresség. Kóstolva élénk, ízében tinta, áfonya, fűszerek. Szerkezete magasabb, de valójában komoly koncentrációval bír, tanninja tökéletes és integrált, de még így is picit nyersnek hat. Nem érdemes még rányitni. 8+

Ezen a ponton egy játékkal szakítottuk meg a kóstolót, pontosabban előadónk szándékozott tesztelni minket. A feladat a következőképpen nézett ki: Attila annyit közölt, hogy egy magyar termelő azonos fajtából készült két borát tölti majd ki poharainkba, válaszként a termelő nevét, a fajtát és az évjáratokat várja. Merthogy illik felismernünk, hazai pályán vagyunk, ez elvárható. Mini Master of Wine stresszkóstoló, nehogy már azt képzeljük, csak az élvezkedés végett vagyunk jelen. A gondolkodási idő elteltével a Szomjas Gödény kezdte a feleltetést, meg is mondta kerek perec, ez a Buttler syrah. Az egri származásban mások is biztosak voltak, nekik igazuk is lett, a Gödénynek meg még inkább. A két bor 2005-ös trilógia 300-400m és 400-500m darabja volt, mi szerettük, vizsgáztatónk viszont finoman szólva nem osztotta lelkesedésünket. A folytatást viszont kiérdemeltük, és már nyílt is a következő palack.

Penfolds bin 389 2002

Nagy tételben készülő, cseppet sem kézműves bor, de mint kiderült, a mennyiség nem feltétlen jelent minőségi kompromisszumot. A mini-Grange cabernet sauvignon és shiraz házasítása, és így kilenc évesen határozott érettséget mutat. Nem meglepő módon ugyanúgy változik, mint az érésre képes óvilági vörösborok, dohányos, földes jegyek veszik át az uralmat a gyümölcsök felett. Az eukaliptuszos, fekete ribizlis ausztrál jelleget még érezni a háttérben, ahogy rozmaringot és egy kis kátrányt is. Koncentráltabb, vastagabb anyag, de nem nehézkes, és nagyon egyben van. Határozottabb, cabernet-s tannin, remek struktúra, érett íz. Még bőven van benne élet. Eléri a 8 pontot.

Wendouree Cabernet Malbec 2004

Nehezen hozzáférhető legenda, melynek 1999-es évjáratához tavaly volt szerencsém. Egyedi, különleges illat, érett fekete ribizlivel, borókabogyós fanyarsággal, borsmentával. Változik, fejlődik a pohárban, idővel naspolya és hecsedli lekvár is feltűnik, leheletnyi étcsokoládé kíséretében. Egyértelműen ausztrál, de abszolút természetes, és a legkevésbé sem gyümölcsbomba. Kóstolva szikár, erőteljes savakkal, közepes testtel. 13,2% alkohol mellett tökéletes érettség. Gazdag ízek, bár távolról sem tolakodó, inkább megfontolt. Remek szerkezet, erőteljes, de tökéletes tanninnal. Kissé vad hasonlattal élve olyan, mint egy grandiózus Weninger merlot ausztrál változata, a 100+ éves tőkék minden előnyével. 8/9 - 9 pont, és fényes jövő.

Penfolds Grange 2004

Minden idők egyik legnagyobb Grange évjárata, márpedig az első több, mint 50 éve készült. Jancis Robinson 19,5 pont. Érdekességképpen, a palack itthon került beszerzésre (a Bortársaságtól), ugyanis jóval olcsóbb itt, mint hazájában. Hogy örök vesszőparipámat elővegyem kicsit, ennek a bornak valószínűleg jót tett volna egy alaposabb szellőzés, az amerikai hordó édessége úgy valószínűleg kevésbé lett volna feltűnő. Illata lényegesen intenzívebb, mint a Wendouree-nek, bár tény, hogy populárisabbnak is hat. A hordó mögött azonban végtelen mélység lapul, és a hatalmas koncentráció ellenére sem lekváros, kifejezetten borszerű. Savanykás sötét bogyósok, fekete meggy, virágok, egy kevés kávé és étcsokoládé. Ahogy szellőzik, egyre inkább érezni a syrah-jelleget. Húsos, koncentrált korty, de csak közepes test, tökéletes tannin, tökéletes savak, egyszerűen mindene hibátlan. Hiába fiatal, semmi bántó nincsen benne, akár már most fogyasztható, bár ez valószínűleg pazarlás. 9 pont, és akár a 10-es lehetősége a távoli jövőben.

Lillypilly Noble Blend Family Reserve 2002

Botritiszes édesbor, 80% sauvignon blanc, 10% semillon, 5% alexandriai muskotály, 5% riesling. Mély arany szín, édes, hársmézes illat, méhviasszal, kandírozott ananásszal és érezhető botritisszel. Komoly édesség és sűrűség, szelídebb savak, és kiváló egyensúly a főbb jellemzői. Se tokajira, se sauternes-ire nem hasonlít igazán, a kóstoló helyszínét biztosító Kovács Anti szerint leginkább a ruszti édesekhez áll közel. 7 és 8 pont határán.

Címkék: shiraz ausztrál hatpontos pinot noir hétpontos nyolcpontos sauvignon blanc cabernet sauvignon kilencpontos buttler syrah penfolds wendouree victoria clonakilla oakridge sangreal by farr

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr453062169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.07.13. 07:30:05

Mi vagyunk a szorgalmasak? :)
Ha esetleg valakit érdekel, én így láttam:
borrajongo.blog.hu/2011/07/13/terra_australis_2011

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.07.13. 09:22:35

@drbarta: elsőzöl?

Itt nekem a chardonnay túlértékelt, én messze nem láttam benne ennyit, több aromát vártam volna a 8p-hoz, így 7p-.

A Grange nálam "csak" 8p.

Egyik borban sem éreztem bántó élességet, és adsztringeciát, mint Drbarta. A bin 389 2002-re 6p-t adni, eh??????

2011.07.13. 09:28:12

drbarta pontjai szinte teljesen fedik az enyémet. a pinot nálam nem szólt ekkorát, és a 10 pontos távoli jövőt is inkább a wendouree-ra tenném.

buttler 6-os bika kimaradt. ;)

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.07.13. 10:01:34

@akov: A chardonnay-nál 7 és 8 között agyaltam, végül átbillent a 8-as mezőnybe.
A bin 389 engem annyira nem győzőtt meg. Leginkább ahhoz a vörös nagyágyú típushoz áll közel, ami ellen szót szoktam emelni. Az egyensúlya ugyan rendben van, nincsennek kilógó extrém alkoholok, de az egész mégis nehézkes, és egyáltalán nem könnyen fogyasztható. A popularis ízek és az egyediség hiánya se klasszsit sejtetnek. Nálam legalábbis. Mindamellet megértem, hogy akik alapvetően toleránsabbak ezzel a stílussal, azoknál ez egy átlagon felüli gazdagságú bor. De én meg azon csodálkozom, hogy sokaknál hogy került gyakorlatilag ugyanarra a polcra, vagy csak minimálisan alá, mint a sor egyébként tényleg világklasszis tagjai.

@Parci: Örülök neki, ha jelentős az átfedés. Én mindig éreztem, hogy közeli a szánk íze akkor is, ha bizonyos vitákban nem egyezett a véleményünk.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.07.13. 10:05:09

@drbarta: a bin 389-et en nem ereztem klasszikusan popularisnak. Sok magyar bor popularisabb ennel. A 6p egy teljesen atlagos bort jelol, holott alig tudnal olyan magyar bort mutatni, aminek ilyen szep csersavai vannak es nem tulerett, stb.

Ezzel szemben a Buttler syrah-k dohosak voltak es ott a 6p szinten megvan.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.07.13. 10:06:15

@akov: bocs, elfelejtettem megkérdezni, nálad mennyi volt a bin 389?

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.07.13. 10:09:15

@akov: A hat pont nálam messze nem átlagost jelöl, hanem egy nagyon jó bort, ami picivel csúszik le a klasszsiról. A buttler syrah-k nekem komplexebbek és egyedibbek voltak , mint a bin 389, és a bizonytalanságok végett maradtak szintén 6-nál.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.07.13. 10:22:53

@akov: Akkor mindössze 1 pont különbség van köztünk. Ez lenne a nagy eeehhhh??!! :))

Viszont szerintem a Nagy Grange nem mindössze egy szűk pontocsával tud többet, mint a Kistesó.

2011.07.13. 11:05:18

@drbarta: "Az egyensúlya ugyan rendben van, nincsennek kilógó extrém alkoholok, de az egész mégis nehézkes, és egyáltalán nem könnyen fogyasztható."

alapvetően a különbséget én itt érzem, rendre. könnyen fogyaszthatóságot továbbra sem akarnék számonkérni egy nagy bortól, nem cél. ha ráadásul egyensúlyban is van, akkor végképp nem lehet panasz. :)

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.07.13. 11:33:38

@Parci: A fogyaszthatóság kérdésének felhozása most valóban elfuserált ötlet volt részemről. Már csak ezért is, mert ezekből a borokból lényegében kóstolómennyiségeket láttam mindössze, így csak indirekte tudok eleve írni arról, hogy milyen LENNE a fogyasztatósága ha rendesen innék is belőlük :)

Az elegancia kérdése viszont pontokban is jelentkező tényező (és nyilván összefügg a felhozott fogyaszthatósággal). Úgy éreztem, hogy a sor legszebb tételeihez képest a bin 389 az egyensúlya mellett se volt elegáns. Én pedig az eleganciát a magasabb kategóriákban elvárom a nagy vörösektől is.

De alapvetően kár a bin 389-ről ennyit beszélni, a sor remek volt, a fehérek nagyon tetszettek, a pinot is, a grange is, a wendouree meg különösen emlékezetes is volt. Köszönet Halász Attilának érte.

2011.07.13. 12:45:10

@drbarta: össze kellene állni páran és lopni 3 üveg wendouree-t, majd tíz évenként megbontani egyet...

dagadtos 2011.07.13. 12:56:11

Mindenképpen jobban jártak a borok így, hogy Octopus írta meg őket, nem voltam túl éles sajnos a kórtolón, így nemcsak szigorúbbak, de pontatlanabbak is lennének a leírásaim valószínűleg.

Cornelius SB: Kerek, krémes bor karamellel, szőlővel, bodzával. Szép savak vezetik, de a hordó belehúz kicsit a kortyba 6-7 pont között.

Oakridge 864: Virágok, fűszerek (menta, rozmaring) és pirított tökmag, nagyon különleges illat, szájban is selymesebb, elegánsabb bor, talán szájban lehetne intenzívebb. Eléri a 8 pontot.

Sangreal 2005: fantasztikusan komplex és meglepően érett orrban (szárított paradicsom, füstölt szalonna, gomba, sütőtök, enyhe vegetális beütés), szájban kicsit szokványosabb, rózsás-gombás aromák, kevés tannin, kicsit több kesernye az indokoltnál. Szép bor, de 2005-ös létére nagyon koros, hiányoltam belőle a fajtára jellemző vitalitást és nagy burgundiakhoz mérve egy kicsivel több mélységet, bonyodalmat a kortyban. 7-8 pont között. Lehet, hogy a szállítás megviselte kicsit.

Clonakilla 2009: Attila szerint nem volt vele minden rendben, mi boldogok voltunk vele, egyenes, lendületes bor északi karakterrel, tipikus syrah-s jegyekkel (mentol, bors, őrölt kávé), és egy kis muskotályszerű vagy aszalt sárgabarackra emlékeztető édességgel. 8-

Bin 389: Ha vakon kapom, akkor is tudom, hogy nem szabad szeretni, ha borokoskának szeretnék tűnni. Tipikusan cabernet-s, grafitos, mély illat, nagy test és sűrűség, sok tannin és érezhető hordó. Az első bor, amely egyértelműen ausztrál, eukaliptuszos. Lehetne izgalmasabb, de sajnos ez egy nagy bor, ha kicsit közhelyes is. 7-8 pont. Törékeny kislányoknak, terroirbúvároknak nem ajánlott.

Wendouree 2004: Kortalannak tűnő, szikár, kemény, egyedi bor. Hűvös illat rozmaringgal, mentollal, növényi jegyekkel és főleg feketeribizli-pálinkával. Kóstolva is mozdíthatatlan, sok, de kiváló tanninnal, lendületes savakkal, de semmi nem lóg ki, egységes a korty. 8-9 pont.

Grange 2004: óriási bor, de van benne valami kommersz, amit nem tudott levetkőzni – nekem. Erősen kókuszos, tejes, hordós illattal nyit, és eltéveszthetetlenül ausztrál elsőre. Roppant gazdagság kávéval, csokoládéval, karamellel, aszalt sárgabarackkal és fekete bogyósokkal. Nem tudok róla rosszat mondani, minden a helyén volt, de nem volt egyetlen egyedi momentuma sem – és tekintve, hogy a leghíresebb ausztrál bor egyik legjobb évjáratáról van szó, ez enyhe csalódást okozott. Erős 8 pont.

Lillypilly 2002: nem túl bonyolult, nyilvánvalóan botritiszes szuperfinom édes bor, fekete teás, viaszos, vaníliás és körtés jegyekkel. 7 pont.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.07.13. 13:32:10

@dagadtos: Sok szempontból hasonlónak érzem a véleményedet az enyémhez, tudok azonosulni a leírásokkal. Tetszik, ahogy Te is keresed, hogy mi az ami miatt a látszólag tökéletes Grange mégis kicsit "kommersz" marad. A bin 389 -nél is egész hasonló dolgokat írsz le, csak épp a pontszámnál van jelentős eltérés.

2011.07.13. 14:16:52

@dagadtos: "Nem tudok róla rosszat mondani, minden a helyén volt, de nem volt egyetlen egyedi momentuma sem – és tekintve, hogy a leghíresebb ausztrál bor egyik legjobb évjáratáról van szó, ez enyhe csalódást okozott."

szó szerint, ezért lépett el nálam is a wendouree mellőle.

európai 2011.07.13. 15:06:04

Nagyon szépen köszönöm a jegyzeteket és hogy eljöttetek erre a kóstolóra. Isten segitségével, jövőre is találkozunk.

pupa pupánszky 2011.07.18. 15:59:58

mi pedig ülünk és hallgatunk benneteket...
süti beállítások módosítása