Az előző részben a Beaujolais-kontextust vázoltuk fel nagy vonalakban, miszerint a nouveau népszerűsége mára megcsappant, ezzel párhuzamosan viszont egyre nagyobb sajtót kap az ezeken a borokon túlmutató Villages és Cru kategória. Ehhez jön még a 2009-es, minden idők legeslegjobb évjárata, és már tényleg van miről beszélnünk: a 2009-es Beaujolais gyakorlatilag fogalommá vált. Jancis Robinson lelkesedik érte, James "I'm ninety points on this" Suckling ismét eljutott a 90 pontig, valamit csak tudnak tehát a borok.

A 2009-eseket, vagy legalábbis ezek nagy részét időközben felszippantotta a piac, némi energiát így bele kell fektetni, ha az ember még el akarja csípni az utolsó palackokat. A legnagyobb nevektől (Lapierre, Thevenet, Foillard, Breton, Jean-Paul Brun, Domaine du Vissoux stb.; további ajánlatok Jancis Robinsonnál) a mi sorunkba nem került bor – habár a Villa Ponciagót említi a Purple pages –, meglehetősen körülményes lett volna ugyanis a beszerzésük. Három bort a már bevált webshopból, a Noel Young Winestól rendeltünk, a további négy tétel dagadtos készletéből származott, aki részben vagy egészben szintén innen rendelte őket egy korábbi alkalommal. A kedvezőtlen árfolyam és a szállítási költségek miatt a borokhoz végül nem a legvonzóbb árakon jutottunk, de azért még így is akadt, ami bőven megérte.

A tíz cru fele került terítékre ezen az estén, a sorrendet próbáltuk úgy felállítani, hogy a könnyedebb boroktól haladjunk a nehezebbek felé, több-kevesebb sikerrel. A borok karaktere nagyjából a jól sikerült portugieser és a burgundi pinot közötti tartományban vándorolt, az aromavilág több tételnél is a portugizit idézte. 12,5% a sztenderd alkoholtartalom, egy-két bor kilengett a 13,5, vagy talán 14 százalékig. Ezzel együtt a kiváló ihatóság egy esetben sem csorbult; hibás borral szintén nem találkoztunk, se bántó cserekkel vagy savakkal. Egy darabig igazán megrendítő borral sem, de aztán az is eljött. Nyíltan kóstoltunk, a borok ezúttal nem kerültek dekantálásra (szánom-bánom, jobban jártunk volna).

Domaine Metrat et Fils, Chiroubles 2009 £15,49

Chiroubles könnyed, virágos, fiatalon fogyasztandó borokat ad az irodalom szerint, és tényleg. Egészen sötét szín, bíbor árnyalattal. Az illatban cseresznye, áfonya, csak gyümölcs és más semmi, viszont vibráló és friss, nagyon vonzó. Teste alig közepes, savai nagyon szépek, élénkségük mellett is szépen simulnak be kortyba. Bársonyos textúra, kiváló lendület, piros bogyós ízek. A végén feltűnik egy kis tannin, és meglepő módon az alkohol is melegít. Később visszakóstolva nyílt, fejlődött, de némi összetettség még ekkor is ráfért volna. 5-6 pont

Jean Marc Depres, Fleurie 2009 £10-11

A Fleurie már középsúlyú, időnként évtizeden túl is eltartható borokat ad. Sötét ez is, lilás árnyalattal. Az illat ismét gyümölcsökre épül, mégis nehezebbnek hat. Fekete cseresznye és egy kevés füstölt sonka adja az alapokat, kiegészülve a nouveau borok banános, virágos aromáival. Cherry coke és hibiszkusz. Teltebb, vaskosabb a test, nem is igazán könnyed már, és ezzel párhuzamosan lágyabbak a savak, kevésbé (csont)száraz az összhatás. Markánsabb a tannin, érezni az alkoholt. Ez még bőven érlelhető, de persze akár már most is fogyasztható. Eléri a 6 pontot.

Villa Ponciago, Fleurie 'la Reserve'  2009 £14.50

Szokványos rubin szín, illatában egy kevés hordó, kakaós nápolyi, némi fülledtség, ami lassan távozik. Gyümölcsei a fekete meggy, savanykás málna. Kóstolva csontszáraz, karcsú, élénk savakkal, mégis van teste, szerkezete. Halványan talán burgundi pinot noirra emlékeztet; íze nem különösebben intenzív, ellenben finoman meggyes, enyhén sós, moderált cserekkel. Akár még fejlődhet is. 6 pont

Chateau des Tours, Brouilly 2009 £12,99

Brouilly még a könnyedebb oldalhoz tartozik. Gyönyörű illat, természetes, erőlködés nélküli; burgundi pinot bozsolés virágossággal fűszerevze. Hibiszkusz, rózsa, meggy, fekete cseresznye, étcsokoládé. Teljesen száraz, meggyes, nem intenzív, inkább elegáns ízű. Élénk, de nem hangsúlyos savak, finom tannin, remek ihatóság – viszont az illat után kicsit többet várna az ember, lehetne kissé bonyolultabb. Oldszkúl óvilági stílus. 6 pont

Chateau Grange Cochard, Morgon Les Charmes 2009 £16,50

Talán már azon voltunk, hogy kellemesek, jók a borok, de hiányoljuk a nagy dobást, amikor megérkezett a nagy dobás. Immár Morgonban járunk, amely Moulin-á-Vent mellett a legsötétebb, legtestesebb borokat adja. A birtok új, ez a debütáló évjárat, területük hat hektár, öreg tőkékkel, melyek néhol a 100 éves kort közelítik. Három bort készítenek, ebből kettő dűlőszelektált, ezt a kettőt néztük mi meg. Elvben a Cote du Py a robusztusabb és a Les Charmes a lágyabb, de a borok ennek az ellenkezőjét mutatták. Átlátszatlan lila szín. Koncentrált, lehengerlő illat, szinte mediterrán érettséggel, a gyümölcsök (szilva, sötétek) az aszalt spektrumot közelítik. Modern stílusú, határozottan érezni a tölgyhordó vaníliáját. Kóstolva azonban helyére billen a kép: sűrű és testes, de nem úgy, mint egy cabernet, gördülékeny, lendületes. Remek sav, masszív tannin az érett fajtából, intenzív, gazdag íz. Hatalmas, strukturált anyag, finom most, finom lesz 10 év múlva. Ezért már lehet lelkesedni. 7+

Chateau Grange Cochard, Morgon Cote de Py 2009 £17,19

A Cote du Py, aminek erőteljesebbnek kellett volna lennie, éppen hogy játékosabbnak bizonyult, de alapvetően nem esett messze a párjától. Színe dettó fekete. Modern ez is, gyönyörű gyümölcsösséggel, friss cseresznye és áfonya az illatban, szinte vibrál. Enyhén rumos diós, nyilván a hordó miatt, de mégsem közönséges. Szájban könnyedebb, elegánsabb, mint a Les Charmes, de legalább olyan ízgazdag. Burgundis karakter, kisebb súly, kevesebb tannin, több finesz. Messze az est leghosszabb utóízét produkálta. 7 pont.

Domaine Les Fines Graves, Moulin-á-Vent Vielles Vignes 2009 £11,99

Moulin-á-Vent áll a leghosszabban érlelhető (>10 év), legerőteljesebb borokat adó cru hírében, ebben a tekintetben még Morgonon is túltesz. De nem másfélszer drágább borok esetén, szerencsésebb is lett volna ötödikként nyitnunk ezt a tételt, nem pedig a végén. Koncentrációban visszalépünk egy kicsit, de az illat egyedi és tetszetős. Fekete meggy, szilva, földesség, fekete bors, étcsokoládé. Délies, meleg karakter, kicsit talán túlérett meggyet is idéz. Teste könnyed, lekerekedett. Régi vágású, nem erőltetett, szép, besimult savakkal. Inkább az ihatóság az erénye, mint a komplexitás, és ezt a bort már nem is tartogatnám. Eléri a 6 pontot.