A közelmúltban eljátszottam a gondolattal, hogy hány magyarra jutna ujj, ha egy kézen kellene összeszámolnom 2006 nagy vörös élményeit. Kettőre jutott: Gere Solus 2003 és St. Andrea Mythos 2002. Mindkettő merlot, és váratlanul mindkettő az ölembe hullott. A hurik pávatollas előadása azonban elmaradt. Megjártuk a sötétség és a koncentráció bugyrait, és a végén fényért fohászkodtunk. Mert a sötétben elvesznek az árnyalatok.

A ködös szombat délután dupla borhűtős barátom - The Man with the Double Wine Fridge - nagyvonalúságának köszönhetően az alábbi szortimentet faggattuk:

Figula Merlot Selection 2004 (vicces kis félliteres, harcsaszájjal)
Konyári Sessio 2003 (The Young Pretender)
Thummerer Tekenőháti Merlot 2000 (a békebeli)
Vesztergombi Merlot Reserve 2003 (a Csaba félkarja)
St. Andrea Mythos 2002 (a kincs, ami nincs)
Avignonesi Desiderio 2001 (Egy bazi nagy ökör a címkén. Az apró betűből azt sütöttük ki, hogy ez egy díjnyertes óriás barom volt, akit Vágynak hívtak (vagy egyszerűen Dezsőnek?).)
Gere Solus 2003 (az ikon)
Takler Primarius 2002 (a tiszteletbeli villányi)

Mint oly sok vakteszt alkalmával, ezúttal is többször csóváltuk a fejünket, mint bólogattunk átszellemülten. Én már régen nem tudom, hogy ilyenkor bennünk, a rendszerben vagy a borokban van a hiba. A mezőnyből három palack emelkedett ki: Gere Solus 2003, Avignonesi Desiderio 2001 és St. Andrea Mythos 2002. A pofátlanság mezsgyéjén egyensúlyozva, szakmai okokra hivatkozva, három fél palackot einstandoltam. Házi papucsban, ciabattával, a radiátor mellett ezt tapasztaltam:

Konyári Sessio 2003

Ilyen lendülettel csak a Günzer Merlot tört be a csúcsmerlók exkluzív klubjába. Pillanatok alatt elkapkodták. Az első, tapogatózó kóstolás után én is kapkodtam volna, de túl drágának találtam. Elsőre nagyon tetszett, aztán lohadt a lelkesedésem. Fortissimo nyitány: intenzív szeder, tinta és eszpresszó. Ahogy melegedik és szellőzik: lakk és égett gumi. Határozottan újvilági. A korty selymes, sem nem lomha, sem nem fürge, ízre kávés, szedres, a háttérben narancsos árnyalattal. Mutatóban akad egy kis sav. Csontszáraz. A lecsengés sajnos éget és keserű, a tannin húz, vagyis a végjáték mindent elront. Gyümölcs helyett égett gumiszag. A csúcsmerló-elvárásoknak hellyel-közzel megfelel, viszont bájosnak vagy elegánsnak a legnagyobb jóindulattal sem mondható.
5 pont (némi szigorral)

Takler Primarius 2002

A vakszakaszban villányinak gondoltam. Döbbenetesen sötét. A felütés technocol rapid, de egy perc alatt megszépül: avar, málna, ánizs és fahéj. A csontszáraz Sessio után ez kellemes meglepetés a maga árnyalatnyi édességével és tiszta málnás ízével. Finom. Bársonyos, testes, jó adag tanninnal, de nem tépi a fogzománcot. A lecsengés hosszú, szaftos, kávés, konyakmeggyes. Az alkohol éget. Nagynak ez is nagy, de minőségibb anyag ment bele, mint a Sessióba. Egy órával később szomorú metamorfózison ment át: mindent elnyom a kávé, mar a tannin, visszahúzódik a gyümölcs. Értetlenül ülök előtte.
A merlók kaméleonja, aki a villányiaknál is villányibb. Nagyságához soha nem fért kétség, de minden továbbit illetően libikókába ültetett. Egy órán belül éreztem szépnek, dinamikusnak és csábítónak, aztán ragyásnak és kókadtnak.
Összességében 6 pont, de nem feledem, hogy volt 7 is.

St. Andrea Mythos 2002

Ő lépett a legkevésbé egyszerre, talán ezért már a vakszakaszban eltrafáltam, hogy egri. Különleges, tiszta és intenzív illat. Főleg csipkebogyó, nagyon érett málna, gesztenyeméz és grillázs. Mintha másféle hordóban nevelték volna. Kóstolva zavartalan az átmenet: gesztenyeméz, málna, gyógynövény, grillázs. Tisztábbnak, könnyebbnek hat, mint pályatársai. Nincs hordóattak, van viszont egri mércével derekas tannin és egy kis alkoholos hév. Közepes test. Csiszolt, jófajta egri savak (merlómércével). Hosszú, az illattal és az ízzel harmonizáló lecsengés. A mezőny legelegánsabb bora. Nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek, ha a jövőben a Mythos áldozatul esik az egri burgundiprogramnak, és szőlőjét elnyeli a Merengő.
Személyes kedvenc. 8 pont (némi jóindulattal).

Bár a borok távolról sem voltak rosszak, maradt bennem hiányérzet. Mintha nálam is leesett volna a tantusz: bevillant a merlot sokat kárhoztatott egysíkúsága. Sok volt a hordó, sok volt az eszpresszó és az égett gumi. Cingár savakra kerülnek a méretes extraktzakók. És az illat még úgy-ahogy hoz árnyalatokat, de a kortytól általában az éjszakába vezet az út.

PS: Az ár nem boldogít. Semmilyen irányban se nem. Mégis folyton az járt a fejemben, hogy egy Áldás vagy egy Cervaes nem csak a lelkiismeretet tisztíccsa, de az áldott világosságból is több szorult beléjük.