Felbontottam néhány nap eltéréssel két Vinagora-aranyplecsnis magyar vereset. Mindkét bor készítője háttérbe szorult kissé mostanában. Míg Szőke Mátyás chardonnay-királyként a kilencvenes évek vége felé ért a csúcsra, Vida Péter ugyanazon évtized közepén volt a felszínen. Persze jelen voltak azóta is, és fogyasztóik sem hanyagolták el őket. De főként építkeztek mindketten, és hűséges táboruknak készítették boraikat. Aztán jött 2003, a hő és a napfény, ami talán nemcsak a szőlőre hatott. Mindketten úgy érezték, itt az idő, meglovagolják a hullámot: nagy bort fognak csinálni. És mi lett belőle?
Vida Péter La Vida | Szőke Mátyás |
Meleg, alkoholos illat, marcipánnal, rumos-diós áradattal. Később túlérett cseresznye, főtt gyümölcsösség, kávé fűszerekkel. | Nyitáskor édesség, csokoládé, feketeszeder jön elő intenzíven, szép fűszerességgel. Később vanília és picinyke túlérett meggy. |
Ízében erős hordójegyek, úgymint keserű csoki (sok kakaóval), rumos dió, mogyoró. Főtt gyümölcsösség kandikál a sima tannin alól. Savai kerekek, leheletnyit meghajlanak az extrakt alatt. A szájat nem tölti ki egészen, leginkább a szájpadláson nyomul. Lomha, tespedt bor, frissesség fikarcnyi sem szorult belé. Egyvágású, jól iható, kevés szőlőérzettel. | Kóstoláskor sima, mégis rusztikusnak tűnő tanninnal támad, szépen kitölti a szájat mindenhol, de valahol mindig reszel. Gyümölcsösség nem jellemzi, inkább dohány, kólaszörp, vanília szépíti a testet. Savai adnak kis élénkséget, de hiányoznak a finom gyümölcsaromák. Egyszerű bor, simán lecsúszó fajta, ám nehéz benne örömet lelni. |
Utóíze a fás jegyekre épül, kellemesen, valahogy mégis üresen cseng le. | A vége sima, felsejlik picinyke meggyes-cseresznyés érzet, de nem tart hosszan, nem is emlékezetes. |
Mindenképpen csalódás, hordóminta korához képest elvesztette minden játékosságát. Erényei közé talán mindössze az érettséget, a bujaságot, a melegséget sorolhatom. 5 pont | Nem tudtam, mit várjak, annyira mást mondtak a barátaim, mint amit a pincétől veresben ismertem. Emlékezetesebb pl. a 97-es CS Barr., mert a peresi nem azonosítja Szőkééket. 5 pont |
Itt van ez a két bor, felcserélve sem lenne nagy különbség köztük. A guruk is csak félpontnyi differenciát észrevételeztek a megméretésen, meg lehet nézni: KF, PC. Végső soron nemzetközi mércével is jónak mondhatóak, felveszik a versenyt a hasonló tudású újvilági tételekkel. Ha ez volt a cél, akkor sikerült elérni. A fajtajegyeket mindenesetre sikerült jól elbújtatni a hordóban, a területről már nem is beszélve. Az ilyen stílusú borok itthoni életképessége kérdéses, mert amint két gombostűnyinél tényleg többek leszünk a globális borpiacon, ilyen borokat tankerekkel fognak felúsztatni a Dunán a Hajógyári-szigetig, és logós vákuumzacskóba visszük majd haza őket. Addigra meg már hozzászokik az átlagivó ehhez a világhoz, és el is felejti, hogy a bor szőlőből készül.
Utóirat: Nem a bor miatt, hanem a hazai borvilágról alkotott kép árnyalása érdekében kell elmesélnem az alábbiakat. A Peresi Cuvée 50-50% cabernet sauvignon és franc. Az OBI anno visszavonatta az engedélyét. Felhívtam őket, mondanák meg, mivel magyarázható ez a lépésük. Azt a választ kaptam, hogy apró adminisztrációs hiba történt. Nem tudom, miért nem jelentős hiba a bortörvény megszegése: először ugyanis cabernet sauvignonként került forgalomba a bor. Ehhez képest a Vinagorán is átment fajtaborként, és a kis stiklit utólag sem követte nyilvános szankció. Az illetékes oldalon sem erről, sem másról nem tájékozódhat senki, aki szeretne.
Utolsó kommentek