Sokkal kevesebbet kóstolok hiperből, mint szeretnék, pedig nincs annál vidámabb, mint amikor egy bugyelláriskímélő borról kiderül, bőven megérte megvenni. Így aztán ritkán kerül szóba itten a Nyakas, a Liszt, a Szőlőskert vagy a Hilltop. Ezen most változtatok kicsit.

Kamocsay Ákosék 2001-es franc-ját – Hilltop borcsalád – mindazonáltal nem vettem, hanem kaptam, így nem is tudom pontosan, mennyiért virít a polcokon, ha hatéves létére egyáltalán megtalálható még a kiskerforgalomban. Egy forrást találtam online, ott 1799 forintért kínálják, ami nem kevés, de végső soron nem is sok. Kétezer alatt villányi cabernet-hez jutni ugyanis nem nagyon lehet napjainkban. Vannak ugyan kivételek, de minek.

Pihent nálam néhány hónapot ez a bor, valahogy nem sok bizalodalmam volt hozzá. Mégiscsak benne van a korban, ráadásul 2001-es szegény, és azt finoman szólva sem tekintjük legendás évjáratnak. Ám a minap úgy döntöttem, mégiscsak megnézem, mi szorult a palackba. Legfeljebb elintézem gyorsan, gondoltam. És tényleg, de másképpen. Hogy hogyan, az jön.

Csillogó rubinvörös, öregedésnek semmi jele. Ez érdekes. Első illatával érkezik a második meglepetés: fűszeres, friss gyümölcsös, meggyes, élénk. Fiatalos, hogy mást ne mondjak. Tipikus cabernet franc – bármit is jelentsen ez –, bár nyilván nem a nehézsúlyúak közül. Közepes test, egészséges szekezet, kellemes savak, elegendő cser. Semmiből sincs benne túl sok – alkoholból pláne, az mindössze tizenkettes hivatalosan –, ezért aztán csúszik lefele dinamikusan. Majdnem elfogyott másfél óra alatt. Érett, kiegyensúlyozott, készen van, és messze jár attól, hogy megbillenjen. Lecsengése tanninosan száraz. Nagyon kellemes úgy, ahogyan van. Jókedvemben adtam neki 5 pontot hirtelen.