Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Nem reprezentatív minta

Pillanatkép a középosztályról

2007.05.22. 10:25 - alföldi merlot

Régóta szerettem volna olyan kóstolót szervezni, ahol műkedvelő barátaim arcáról leolvashatom, mit szólnak az itthon kapható külföldi vörösborokhoz. Létezik-e valamiféle titkos korrespondencia, ami a magyar szájhoz magyar bort rendel. És egy olyat is, amiből kiderül, hogy három ropi fölött papsajt-e minden. Osztottam, szortíroztam, hogy egy reprezentatív, mégis kompakt szelekcióval egyszerre üssem a két legyet. Végül azonban be kellett látnom, hogy reprezentáció nincs, senki nem állhat jót másért. Így jobb híján az irányított véletlenre bíztam magam. A reprezentatív minta tehát kiment az ablakon, maradt kilenc átlagosan átlagos palack négy országból, és öt kíváncsi esküdt.

A borokat először egyedül, nem vakon kóstoltam, aztán néhány órával később a társadalmi zsűrivel vakon. A pontszámok az én pontszámaim. A társadalmi zsűritől annyit kértem, hogy a három kedvencüket nevezzék meg.

Németh Attila Concubina 2004 Vörös Cuvée

Németh Attila nemcsak szerintem őstehetség. A testvéri alapon keze alá játszott Alana Pincészet 2005-ös tokaji sárgamuskotálya a Tokaj Renaissance egyik csúcspontja volt – letisztult, elegáns, klasszikus szépség.
A vörös Concubina természetesen egészen más tészta. Németh Attila mátrai pincéjéből származik, és kékfrankos–cabernet sauvignon házasítás.
Illatában málna, medvecukor, avar és naspolya. Kóstolva olykor túlérettségre utaló jegyek, és némi édesség is bevillan. Medvecukor, cseresznye és csipetnyi fűszeresség. Az élénkség és a lomhaság határán egyensúlyoz. A savak lehetnének csiszoltabbak és teherbíróbbak. Közepes test. Érett tannin.
A tisztes középszer közepe, baráti áron. Lázba ugyan nem hozna senkit, de úgy 15-16 C° környékén megszépül. És ezért az árért szerintem jóval többet nyújt, mint pl. a villányi opik.
Egy best buy matrica kijár neki. 4 pont (1440 Ft)

Heinrich Zweigelt 2005

A parafa-alternatívák közül az én voksom a vinoloké. És íme a kertek alatt beszökött a magyar piacra. Kiskéssel estem neki a kapszulának, amiről csakhamar kiderült, hogy nem rövid kapszula, hanem hosszú csavarzár. Alatta pedig faintos üvegdugasz ül szilikongyűrűvel a nyakában. Egyszerű és nagyszerű, bár bizonyára nem olcsó.
Heinrichék állítólag biodinamizált szőlészetet vezetnek. A honlap, ha másról nem, a dinamizmusról meggyőz. Ez a zweigeltjük a természet félvad virága. Az osztrák vörösborokban engem gyakran zavaró simaság és sűrűség itt csak módjával jelentkezik, szagra pedig hamisítatlan nomád. Az első slukk azonnal előhívja az istállómelléki terroir képét/szagát (gőzölgő trágyadombokkal). Lilás, sűrű, büdös és meggyes. Szívéhez – és szánkhoz – a kulcs a hosszú szellőztetés. Kóstolva tömény cigánymeggy. Kissé szokatlan szerkezet, tömörség. A lecsengésben füstölt sonka és meggy. Mineralitása és fűszeressége a Weninger-kékfrankosokra emlékeztet. Összességében jó játék figyelni, ahogy az istállóban megszületik a meggylikőr. Érdekes bor, amely valószínűleg még időt kér.
Erős 4 pont (2940 Ft)

Günzer Zoltán Villus Cuvée 2003

A 2003-as évjárat elpusztíthatatlan mohikánja. Debütánsként számos díjat söpört be, afféle kopárkillerként emlegették, ma már azonban egyre nehezebben teszi meg a polctól a pénztárig vezető utat. Többek szájából hallottam az ún. „Protovillus-hipotézist”, miszerint kezdetben volt egy pazar ősnyomat, amelyet egyre silányabb újranyomások követtek. Ez bizonyára merő kitaláció, de ami az én palackomból kifolyt, az kapitális csalódás. (Máskor másoknak jobban tetszett.)
Kezdetben rozsdás vas, babkávé, szeder (levelestül) és hangyaszag (az meg mi lehet? hangyasav?). Később szeder és tejeskávé. Kóstolva nagyon sima, túlérett, savtalan gyümölcsszörp. Foszlott, molyrágta struktúra. A lecsengésben majdnem érett tannin, finom málna és eszpresszó. Magas alkohol. Szigorú mércével: a lelke helyén foghíjtelek, riasztó üresség. Szelídebben: finom, de lapos.
4 pont (4350 Ft)

Vylyan Montenuovo 2005

Az új Montenuovót kóstoltam már notesz nélkül, és akkor meg voltam lepődve, hogy milyen helyre kis bort sikerült összekalapálni a kisharsányszerte gyengécske 2005-ből. (Ha nem tévedek, ebbe a küvébe halt bele a 2005-ös syrah.) A górcsövezés azonban felemás képet mutatott.
Vérnarancsliget szomszédságában szüretelték, de az is lehet, hogy vele egybe. Ezt a vérnarancsos, grapefruitos vonalat korábban nem vettem rossz néven, sőt izgalmas, egyedi jegyként könyveltem el, a sokadik borban tapasztalva azonban már fárasztó modorosságként hat.
Az illatban a vérnarancson túl friss szeder, darált dió és fenyőgyanta. Eddig friss és megnyerő. De kóstolva megborul: édes, és mivel a savak valahol egy másik pályán játszanak, nincs, ami egyenesbe hozza. Furcsa bor. Ízben a narancsos pezsgőporra emlékeztető jegy uralkodik, és ez számomra zavaróan boridegen. A tannin enyhén húz.
Nem az esetem, de biztosan van, akinek bejön. Camp, mint Pete Burns. 4 pont (2690 Ft)

Mayer Merlot–CF 2004

Mayerék nekem valamiért szimpatikusak, talán az ezredfordulós Kopárjaik miatt. De a 2003-as cabernet sauvignonnal alaposan megjártam – 1 dugós és 2 túlerjedt palack. És a brutálisan animális kurrens oportó is lábasban végezte.
Az illat lakkos, intenzív, feketecsokoládéval, vérnaranccsal és virággal. Ezt is narancsliget mellől szüretelték? Ha az illat diffúznak tűnt, akkor a kóstolás tovább növelte a káoszt. A kortyban kósza savak és édes, narancsos, pezsgőporos jegyek kergetik egymást. Minden szinten fejetlenség.
Üres és szomorú bor. 3 pont (3420 Ft)

Weninger Cuvée Frettner 2003

Amikor Tannin kolléga 2005 szilveszterén fölbontotta a nászajándékba kapott Haut-Brionját, akkor elcsukló hüvelykkel azt esemesezte nekem, hogy weningeresen ásványos. Engem sajnos nem emlékeztethet Haut-Brionra a Frettner, de a közelmúltban kóstolt bordeaux-iakra igen, igaz, sem azok, sem ez nem ásványos.
Elegáns, némi újvilágias intenzitással és óvilágias pikantériával fűszerezve. Málna, dohány, feketecsokoládé. Semmi animál, semmi termálfürdő, semmi csillámpala. Kerek, sima, finom, érett, de nem lekváros. Az édes tannin kissé húz, de nem cibál. Megnyerő egyéniség. A magyar vörösbor egyik lehetséges surranópályája. Ügyesen lavíroz a jó tartású, nemes és a szerethető, vonzó között. Új etalon.
Erős 6 pont (csipetnyi komplexitást hiányoltam belőle, de van még ideje) (3090 Ft)

Vesztergombi Turul Cuvée 2004

A siralmas kezdés után gyorsan leesett a tojáshéj a fenekéről, és ha turul nem is kerekedett belőle, egy egerészölyv azért összejött. Jó anyag ment bele, van tartása, de messze nem hibátlan bor.
Közvetlenül a bontást követően siralmas állapotban volt. Vegetális és túlérett jegyekkel nyitott, csípett az alkohol, húzott a tannin. Aztán az órák múlásával kiegyenesedett, és a társadalmi zsűri egyik kedvence lett. Én úgy sejtem, hogy a stabil merlóba a nem teljesen érett franc visz bizonytalanságot. Illatában málna, tejcsoki és marhapörkölt. Kóstolva testes, tartalmas és fűszeres. Ahogy az egyik zsűritag fogalmazott, „egyenes, magyaros stílus”.
Komoly alapanyag, nagyboros ambíciók, de nem ér célba. 5 pont (3390 Ft)

Penfolds Koonunga Hill Shiraz–CS 2004

Egyrészt fogcsikorgatva, másrészt a felvonult mezőny kritikájaként kénytelen vagyok elismerni, hogy ausztrál létére nem reménytelen bor. Sőt, aki kíváncsi az újvilági stílusra, annak nem feltétlenül muszáj a Penfolds Bin 28-ig nyújtózkodni – szerényebb kiadásban itt is megkapja azt, ami szerethető benne, és megsejtheti azt is, hogy aki nem szereti, az mit nem szeret. Az illat többeket letaglózott, és aztán a kóstoló végéig már nem is tértek magukhoz, az aromasebészekről tartott felvilágosító jellegű előadásom ellenére sem (próbáltam ugyan tartózkodni az észosztástól, de a kóstoló utolsó harmadában már lankadt a felettes én).
Gyönyörű szín. Számomra irreálisan intenzív, fruttit és rágógumit idéző illat. Nagyon érett gyümölcs, puncs, vanília, fahéj, narancs. Kóstolva folyékony fagyi: eper- és málnahegyek. Édes és sűrű. Sav csak mutatóban. A tannin enyhén húz, de nem szárít. Magas alkohol, de nem pusztít.
Ezt legalább volt miért szeretni. 5 pont nálam, és a társadalmi zsűri egyik kedvence (2940 Ft)

Falesco Vitiano 2005

Kóstoltam korábban, és bűnrossznak találtam. Most valóságos felüdülés volt, ha nem is kéjutazás. Talán kiheverte a palackozási sokkot. Szőlőből készült borra emlékeztet (értsd: nem egy új after shave-re), azon belül is csibészes. Étkezéshez valószínűleg jól megy, de egy romantikus naplementéhez nem ezt választanám. Robert Parkernél 89 pont, és szerinte „már-már túl szép, hogy igaz legyen” (az ő palackjába vajon mit csorgattak?).
Sangiovese, merlot, cabernet sauvignon. Illatában vas, hús, virág, meggy és avar. Egészen finom, de karcsú bor, kis fanyarsággal és élénk savakkal. Van tartása. A tannin húz. Csiszolatlan, és nem gyémánt.
El tudom róla hinni, hogy fejlődőképes, de nem fogom magam törni, hogy ellenőrizzem. 4 pont (2250 Ft)

Summa

A társadalmi zsűri végül három bort ölelt a keblére: a Weninger Frettnert, a Penfolds Koonunga Hillt és a Vesztergombi Turult. A különdíjakat pedig a Heinrich Zweigelt kapta (a legbüdösebb, a legfejlődőképesebb és a legjobban zárt palack kategóriákban nyert).
És hogy létezik-e magyaros borstílus? Valószínűleg igen. És a magyar száj magyar bort kíván? Nem mindenáron.

Címkék: 2005 kóstolás ausztrália 2003 vörös shiraz szekszárd négypontos hatpontos merlot 2004 ötpontos hárompontos villány cabernet franc zweigelt vesztergombi vylyan cabernet sauvignon sopron weninger mátraalja burgenland sangiovese penfolds heinrich németh attila günzer mayer falesco

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr5384471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Türkménbasi 2007.05.22. 12:00:21

0:-)
De hogy írjak is valamit:
Nálam 1500-ért egy négypontos nehezen lehetne best buy, mert ilyen erővel egy 2 pontos 750-ért is az lehetne.

shiraz 2007.05.22. 12:42:45

1 gondolat: a Koonunga Hillt nemrég kóstoltam. Ennyire műillatú és műízű bort, ami ráadásul tökéletesen csábító régen ittam. Meg kell néha hajolnom a vegyészet előtt, a teljesítmény az teljesítmény. :)

shiraz 2007.05.22. 12:45:00

mea culpa: most látom a kóstolási jegyzetem: Lindemans Bin 50 Shiraz 2006 volt amit én kóstoltam. a fenti gondolat arra érvényes.

Rosé José 2007.05.22. 14:59:12

Hát most elkeserítettél, azért ezekről a villányi borokról jobbat gondoltam. Még nem kóstoltam ezeket, de a Vylyan kívételével a "pincében" pihennek.
A Mayer 2003 CS viszont nem volt rossz (amit én kóstoltam).

pelotepincsi 2007.05.22. 17:18:51

A Weninger Frettner jogosan érdemli ki a pontokat és a zsűrizést. Bár én 3,900 - ért vettem, de mindenért kárpótolt...

dalton1 2007.05.22. 18:31:56

Én nemrég egy 2004-es Lindemann's Bin 50 Shiraz-t kóstoltam és valóban kicist "mű"-nek tűnt a feltoluló eperillet de összességében nem mondanám hogy kellemetlen bor...talán csak túl "modern", újvilágias...

talbot 2007.05.22. 20:17:28

A Frettner tényleg nagyon szép a Mayer nálam is nagy csalódás. Penfoldsot nem iszom akkor inkább Varga :)

Zéé 2007.05.22. 20:28:46

A Frettner mellé én is húzok egy strigulát már többször is próbáltuk még soha nem csalódtunk!Sőt a múlt hétvégén maradt egy kevés az üveg alján,és másnapra sem esett szét ellentétben általában az újvilági borokkal,amik közott ennek ellenére vannak kedvenceim!

dalton1 2007.05.22. 23:24:25

"Ausztrál létére nem reménytelen bor."

Az ausztrál borok reménytelenek???

alföldi merlot 2007.05.23. 05:06:51

Kedves Dalton1! Bizonyára nem reménytelenek másoknak, nekem azonban elegem lett belőlük. Több szakaszban búcsúztam tőlük, ez volt az utolsó: alkoholista.blog.hu/2006/08/25/the_wizard_of_oz_two_hands_angel_s_share_2004

dalton1 2007.05.23. 08:17:09

Értem. És úgy általában nem szereted ezt a stílust ("újvilági") vagy csak Ausztráliára vonatkozóan?
Valójában a Dél-Afrikai borokról alkotott véleményed/véleményetek érdekelne!

dalton1 2007.06.12. 22:51:43

Na kibontottam a birtokomban lévő Koonunga Hill-t. Úgy gondoltam eddig hogy sok hasonlóság van a nagykedvenc dél-afrikai és a szintén déli ausztrál borok között.
Ebben kicsit megrengetett a Lindemanns Bin 50 Shiraz /2004/ nemrégiben, majd kellemes meglepetésként ért egy '98-as rendkívüli Hardy's Tintara CS ami egy Simonsig 2000-es CS-hoz hasonlítva nagyon is megállta a helyét.
Szóval bár nem találom rossznak a Penfold's-ot de kicsit csalódott vagyok. Lehet hogy ez ausztrál sajátosság és nem manipulálják a bort de ugyanazt érzem mint az USA-ból származó borknál. Lehengerlő illat és kicsit üres, hamar tovaillanó íz, savanykás kesernyés alkoholos utóízzel. Sok ausztrált fogok még megkóstolni hogy megerősítsem vagy cáfoljam AM kijelentését miszerint az ausztrál borok reménytelenek, de ez így kicsit gyenge ennyiért...és hogy milyen híre van mindehhez...
Pedig rólam mindent el lehet mondani csak hogy túlzottam magyar borokhoz szokott lennék, nem, de ebben a borban nem csak a magyar borokhoz képest kevés a koncentráció...a pontozással egyet értek. Nem rossz inni, de nem ájultam el korántsem...
süti beállítások módosítása