Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Idegen szájak

Na jó, de ki méri meg a magyar bort?

2007.06.17. 08:29 - Albert gazda

Attól óvakodnék határozottan, hogy azt mondjam, semmit sem számít, mit gondolnak a magyar borról a külföldi értők. Számít, sokat. Ám közben az sem tetszik, ami eluralkodott itten: boldog-boldogtalan aszerint próbálja megítélni egyik vagy másik terméket, tudna-e karriert befutni határon onnan. Vagy aszerint, milyennek látnák a nemzetközi szupertekintélyek.

Kicsit olyan ez, mint a 80-as évek mulatságos popszakmai dilemmája, amelynek alapkérdése az volt, mikor lesz végre magyar világsztár. Nem volt hónap, hogy a Magyar Ifjúság – a Kommunista Ifjúsági Szövetség hetilapja – ne közölt volna interjút Erdős Péter popguruval, aki mindig megígérte, pikkpakk befuttatják a Neoton Famíliát, a Muzsikást, vagy valaki mást. Aztán semmiből sem lett semmi – és nem is hiányzott senkinek.

Szó sincs róla, hogy magunkra kéne zárni az ajtót borilag. De azt állítom: messze nem első számú értékmérő, hogy mely magyar borok exportálhatók sikeresen. Sokadik csupán. Magyarország parányi, évi három-négy millió hektoliter termeléssel, amelynek szerény töredéke minőségi igazándiból. Amennyiben ennek a töredéknek akár felét sikerülne kivinni, azt sem venné észre senki. A magyar bort – a száraz fehért meg a vöröst minimum – alapjában véve Magyarországon kell meginni. Éppúgy, mint az osztrákot Ausztriában, a svájcit Svájcban, a szlovént Szlovéniában. És nagy szerencsénk, hogy van nekünk zászlósnak Tokaj. Vigye hírünket a világban ő szanaszét, ha bírja.

A követelményrendszernek – vagy mi a fenének – tehát, amelyet a magyar bor elé kéne állítanunk, maximum egy részét képezhetik összemberiségi szempontok. Fejtem ki konkrétabban, kissé egyszerűsítve: amikor külföldi kóstolja dolgainkat, nem a minőséget, hanem az egyediséget keresi. Fix, hogy nem jön be neki a magyar cabernet vagy chardonnay, az olaszrizling vagy a furmint ellenben de. Pusztán azért is, mert egzotikus.

Még beszédesebb a tokaji képlet. Az idegen szájak sokszor magasabbra pontozzák az oldszkúl aszúkat, szamorodnikat, mint a klasszisokkal különb Disznókő-, Oremus-, vagy Királyudvar-féléket. Nem véletlenül: utóbbiak a sauternes-iekre vagy a moseliekre, vagy a bánat tudja, mire emlékeztetik őket, előbbieket különlegesnek találják.

A félreértéseket elkerülendő ismétlek: eszem ágában sincs lesajnálni a kadarkát vagy az olaszt. A furmintot pláne. De attól, hogy a világ nem kíváncsi a villányi cabernet franc-ra, én még kíváncsi vagyok rá. A chardonnay-ra, a sauvignon blanc-ra, a pinot noirra dettó. Szóval, tessünk meghallgatni, mit mondanak mások, de aztán analizálni és szintetizálni, gondolkodni, oszt levonni az előremutató konzekvenciákat.

A magyar bort nem a világ méri meg. Nem is ismeri, nem is fogja alaposan megismerni. Hanem mi magunk. A mérce persze legyen magasan. Okosodjunk ezért.

Címkék: esszéjellegű

39 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr8999080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

raczolee 2007.06.17. 10:51:09

Végre valaki rájött, hogy a magyar borokat elsősorban magunknak termeljük!
Jah, a juhfarkot amúgy kihagytad, mint magyar egzotikumot!

boroscimke 2007.06.17. 11:30:27

Ezaz! Végre leirtad! Sokat lehetne erről regélni! De tömören ez rendben van! Nem kell a globalizált izvilág!

hunter41 2007.06.17. 12:08:45

Igen is meg nem is. Mert, hogy mi igyuk meg..? Igen! Mi szeressük..? Igen! De van itt egy bibi, éspedig az, hogy nem ártana nekünk magunknak is reálisan látni a magyar bor helyzetét. Ez és éppoly jellemző ránk, mint az, hogy általánosan túlértékeljük magunkat.
Vagyis felháborodunk, amikor 400-600 forintos olasz vagy tengerentúli import bort kapni a boltban - ami valljuk meg, semmivel nem rosszabb (sőt!) mint az 1000-1500 forintos magyar alapborok. És a 3-4000 forintos jobb hazai borok szintjét vígan lelépő francia és olasz borokat vehetünk 2000-2500 forintért.
Nos, ezt kéne helyretenni. A büszkeségünk helyett annyiért bort kínálni - hazai bort, akár egyedi juhfarkot, kadarkát - hogy tényleg széles körben elterjedjen a kultúrált borfogyasztás. De sokezerért csak a kivagyi jupik fogják fogyasztani.
Persze amíg a nevesebb pincék ennyiért is eladják, addig csak pusztába kiáltott szó marad a dolog. Éppen ezen változtathatna a nemzetközi megmérettetés és egy igazi borimport, hogy letörje először a túlárazott és nem helyén lévő hazai borok szarvát.

megjegyzés 2007.06.17. 12:17:08

a cikknek alapvetően igaza van, némiképp azonban finomítanék azon a kijelentésen, miszerint " nem jön be neki a magyar cabernet vagy chardonnay, az olaszrizling vagy a furmint ellenben de ". nem a szőlőfajtán van a hangsúly, hanem az egyedi stíluson, melyet a klimatikus környezet, a talaj és nem utolsó sorban a valamilyen szinten a modern borkészítés folyamán is azért többé-kevésbé átérezhető ( helyi ) borászati tradíció befolyásol ( többek között ).
elsődleges szempontja kellene legyen a magyar ( minőségi ) borászatnak, hogy kompromisszumok nélkül a törekedjék az elérhető legnagyobb minőségre, ehhez azonban pénz kell. ergo előbb - utóbb meg kell jelenjen a minőségi törekvés a bor árában is ( ráadásul a minőségi szemlélet nagyjából a mennyiségi ellen dolgozik, lásd terméskorlátozás, vagy a nem megfelelő tételek távoltartása a piactól, ugye... ). ezt pedig a nagyközönségnek is el kellene fogadnia. ez az egyik dolog. a másik, hogy legalább a hazai közönséget ne nézzék ostobának, pl. ilyen megjegyzésekkel egy nagyívű borkereskedés honlapján, hogyaszongya : " Egyébként érdekes, hogy kémiai paramétereit tekintve (sav, extrakt, alkohol) alig különbözik az előző évjárattól. " igen ám, csakhogy az említett ( nem olcsó ) tétel 2004-es évjáratú, termőhelyén abban az évben esett az eső, borult volt az ég és hideg is volt, ergo nem ért be, ergo ződ, mint a fű. tehát amíg az előző évjárat ( 2003 ) jó bort eredményezett, az aktuális nem. nem kémiai, hanem biológiai terméket fogyasztunk borivás során. amennyiben ennek gyakorlati oldalát elhazudják, előbb - utóbb megszűnik a magyar borászat bármely mértékű hitelessége.
a magyar bor is olyan, mint a Kodály-módszer ( elnézést a párhuzamért, ha valamely zenepedagógus érzékenységét megbántanám ) : magunknak találtuk ki, aztán amikor a külföldnek megtetszett, széles körben is elterjedt. e sántító példát azzal egészíteném ki, hogy nem kellene feltétlenül a magyar bornak külföldön az olcsóságával kitűnnie. mert először csak olcsó, aztán meg ócsóóó árucikké válik...

wudnekl 2007.06.17. 12:22:39

Egyetértek, köszönöm. Még annyit: ha valaki mindenképp külföldön szeretne befutni, annak is megvan a módja, erre példa Malatinszky Cabernoirja, amiben mindössze annyi a különös, hogy idiótaságnak tűnik összeönteni a Cabernet-t a Pinot noirral, erre tessék, működik.
Mindegy. Bravó a cikkért.

hunter41 2007.06.17. 12:25:15

Ez az olcsó/nem olcsó nagyon félreérthető. Mert külföldön éppen azért csak az olcsó (és ma már inkább óccsó) magyar bor jelenik meg, mert a drágábbak nincsenek a helyükön. Egy idehaza közkedvelt (neveket hadd ne írjak) 3-4000 ezer forintos palack (leginkább házasított fajta) mire kikerül, lenne 20-25 Euro. És hát lássuk be, meg se közelíti az olasz, francia vagy akár spanyol 20 Eurós borok minőségét.
Az is óriási gond, hogy másfél évtizeddel ezelőtt a magyar borászat felhagyva a hagyományaival, a normál fahordós és egyenes borok világával, a reduktív és cuvé borokat kezdte el favorizálni.
Kár volt.

wudnekl 2007.06.17. 12:35:44

Ami az olcsó-drága polémiát illeti, van itt egy kis gond. Nevezetesen, hogy a bordeaux-i termelőnek több van a szőlőből, így jobban megtérül neki a jóborcsinálás, mert ugye literenként kevesebbet kell áldozni a palackozás/cimkézés/marketing/stb. egyébként nagyon költséges területeire. Ergo egész egyszerűen többe kerül Villányban a jó bort megcsinálni, mint Bordeaux-ban. Nem véletlen, hogy pl. Badacsonyban olyan remek borokat lehet találni, amiket soha nem fognak palackozni, mert nem hozná vissza a palackozott bor az árát.

hunter41 2007.06.17. 13:34:20

Ebben a palackozás dologban is csak részben látok igazságot. Mennyi is egy üveg? Mennyi is egy dugó? És mennyiért vállalja a bérpalackozást az, akinek van technológiája hozzá?
Félek, ez is egy kicsit "túl van lihegve".
Nemrég volt szerencsém Budapest egyik legnevesebb borkereskedésének az égisze alatt végiglátogatni Villány néhány prominens pincéjét. És amikor ezt az export dolgot kezdtem firtatni, akkor meglepő válaszokat kaptam. De egy szó mint száz, mindegyiknek az volt a vége, hogy a jelenlegi pinceáron gyakorlatilag a magyar vásárlók előre megveszik az egészet.
Akkor mi a fenének alakítana ki exportárat? Minek akarna megfelelni bármiféle nemzetközi megmérettetésnek?
Ja, és egy kis fejszámolás után engedtessék meg, hogy azt mondjam: a meghatározó pincészeteknél mindenről beszélhetünk, csak pénzhiányról nem.

Kialakult egy sajátos belső piac, és ezt nagyon nehéz lesz megváltoztatni. Sőt, lehet, hogy nem is igen van szándék a megváltoztatására. Mert miért is kellene? A piacot ugyanis a kereslet/kánálat határozza meg és az mind a mai napod teljesen lefedett hazánkban.

wudnekl 2007.06.17. 13:55:45

Oké, akkor viszont egyszerűen arról van szó, hogy Bordeaux akar termelni exportra, Szekszárd meg nem. És akkor kétszeresen is igaza van a cikknek: le kell nyeletni a magyar közönséggel, hogy soha nem lesz a magyar bor úgy világhírű, ahogy azt mi szeretnénk, és ennek az az oka, hogy ki sem kerül külföldre. Nincs ezzel gond. Leszámítva persze, hogy nem mindig van kedvem lecsengetni több ezret egy üvegért. Tegyük hozzá: azért általában mégis megteszem.

hunter41 2007.06.17. 14:17:21

Ez így teljesen kerek.
Ahogy az is, hogy én viszont már nem csengetem ki azt a több ezret. Megtettem régebben, ma viszont vagy egy "no-name" pincéből, vagy egy olyan külföldi forrásból vásárolom a boraimat, amit nem csak a pénztárcám, de a lelkem is el tud fogadni.

Még valami. A borok pillanatnyi rámhatásai izléstől, hangulattól, pillanattól és még vagy egy tucatnyi nem könnyen verbalizálható dologtól függnek. Én már rég túl vagyok azon, hogy az XY pince 2003-as Cabernet Francja díjnyertes e. Merthogy az is csak néhány ember pillanatnyi világán múlt.
Van kb. egy tucat fajta, féltucat pincétől, amibpl ki tudom választani - felhozni a pincéből - az éppen aktuális "kedvencemet".

Ebben van 400 forintos szupermarketben kapható fajta, meg sajna 80 Eurós Barolo is...

hunter41 2007.06.17. 14:20:26

Mielőtt valaki ellentmondást vélne, a 80 Eurós barolo azért ritkán kerül a poharamba. Mert annak is nehezen fogadom el az árát. Viszont, hogy egy ilyen bortól milyen messze van bármilyen hazai pincészet bármilyen bora, azt most itt nem ecsetelném, mert még idegenlekűséggel vádolnának néhányan. És még ha az én értékrendemnek idegen is egy 80 Eurós bor, akkor sem mondhatok mást, minthogy az 80 Euróért a helyén van!

megjegyzés 2007.06.17. 14:54:16

elismerve hunter41 megközelítését ( is ), hozzá kell tennem, hogy a bérpalackozás az " átkosban " élte fénykorát, s kikerülhetetlenül oda vezetett, hogy már csak cimke kérdése volt, milyen bor került a polcra... wudnekl megközelítése kevésbé idealista, hiszen a palackra jutó befektetés abszolút értéke jóval magasabb a ( nemzetközi viszonylatban ) kisvolumenű magyar borászatoknál ( amikor is minden egyéb világpiaci áron kerül hazánkba ).
másrészt, magam részéről nagyon sok 20-50 euro közötti külföldi bort kóstoltam, tapasztalataim hasonlóak a magyar 3000-7000 ft közötti borokhoz : van bennük jó is... nem különb a százalékarányos felhozatal azok között sem. még egyszer hangsúlyoznám : a kimagasló minőségű magyar borok megteremtéséért ( pénzügyi ) áldozatot kell hozniuk a borászoknak és a fogyasztónak egyaránt, jelenleg itt tartunk...fogyasztónak

hunter41 2007.06.17. 15:17:57

Én egy nagyon speciális helyzetben vagyok, ugyanis egy olyan vállalkozást vezetek, ami kizárólag exportra termel, és kizárólag termel! Köze nincs a borászathoz, sőt a mezőgazdasághoz sem. De azért az elgondolkodtató, hogy miközben hazánkban a bérek oly alacsonyak és - százalékosan rossz arányuk ellenére - numerikusan alacsonyak, mégis csak és kizárólag világpiaci mércével mérünk. A magyar palack, a magyar munkás azért mégsem olasz vagy francia. Na jó, parafa nincs magyar.:-)

Én, a saját szakmámban sok évig tényleg kenyéren és vizen éltem. Azért, hogy az alulfinanszírozott helyzetet pótoljam, és helyet találjak magamnak a világpiacon. Nem is igen volt persze más választásom. Viszont a hazai borászokon nem igazán éreztem ezt a felzárkóztatási kényszert. Amig a .... teraszán ültünk, és beszélgettünk az export lehetőségekről, megérkezett a házigazda (nagyon neves magyar borász) fia, egy Porsche terepjáróval. Volt a srác úgy 19-20 éves. És éppen intézte a mintegy 400nm családi házának építését. Nem akartam nagyon firtatni, hogy én az iparban 15 év alatt jutottam el egy Opel Omegáig. :-(

Nincs ezzel semmi baj. Hiszen kapitalizálódtunk. Azzal van a baj, hogy olyan helyzetben szeretnénk láttatni a magyar borászat helyzetét, mintha mögötte lenne az a sok-sok év. Hát... nincs mögötte. És ha a magunk (maguk) erejéből ezt nem pótoljuk (pótolják) akkor nem is lesz. Egyébként pedig az a 'gáz', hogy azért a magyar jupi is előbb-utóbb mást fog fogyasztani. Merthogy neki (IS) fontos a körítés.
Ráadásul az EU nem fogja helyettünk megoldani a dolgot, ha jól tudom éppen a leépítés (szőlőkivágás) frontján nyomul.

Szóval ezért lenne jó megtalálni a helyünket, az meg némi áldozatot is kíván, nem megy csak úgy...

Tehát nem bezárkózni és elzárkózni kell(ene), hanem valóban előrelátóan gondolkodni arról, hogy mi lesz holnap. Megtalálni a helyünket éppúgy idehaza mint nemzetközileg. Merthogy ez már egy ilyen világ.

Volna egyébként borban is helyünk. Nagyon is. De azt is csak akkor fogjuk tudni megtalálni, ha részt veszünk a megmérettetésben és ott jól szerepelünk a saját, szuverén elképzelésünkkel. A globalizáció nem csak azt várja tőlünk, hogy elfogadjuk a szolgalelkűséget és háborogjunk, hanem azt is, hogy kialakítsuk a saját szuverén világunkat és hozzáadjuk a közöshöz.

A magyar borban pedig ez különösen benne rejlik. Múlik egyébként a kritikusokon is, hogy tükrök állítsanak a magyar bor elé, és ne altassák tovább egy buta és félreértett "nemzetiség" eszményképét.

Zozo Zambezi 2007.06.17. 15:40:37

Csak részben értek egyet a cikkel, mert azt sugallja, hogy a dolog most így áll, s ennek így is kell maradnia. Én úgy látom, hogy Magyarország exportálhatna sok bort, ha volna sok borászati cég, amely erre törekedne. Nem tudom pontosan, hogy a jelenlegi szőlőterület, illetve annak minőségi termelésre alkalmas része vajon hány százaléka az elméleti potenciálnak? Csak sejtem, hogy sokkal több jó termőhely van, mint amennyit használnak. Úgyhogy volna még hová nőni.
Arra természetesen nem lesz esély, hogy a mostani nagymenő termelő országok (lévén, hogy azok sokkal nagyobbak, nagyobb termelési potenciállal, piaci beágyazottsággal) pozícióit megrendítsük, de megfelelő marketinggel és értékesítési hálózattal lehetne külföldön is eladni. Méghozzá sokkal többet, mint jelenleg. Jópár borászatban megfordultam az utóbi időben, s alig volt olyan, amelyik kisebb-nagyobb mennyiségben ne exportált volna. A borászatok vezetői és tulajdonosai elsősorban az állami támogatású marketing hiányára panaszkodtak, ami versenyhátrányt jelent a magyar boroknak a feltörekvő konkurensekkel szemben. Más vélemények szerint még korai az export erőltetése, mert a magyar borászatok többségének technológiai színvonala még a (nyugat-európai) piac átlaga alatt van, s ezért előbb e területen kéne állami támogatással fejleszteni.
A borászat üzlet, így a magyar borok oda mennek majd, ahol el lehet adni őket. Csak példaként: ha légitársaságoknál, nagy catering-szervizeknél, és általában olyan helyeken adnánk el külföldön, ahol a biztonságos szállítás és egyenletesen jó minőség többet számít, mint a bor származási helye, igen jó esélyeink volnának. Aztán ezeken a réseken beszivárogva lassan felépíthető volna a magyar bor piaca.
Hogy ez lassan mehet csak, az biztos. Nem csak borászati, hanem üzleti szakértelem is kell hozzá. És ebben alighanem rosszabbul állunk, mint a borászkodásban. De, hogy a magyar bornak csak magyar torokban kéne hasznosulni, mert minden más esélytelen, azt nem hiszem.

wudnekl 2007.06.17. 16:54:11

Hunter71!
Valóban, ez így kerek. Ami a kicsengetem-nemcsengetem ügyét illeti, ezzel mindösszesen az a gond, hogy addig a pontig, amíg el tudom dönteni, hogy ki kell-e, lehet-e fizetni a drágát vagy elég az olcsó is, sajnos éppen a drága borokon kereszül vezet az út. Én néhány éve kizárólag olcsó borokat vettem, mert 600 Ft felett nem bírtam kifizetni semmit. Csakhogy éppen ezért fogalmam sem volt arról, hogy mi a különbség jó és rossz között: az esetek 75-80 százalékában ugyanis rosszat ittam. Biztosan állítom, hogy meg kellett kóstolnom egy sokezer forintos csúcsbort ahhoz, hogy a 600 forintos korrekt a helyére kerüljön. A külföldi kategória tekintetében valóban elkeserítő a helyzet, Franciaországban élek néhány éve, és az agyam elszáll, mikor egy három eurós bortól olyat kapok, amit otthon egy 3000 forintostól. (Adalék: nem tudom, hogy van az, hogy az egyetlen magyar bor, amit a szomszéd hiperben kapni lehet, egy 1989-es 5 puttonyos aszú Diszókőről 9 euróért, míg ugyanennyiért a központban a szaküzletben nem mondom meg milyen tokaji édes muskotályt lehet kapni - egy összejövetelen valaki hozott belőle egyet, megkóstoltam, szerintem cukrozva van, de ha nincs, akkor is rossz.)
Mindent összevetve, aki ma Magyarországon érteni akar a borhoz, annak fizetni kell. Sokat. Jó esetben eljut az ember odáig, hogy már nem kell, mert ismeri az olcsót és jót. De addig mint a katonatiszt, úgy.

pelotepincsi 2007.06.17. 20:15:48

Anélkül, hogy az ára alapján állapítanám meg egy bor minőségét, azért a 3 Euro az túlzás. Ennyiért (pl.) még Szicíliában is köpedelem Nero D'avola - t tudsz venni... Nem hogy Franciaországban jó bort...

Malbex 2007.06.17. 20:29:00

pelotepincsi: meglepodnel, ha tudnad. 1.3€-s (!) bort hozott nekem minap jo ismerosom Fr.o-bol, siman egy szinten van az 1000-1200 forintos magyar vorosokkel.

py 2007.06.17. 21:32:04

Pont ebben az elmesorvasztó kánikulában kell bedobni ezt a fontos témát... Most csak ennyit tudtam kiizzadni (ééérted) magamból:

Hunter41: a cuvée-kel alapvetően nem érzem, hogy gond lenne. Bár sokszor én is szívesebben veszek fajta-borokat, a küvé pont azért lehetne hosszabb távon érdekes, mert ellensúlyozható általa az évjáratingadozás (ami imázsromboló lehet). Valamint a híres külföldi borok többsége is küvé. Sőt, a magyar hagyományok úgymond feladása is kérdéses, ld. bikavér, ami mi más, mint küvé, és az aszúknál sem a fajtajelleg dominál, ha jól sejtem...

Az évjáratingadozást más is felvetette, mint problémát, ehhez csak csatlakozni tudok. S ha már kijön a különbség, az árak követhetnék (kevésbé tuti évjáratban lefelé). Persze a legjobb, ha több lépcsős a piramis, és csúcsborok tényleg csak arra érdemes évjáratban készülnek.

Ha már az ár felmerült: ez az exportnál is érdekes, de legalább annyira a belföldi fogyasztásnál. Én kifejezetten a hazai borokat preferálom, ez érdekel, itt látom át valamelyest a "piacot", stb. De azért csak fúrja az ember oldalát a kíváncsiság, hogy külföldi borok azonos árszinten hogy teljesítenek. Csekély tapasztalataim vegyesek, de itt egy eklatáns példa: a syrah/shiraz. Magyar syrah-hoz ritkán van szerencsém, a legtöbb "versenyző" stabilan 5000 fölé van belőve, nekem meg már 4000 felett is fáj... Alatta pedig a ritka madarak (pl. Takler) nem a legbiztatóbbak. Ezzel szemben 2500 körül már megbízható ausztrál shirazt kap az ember, ami ha nem is katarzis, de kellemes (öt rugó felett pedig már katarzist várna az ember, de félő. hogy ezt smmi sem szavatolja).

A lényeg, hogy akkor lesz szép világ, ha több pénzem lesz borra; de addig is issza az ember a hazait, és örül, ha szépeket talál az alsóbb szegmensben (itt: kb. 3000 alatt). Erre pedig van esély, csak résen kell lenni; a gond talán az, hogy a jó borok kiszűrése, mint fent elhangzott vagy sok pénzt, vagy sok időbefektetést igényel (informálódás), ami csak a borbolondoktól várható (el). Hazai ide, hazai oda, a szélesebb nyitáshoz egyenletesebb minőség kell. Apropó, ez vesszőparipám, miért "minőségi" majd' minden bor? (Költői kérdés. No meg a Taposó-kút pl. tájbor. Jó kis kategóriák.)

Én mindenesetre megteszem a magamét, és kóstolok rendesen, ha tehetem, termelőnél. Az a tuti (élmény).

pelotepincsi 2007.06.17. 21:34:24

Igazad van Malbex, meglepődtem. Én még sosem ittam ennyiért minőségi francia bort, de ennek fényében revidiálom az álláspontom.

egri Fehér 2007.06.17. 22:19:08

Az évjáratkülönbségről: létezik olyan bor (élelmiszeripari termék), amelyet nem befolyásolnak az évjárat hatásai: lásd. Újvilág. Évről-évre ugyanaz a karakter. Megismételhető, és reprodukálható. A világon bárhol, bármikor... Valóban ezt kéne követnünk nekünk is??
Én azt mondom, hogy az évjárat adta sajátosságok igenis fontosak. Ugyanakkor, amellett, hogy a bor karaktere nem ugyanolyan évjáratról-évjáratra, nagyon fontos, hogy hasonlítson egymásra, és hogy egy meghatározott minőségi szint alá ne menjünk, persze.

Kotyogó 2007.06.17. 22:27:14

Nagyon egyszerű a képlet. Írtam, hogy a hétvégén Konyáriékhoz megyek. Siófokig jutottam, de a barátom előhozott egy palack 2005-ös vörös Sigillum Lonliense-ét. A 2003-as bortól beájultunk. A Borbíróságon egy jó adag marhasült mellett 2 üveget nyomtunk le. Ott úgy 5600 forintért mérték palackját. Aztán 3500 forintért vettünk a lellei Kishegyen. Most a 2005-ös került az asztalra. Egy üveget sem sikerült meginnunk, pedig négyen voltunk. Ennyi a különbség. Évjárat! Magyarországon ez számít! Napos időben jó évjárat, jó borok - elérhetetlen árak. Rossz időjárásban, rossz borok ugyanazon az áron. Ez vicc! Toszkánában mindig beérik a szőlő. Megvan a cukorfok és a jó bor. Tényleg annyi a különbség, hogy hány évig érlelik a hordóban. Brunello vagy rosso, Montalcinoban nem lehet rossz bort levenni a polcról és a kocsmában is iható bort mérnek. A magyar bormarketingre meg nem nem fordítanak pénzt sem állami szinten, sem a borászok. Mindegyik azt hiszi, hogy ezt meg tudja úszni! Egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik legalább az interneten jelen vannak. Egyszerűen sóherek a magyar borászok. Talán a nagy autó helyett esetleg marketingre is költhetnének...

egri Fehér 2007.06.17. 23:31:51

Kotyogó, biztosíthatlak, hogy akinek nagy autóra telik, az marketingel is ezerrel, többek közt ezért is telik neki nagy autóra :)
Az évjáratkülönbségekről lsd. fentebb. Nagyon fontos, hogy egy bizonyos minőségi szint alá nem szabad menni. Ez a szint minden bornál más. Úgy tűnik, Konyáriék nem húzták meg elég magasan... :(

talbot 2007.06.18. 00:05:49

Nagyon sok borászt ismerek aki küzd ezért kérlek ne általánosíts, sokszor inkább az a probléma hogy a nagykereskedők lassan képtelenek kezelni a fejükre nővő pincészeteket. Nem veszik észre hogy a folyamatos bologató János effekt ( mindent eladunk csak legyél velünk kizárólagos ezt eredményezi, ha nem akkor rásozzuk a multikra, de ez meddig finanszirozható). Egy gyengébb évjáratban igenis csökkenteni kell az árakat és kommunikálni azt hogy hol a helye a bornak. Helyette mi van most ? nem is rossz évjárat- nálunk sikerült, nekünk beérett stb. igazi stand up comedy én jókat szoktam mosolyogni rajta. Talán az egyik legnagyobb hiba itthon hogy sokszor nincs következetesség tudni kell nemet mondani és a félisten kereskedő és borász egyaránt megérti majd a piac reakcióit. Kiváló borok vannak itthon csak szokás szerint rossz a tálalás ( mellékesen pedig mindenkinek ajánlom hogy ha teheti és van ideje a nagy nyári kikapcsolódásban és elhagyja az országhatárt, nezegessen borcimkéket és számolja hány "véletlen" hasonlóságot talál, ennyit pedig a kreatív cimkéinkről és bornevekről :))

Defter 2007.06.18. 11:20:07

Kedves Kotyogó, nem kötözködésképp, de ha egy kezeden meg tudod számolni, hány borász van jelen az interneten, akkor meglehetősen kevésnek nézhettél utána. Szerencsére sokaknak van saját honlapjuk, de akinek nincs, az is felteszi magát legalább valamelyik szakportál adatbázisába. A marketinggel kapcsolatban szintén nem kellene ennyire karakteresen véleményt alkotni, ha nem nézel vagy nem látsz bele a témába. A komolyabb pincészetek költenek rá, de ehhez nem kapnak állami támogatást, sőt, sokszor (nem csak marketing témájú) pályázataikhoz az állam még a kötelező részt sem tudja biztosítani. Így azért nem olyan egyszerű a dolog. A másik vonal a közösségi marketing célra befizetendő 8 forint kérdése. Nem tudom, mennyire tudsz róla, de lassan két éve készül az erre vonatkozó szabályozás, a törvény majd' egy éve megvan, a végrehajtási utasítás még mindig készül. Van "szerencsém" belelátni a tervezetekbe, nem túl bíztatóak. Ami a mondandóm lényege: az államtól a borászok nagyon minimális támogatást várhatnak, és az a lehető legritkább esetben anyagi természetű. Emellett ha végre saját maguk találnak ki valamit, annak a megvalósítása is állandóan állami akadályokba ütközik. Így aztán nincs is más lehetőségük, mint saját forrásból egyéni marketinget folytatni. Ezzel viszont az a legnagyobb baj, hogy a magyar szokásoknak megfelelően általában házilag barkácsolt módon teszik.
Amúgy bocs a múltkori beszólásomért, nem akartalak bántani, de már túl sok volt. Egyébként tényleg örülök, hogy legalább két borásznál már személyesen is jártál, csak bővíteni kellene a kört, így több személyes élményről tudnánk beszélgetni. Ha ötlet vagy ajánlás kell, szívesen segítek, akár a Balaton környékéről, akár máshonnan, és szerintem más is szívesen segít.

Kotyogó 2007.06.18. 13:21:36

Kedves pelotepincsi! Bocs, valóban Lonliense. Elírtam! És elnézést a lellei polgároktól is, meg Konyáritól!
Kedves Dafter!
Már megint beszóltál. Nem két borászatban jártam. Ismerem a www.bor.lap.hu oldalt és látom, hogy sok borászatnak van honlapja. A 8 forintos literenkénti pénzről is tudok és arról, hogy milyen cirkuszok közepette döcög a marketing kérdés, plusz borhamisítás elleni küzdelem. Ha akar egyáltalán valaki ellene küzdeni. Meg arról is hallottam,hogy a parlament és a szaktárca sokáig halogatta a törvényalkotást. Meg arról is, hogy addig is néhány borászat 1 forintos alapot hozott létre. Szégyen, hogy az állam ennyire nyuszi. Egyetértünk. Már felvetettem korábban, hogy a balatoni borokat a Balatonnal kellene eladni, azt ugyanis ismerik a külföldiek is. ( Csak mellékesen, a Feind régebbi cimkéin szerepelt a balatoni régió felirat angolul. Most nem látom az új üveget, ezért nem tudom, hogy rajta van-e. Az ötlet nem rossz!) Borkedvelőként én is szoktam úgymond "szaksajtót" olvasni, és hallottam a pénznyelő Agrár Marketing Kht-ról is. Sőt az egyik haverom egykoron ott is dolgozott. És azt is látom, hogy - remélem jól emlékszem - éppen az Indexen hirdet a Vylyan. Azt mondom igazuk van! Mert másként soha a büdös életben nem látogat el a honlapjukra olyan valakik, aki most ismerkednek a borral, mert mondjuk eddig sörös volt, de bele kóstolt egy jó borba és úgy döntött, hogy "művelt alkoholista" lesz. Házilag barkácsolt módon lehet is meg nem is marketinget készíteni. Ha a borász rábízza egy valóban szakértő emberre, akkor lehet, ha nem akkor meghal az egész. Így van! De szerinted hány borászat képes arra, hogy egy reklámügynökséget megbízzon? A barátnőm egy reklám cégénél dolgozik. Most forgatják az egyik sörgyár reklámfilmjét. Szerinted milliókról vagy tízmilliókról beszélünk? És ki nyeli le ennek a pénznek a nagy részét? Segítek! Az ötlettelen reklámcég tulajdonosai. A borászok többsége még azt a kevés pénzt is sajnálja a marketingre, mert azt hiszi, hogy a bor majd eladja magát. Ez csak részben igaz! És nem azért, mert a jó bornak is kell a cégér. A borászok nagyon sok állami támogatást kapnak. Ezzel jól vagy rosszul, de gazdálkodnak. Nem sajnálom tőlük az állami pénzeket, mert rendben tartják a környezetüket. Védik az értékeinket. De a borászok többsége nem figyel a marketingre. És még azt a keveset sem költi rá amit nyugodtan megtehetne.

MalbecNC 2007.06.18. 14:58:44

Kedves Mindenki!
Kicsit másképpen fogom fel az exportképességet, mint ahogy a cikkből kitetszik. Nem tudom, milyen aprópóból fakadtál ki, de a véleményem az, hogy amíg a borászok/borkereskedők azt hajtogatják, hogy ez a bor "ennyi-meg-ennyi lenne külföldön", addig én szívesen kipróbáltatnám, hogy el tudják-e adni annyiért. Szerintem pofátlanul túlárazottak a magyar borok, különösen az ismert, befutott borászoké. De elég valamilyen belföldi megmérettetésen befutni egy egyetlen borral és a következő tételeket, függetlenül évjárattól, minőségtől már 3-4000 Ft-ért adja.
Butaság szerintem azzal érvelni, hogy ott egy "ilyen minőségű" 10 EUR-ba kerül. Csak hogy nálunk még mindig más a fizetőképes kereslet, mások az élelmiszerárak, mint a példaként felhozott országokban. A 2-3 EUS bolti borok a mi mindennapi borunknak felelnek meg, vagyis ami nálunk 5-600 Ft. Rengeteg 10-20 EUS bort kóstoltam már meg, de bizton állítom, hogy nálunk a zöme 2500-5000 Ft-os tétel (TESCO árak!) meg sem közelíti.

MalbecNC 2007.06.18. 15:05:40

Albert gazda, egyetértek azzal, hogy a külföldi az egyéniséget keresi a borainkban. Én is ezt teszem odakint. Nem a Cabernet-ket, meg Merlot-kat veszem le a polcról, hanem a Grüner Veltlinert, Zweigeltet, Sangioveset, Albarinot, stb. De nem azért mert unom a világfajtákat, hanem mert nincs annyi pénzem, hogy mind megkóstoljam és ha külföldön vagyok akkor elsősorban inkább olyanokat veszek, amit itthon nem kapok.
Mondod a magyar bort nem a világ méri meg. Ok, de akkor ki? A borászok, a bortársaságok? És ők mihez mérten alakítják ki az árat, ha nem a "világpiaci szinthez"?

MalbecNC 2007.06.18. 15:09:41

A belföldi marketing szerepét úgy látom, hogy jelenleg a borversenyek és a borújságok töltik be. Nekem nem elegendő info, ami onnan jön, de végigkóstolni az összes terméket kicsit strapás lenne.
Marad a vásárlás lutrira....

Kotyogó 2007.06.18. 16:06:16

Kedves py!
Magyar shyra/siráz ne sírj, van 3000 forintért is jó siráz. Azt mondta Feind, hogy ennyiért adja majd. Feind Pannon Bormustra csúcsbora július közepén kerül a polcokra. 2006-os. De meg ne kérdezd, hogy miért csak akkor, meg a cimkéről se kérdezz, mert nem láttam. Palckban vót és jó vót. Megkóstoltam. Vásárloni még nem tudtam. Nem adott a mocsok... Mondván nincs rajta cimke. Pedig nagy mennyiségben veszek tőle borokat.

py 2007.06.18. 17:15:45

Kotyogó, köszi, kíváncsi vagyok Feind shirazára (?), de egyrészt tényleg jobb pihentetni egy kicsit Feindet (örömmel olvasom az újabb, tágabb kör felé nyitó hozzászólásaidat), másrészt csak mint szimptomatikus jelenséget említettem ezt a shiraz-ügyet. Ez jó példa arra, hogy nem csak egyes termelők szállnak el az árakkal, hanem egyes kategóriákat tekintve szinte mindenki (pl. az általában korrekt árakkal dolgozó Szeremleynek is vastagabban kezdett fogni a ceruzája a syrah-nál).

dalton1 2007.06.18. 21:13:49

py! Ha igazán jó shiraz-t akarsz kóstolni akkor dél-afrikai-t igyál. Én nagyon bíztam az ausztrál borokban még kételkedtem is AM-ban amikor bírálta az ausztrálokat de nemrég ittam meg egy Penfolds Koonunga Hill-t és kissé kiábrándultam, pedig sokkalta kevesebbet bírálom az újvilági stílust mint általában más borisszák. Ugyanakkor még reménykedem erősen!

Viszont volt szerencsém dél-afrikában eltölteni két hónapot 2005-ben. Sajnos itthon nagyon szűk a választék (Simonsig, Nederburg, Golden Kaan...) és lényegesen drágább mint odakinnt de a shiraz-ok kiemelkedőek. És a különbség hogy sokkal töményebb krémesebb egy dél-afrikai mint egy ausztrál, ennek köszönhetően jobban integrálódik a magas alkohol (14-15,5%) a bor szerkezetébe és nem éget!
Itt viszonylag kevés szó esik erről a fajtáról, főleg a dél-afrikaiakról. Már nekem sincs csak két shiraz a pincében abból amit onnan hoztam...

Albert gazda 2007.06.18. 22:02:27

Kedves Dalton, itten volt szó egy szerintem jó dél-afrikai shirazról:
alkoholista.blog.hu/2006/07/28/2_tokeletes_bor

Defter 2007.06.19. 12:27:33

Kotyogó, ha ilyen hszekkel kezdted volna, nem kellett volna beszólni :) Mindenesetre ha sok helyen jártál, remélem, nem Feindék voltak az egyetlenek, akiket említésre méltónak tartasz, vagyis szívesen olvasnék egyéb tapasztalatokat is - persze a megfelelő helyeken.
Amúgy sokmindenben egyetértünk, a marketing kérdésben is. A házilag barkácsolt marketing oka valóban az, hogy az ügynökségek munkáját nem könnyű megfizetni, nem is mondom, hogy ez az egyetlen út. Sőt, alapfokú bormarketing cikksorozatom is van, hogy ha már házilag kell, hát legalább ne analfabétán csinálják azok sem, akiknek erre nincs külön emberük. Igazad van abban, hogy kevesen foglalkoznak valódi marketinggel, és az is leginkább a bornapokban és fesztiválokban kimerül. Bár most már kezdenek legalább a megjelenésre nagyobb hangsúlyt fektetni, ami mindenképpen egy lépés előre. Talán te írtad, hogy Feindék új, átlátszó címkéi nem tetszenek, de nekem pl. kifejezetten bejönnek - hát ez ízlés kérdése.
A syrah-val kapcsolatosan az jutott eszembe, hogy mivel a telepítések viszonylag újak és meglehetősen sokba kerültek, a borászok nyilvánvalóan szeretnék, ha megtérülne a befektetésük. Emellett a magasabb árat az is segíti, hogy újdonságnak számítanak ezek a borok (a magyar syrah-borok), és a szokatlant általában nagyobb kíváncsiság kíséri, és általában hajlandó mindenki kicsit többet adni érte. Más kérdés, hogy mivel a legtöbben még csak kísérleteznek ezzel a fajtával, az eredmény csak ritkán van egyensúlyban az árral. Ha nem járatják le magukat teljesen az első évek alacsonyabb minőségével, talán tarthatják a magasabb árat a későbbi jobb boroknak. Bár akkor meg úgyis emelni fognak.
Amúgy jegyezzék már meg a figyelmetlenek légyszi, hogy a Loliense-ben csak egy db n-betű van, az pedig hátulról a harmadik, nem előlről. Köszi.

boroscimke 2007.06.19. 14:34:15

Szerintem mindenki aki azt hajtogatja, hogy a kűfődi borok occsóbbak azok lapozgassanak egy kis szaksajtót vagy neten hirt. Mert mig kűfődön kolbászból van a kerités és occsóbbak a borok addig csak tavaly és csak dél afrikában 31 borászat ment csődbe, ausztráliai kormány pedig egy bizotságot hozott létre, hogy megállítsa az olcsó borok dömpingjét és visszaszoritsa azt. Mivel rájöttek hogy az occsó nem kifizetődő! És még sorolhatnám stb. Bár az biztos, hogy kishazánkban bizonyos borok ár/minőség mérlege az utóbbi felé billen(sajnos). De ezt magunknak is köszönhetjük:) Nemsokára révbe ér a magyar bor is....

hunter41 2007.06.19. 20:13:10

"Nemsokára révbe ér a magyar bor is...."

Kívánom, hogy így legyen. De - már piszkálódásnak ne vedd - ezt az optimista jövőképet milyen folyamatból szűrted le? Őszintén kérdezem.

boroscimke 2007.06.19. 20:59:31

hunter41! én örök optimista vagyok:) a többit meg elmesélném, de majd inkább egyszer személyesen egy palack bor mellett...

Művelődő 2007.06.20. 08:02:34

Albert gazda!Ez fajin lett...

Mindenki!Tetszik a beszélgetés.

Részemről:mindig mondom,hogy szerintem,itthon kellene eladni a magyar bort -persze,a fenti hozzászólásokban (véleményem szerint) megtalálni mindazt,ami ezt alátámasztja és megtalálni mindazt,ami ezt meg is nehezíti...
süti beállítások módosítása