A fehérben kezdett ömlesztés második része következik, amelyben elég sok nem eléggé izgalmas vörösborról lesz szó, noha mint mindig, ezúttal is volt szerencsém többé-kevésbé érdemdús kivételekhez.

Garamvári Sínai-hegyi Cabernet Sauvignon 2002

A Sínai-hegyi CS a 90-es évek végén, az akkor még St. Donatus néven ismert pincészet csúcsboraként látta meg a napvilágot, s ekként talán az első veres volt, amellyel sikeresen bizonyította az akkor még együtt dolgozó Garamvári Vencel–Konyári János duó, hogy ebben a színben is van élet Villányon, Szekszárdon és Egeren kívül. Persze az is igaz, Konyári akkor még apró pincéjéből és máshonnét is kerültek ki dicséretes cabernet-k már a 90-es évek legelején is. A lényeg, hogy hosszú pauza után a Millenárisban esmét megkóstoltam a Sínai-hegyit, a 2003-ast, amely ízlett, és eszembe jutott, hogy pihen belőle egy palack a szekrényemben. Aztán kiderült, amim van, az nem is 03-as, hanem 02-es. Mély bíborszín, elsőre animális illatok, sok-sok fa, vanília, kávé, kevés gyümölcs. Ízben ugyanez, sok, nem éppen kifinomult tannin, azt a kis feketeribizlit kutatni kell, a fűszerek sem vibrálnak különösebben. Komoly anyag, de hiába, olyan a bor, mintha a barrique-korszak hajnalán készült volna. A maradéka álldogált néhány napig, időnként jobb formát mutatott, mint az elején, de a legkevésbé sem hengerelt le. 4 pont.

Heimann Cervaes 2004

Heimann Zoltán alighanem főként ebben a borban igyekszik összehozni a szerinte Szekszárd egyik fontos útját jelentő könnyed tartalmasságot – és ez az a bor, amely a többi Heimann-nal szemben még soha nem győzött meg teljesen. Szép, szép, de valahogy hibádzik belőle a fajsúly. Cseresznyés, meggyes, füstös picit, közepes testtel, finom tanninnal és savval, ám a tartalmak és a könnyedség hivatkozott egyensúlya nem jön össze. Nem is igazán könnyű, nem is igazán komplex. Korrektebb, ha inkább úgy mondom, nem az én stílusom. Ha lazábbat akarok, maradok a merlot-nál – és újabban a kékfrankosnál –, ha erőteljesebbet, jöhetnek a Stílusgyakorlatok. 4 pont.

Sebestyén Csaba Grádus 2003

Erről a borról volt már szó néhányszor. Például akkor, amikor a legmagasabb pontszámot kapta az éppen aktuális Pannon Bormustrán. Meg akkor, amikor MT kolléga megkóstolta, és nem tetszett neki. Őrizgettem sokáig a palackomat, azzal, hátha lecsillapszik benne a sokak szerint kérgesen érdes tannin. Bordói blend, több mint 15-ös szesz, mély gránátszín. Illata hatalmas és édes, olyan, mintha Bock József Magnificójának lenne az öccse. Aszalt gyümölcsök, dió, méz, portói, pörkölés, kávé, de mindez még nem ellenszenves. Szájban is nagy, betölt minden szegletet, összetett és koncentrált. Csakhogy keményen dörgöl a cser, aztán picit éget az alkohol. A tannin talán soha nem fog besimulni. Nem buta bor, de a harmóniát hírből sem ismeri. 6 ponttal adózom óriásságának.

Günzer Zoltán Villus 2003

Szintén régi versenyző. Színe mély, illata összerendeződött, a szokásos gyümölcsökkel, füstösséggel, hordóvaníliával, fűszerekkel. Érett bort ígér, érett is. Talán túlságosan is. Ahhoz képest, hogy csúcsházasítás-féleség volna, nem blockbuster, és le is lágyult némiképp. A vibrálás és a lendület a múlté, ha volt egyáltalán. De a legnagyobb baja nem ez, hanem az, hogy két nap múltán semmi élet nem marad benne. Egyszer már kóstoltam, az elején, akkor is ezt csinálta. Kár. 4 pont.

Vylyan Syrah 2004

A 2003-as Vylyan-syrah-t nagyon szerettem, le is borultam izgalmassága előtt. A 2004-esből eddig egyszer vettem magamhoz üvegnyit, nyersnek, zabolátlannak, fiatalnak találtam, nem mondtam róla semmit akkor. A minap viszont MT visszakézből leszedte szegényről a keresztvizet, ezért úgy döntöttem, ideje belenéznem őrizgetett palackomba. Elsőre csatornaszag, rengeteg bors és gyümölcsök. Fura, egyszerre tűnik érettnek és nyersnek, aszaltos jegyek vetélkednek szurkálós fűszerekkel. Ízben is ilyen: egyfelől mintha fáradna, másfelől mintha nem állt volna össze még. És a végén jön a savanykásság, ami mindent elbillent. Kevésbé vagyok szigorú, mint mások, de így is csak 3 pont.

Vylyan Cabernet Franc 2004

Ugyanaz, pepitában. Csatorna és egy kis franc-os fűszeresség. Csak a bors hiányzik, minden más ott van. Nemhiába ugyanaz a pincészet – de sokkal jobban szeretném, ha magasabban összhangzanának. Ízben dettó: amit eggyel feljebb írtam, írhatnám most is. A borson túl annyi a különbség, hogy ez a bor egy számmal kisebb, mint a másik. Mi történhetett Kisharsányban 2004-ben? Vagy a hiba az én szekrényemben van? 2 pont.