Az alábbiakban irdatlan méretű poszt következik egy irdatlan méretű kóstolóról, amelyen jó két hónapja volt szerencsénk részt venni Sz. Kis László jóvoltából. Sz. Kis úr egykori borkollégista, ekképpen 2003-ig a Rohály-féle Borkalauzok kóstolóinak állandó közreműködője már a nyolcvanas évektől gyűjtögeti az érdekesebbnek tűnő tételeket, Most felfedező utat tett saját pincéjébe, és felszínre hozott néhány borszauruszt: huszonkét palack vöröset és fehéret (1969-től 1994-ig), és tizennégy Gerét a '92 és '96 közti évfolyamokból. Csoda ugyan nem történt, de nagy meglepetések voltak: a Gerék nagyszerűen bírták az éveket, akadt egy még élvezhető, bár gyanúsan tokajias 1969-es egri leányka, meg kiderült, hogy az Eger Csillaga MGTSZ már egészen rendes franc-okat bírt összehozni 1988-ban.

Azt nem állítanám, hogy se kiköpni se lenyelni, mert lenyelni, minden körülmények között, de, és ez itt egy nagy de, tényállás, hogy furcsa mentális állapotban óborozik a magyar.

(Hát azt én nem fogom leírni, hogy muzeális. Muzeális a pannon-tengeri kagylófosszília meg Lenin gyerekkori koponyája, de nem a bor. A bor, az ó. Inkább, mint más.)

Egyrészről azt tanulta, hogy a bor annál jobb, minél öregebb, az idő csak jót tesz neki – ebbe a mítoszba persze nem lehet nem belehallani az idővel oly feszült viszonyban lévő európai ember visful szinkingbe hajló sóhaját. Másrészről viszont, és ez itt egy nagy másrészrőlviszont: a hazai borászat újjáéledését végigkövető magyar tapasztalatai e mítoszt egyáltalán nem nagyon látszottak alátámasztani eddig. Ennek lehet oka éppen maga az újjáéledés is, hogy tudniillik kevés ideje volt még a magyar borászatnak kitanulni, mitől lesz igazán tartós, időtálló egy-egy bor. Szepsy István vallotta be egy kóstolón, hogy 96 előtt készített boraiban például még nem sikerült belőnie a tartóssághoz szükséges kénszintet és egyéb opciókat, úgyhogy csak a 96 utáni Szepsy-boroktól vár szép öregkort. (Tényleg: Schmuck Andor-i, Dávid Ibolya-i debilitással nevezhetnénk szépkorúnak is a muzeális óborokat.)

Szóval, keserves csalódásokat is hozott egyik-másik kóstoló, amikor a húsz-harmincéves potenciálúnak jósolt nagy vörösekről derült ki, hogy reménytelenül szét vannak esve. Vagy nem volt még elég borászati-szőlészeti tapasztalat (a 90-es évek első felében még a legjobbnak számító borászatok sem hozamkorlátoztak, például), vagy az ültetvények voltak túl fiatalok (a szőlészegyszeregy szerint fiatal tőke tartós bort nem adhat), vagy túl öregek (gyönge minőségű, szoci időkben telepített klónok), vagy mindhárom, négy, öt tényező játszott.

De még csak elég kóstolási tapasztalatunk sincs ahhoz, hogy trendeket állapítsunk meg.

Pazar alkalomnak tűnt tehát Sz. Kis László elvetemült gyűjtő és Alkoholista-olvasó meghívása. Az elmúlt évtizedekben fáradságos hobbival beszerzett borainak néhány gyanúsan öreg darabját végigkóstolandó látott bennünket vendégül sashalmi rezidenciáján. Huszonhárom bemelegítő tétel, mindenféle vörösök és fehérek 1969-től 94-ig (végül 22 lett csak), aztán tizennégy Gere (Attila), 92-től 96-ig. Lehet-e elég hálás egy valamirevaló borbuzi?

Összegyűltünk heten-nyolcan (a házigazda, b. neje, k. fia, Heimann Zoltán, ifj. Heimann Zoltán, Bob, Albert gazda és jómagam) a kellemes, polgári teraszon, és ittunk, és hallgattuk a házigazda és Heimann úr elbeszéléseit az egyes borok beszerzésének körülményeiről. Mert ugye a borban nem az alkoholt, a savakat, a szárazanyag-tartalmat isszuk, hanem a történeteket. Khm, az eltűnt időt.

(E történeteket itt sajnos nem lesz hely fölidézni, a kóstolási jegyzet így is reménytelenül hosszú.)

A bevezetőben muszáj még említeni, hogy Sz. Kis úr tisztességes adottságú pincével bír, a kóstolt borok rendes körülmények között tárolódtak. Jegyzeteimet Bob egészítette ki, Albert gazda csak a következtetések levonásába szólt bele.

1. Oremus Furmint 1994 Grand Selection
Mintha csak illusztrálni akarná a bevezetőben előadottakat: nem is olyan nagyon öreg, és nagyon jó házból való bor, az Oremus újabb száraz furmintjai mind műfajteremtő klasszikusok, de 94-ben még alighanem csak kísérletezgettek. Már illatában is oxidált, fáradt. Némi sárgabarack díszíti. Olajos textúrájú, sőt, sajnos petrolos, savanyú, citromos, szétesett bor.  2 pont, nem több. Szomorú.

2. Thummerer Egri Olasz Rizling 1994
Vili papa mélyrepüléséről épp a napokban merengtem el egy 2006-os, rendkívül gyöngének talált olaszrizling felett (akkor és most is következetesen két szóba írva a címkén), ez a tétel pedig megerősíti bennem az érzést, hogy a Thummerer-pince a 90-es évek közepén élte csúcskorszakát, azóta inkább lemaradozik a magyar élmezőnytől. Ez a bor orrban gombás, édes, kicsit lábszagú, mint valami jobb sajt, de szájban van tartása, van sava, hozza a fajtajeleges keserűmandulát. Talán a szénsavból is maradt kevés. Mert ez bizony reduktív bor volt, egyáltalán nem szánták ilyen hosszú életűnek. Utóíze túl keser is, ez rontja 3 pontosra, de most is simán versenyképes a tizenkét évvel fiatalabb kistestvérrel, sőt!

3. Móri Tramini 1991 (Móri Állami Gazdaság)
Az előzőekhez képest illatorgiával nyit: parfümös lendület, birsek, rántott hús illata. Bob rózsát és mézet is talált benne. Ízben viszont bántó üresség, szétesettség, mindenféle hiányok. Az illat miatt érdemel 2 pontot.

4. Móri Kúria Rajnai Rizling 1991
A legenda szerint az akkor még a Móri ÁG-nál dolgozó Kamocsay Ákossal valami speciális exportcélra készíttették ezt a bort, valamelyik impex akart vele imponálni ex-KGST-partnereknél, de aztán lefújták az üzletet, a bor meg készen volt, piacra dobták Móri Kúria néven, nem volt sok belőle. Sok szót kár vesztegetni rá: a régi, rossz szamorodnik oxidált, kenyérhéjas illatát hozza, oszt azon kívül semmit. Totálisan szétesett. Ízben is érdektelen és savanyú, bár olajos állagából sejthető, hogy valami tisztességesebb anyag lehetett valaha. 1 pont.

5. Eger Csillaga MGTSZ Egri Muskotály 1988 (Vinarium Selection)
A 90-es évek elején már éledező borkereskedők (például a BB-től dobbantott Garamvári Vencel Vinariuma) próbáltak lecsapni egy-egy téesz, ÁG vagy más szoci nagyüzem használhatónak tűnő tételeire. Így lett selection ebből a muskotályból. Húsz év távlatából nehéz volna megindokolni a döntést. Az illat akár még biztatónak is nevezhető: bodzalekvár, savanyúcukorka, citromos tea. De az ízből itt sem maradt semmi. Savanyú, keserű, beteg valami. Azért teljesen ihatatlannak sem lehet mondani. 2 pont.

6. Thummerer Pinot Gris 1988 (félédes)
Vastag, szép, citromos teás, őszibarackos illat. Ez a teás vonal végigmegy ízben is, ami ha nem is hibátlan, még értékelhető, az a félédesnyi cukor tartja benne az életet. Persze minden szétáll benne már, túl sok a citromos savanyú, külön a cukor édese. 3 ponttal így is jó saját korosztályában.

7. Polgár Aranyhárs 1990
A kilencvenes évek legelején Polgár Zoltán villányi pincészete még a legszűkebb elithez tartozott. Az Aranyhárs is kultuszborféle bor, elég föllapozni a korabeli Rohályokat. Késői szüretelésű, édes hárslevelű még a jégbormánia előtti időszakból. Aranyárban mérték akkoriban, emlékszik Sz. Kis úr, ötszázas volt a félliteres palack. Portóis illatokkal kezdünk, aztán az emberes cukortartalom próbálja feledtetni, hogy a savak már rég eltűntek valahol, határozott keserűség is kíséri a cukrot, az ízvilág is portóias. Ooldszkúl tokajiakra emlékeztető, de üres. 3 pont, de már látótávolságon belül a négy.

8. Gyöngyösdomoszlói Állami Gazdaság Gyöngyösi Sauvignon 1987
A sauvignon természetesen blanc, de mindegy is. Ilyen penetráns bűzt borospalackból áradni még nem éreztem. Az íz már mindegy is (az nincs, illetve ami van, ecetre hajaz inkább). 0 pont. (De csak azért, mert a természetes számok egy részhalmazán mozgunk.)

9. Mátra Kincse MGTSZ Gyöngyösi Olaszrizling 1986
Az előző pusztító erejű tétel valamivel barátságosabb kistestvére. Ezt tudta a nyolcvanas évek gyöngyösi terroárja? Gombás, büdös, oxidált, fáradt, szétesett, üres. Lehetne sorolni. 1 pontot érdemel, ha az előző volt a nulla.

10. Egervin Egri Leányka 1969 (édes)
Ha mi valamilyen magyar sportújság lennénk, biztosan leíródna itten a doyen, miszerint doájen szó. Meg a korelnök. Így viszont csak annyi: a mezőny legidősebb tagja a legnagyobb meglepetés okozója is. A majd' negyvenéves, a szerzővel pont egykorú leányka teljesen elfogadható formában van, itt-ott megereszkedett már, de nézzünk magunkra, ugye. Ezt a bort nyugodtan be lehetne nevezni valamelyik tokaji borversenyre, simán régi iskolázású aszúnak találnák. Aranyszájú, vadászkutya-szimatú sommelier-bajnok legyen a talpán, aki kiszúrja, hogy még a borvidék sem stimmel. (Ennyiből gyanús is ez a bor. Javították volna valami esszencával? Avinálták volna?) Színe mint a balatoni halsütők agyonégetett, sok napos olaja: sötét, vészjósló. Illatban pemetefű-cukorka, aszalt gyümölcsök, oxidált aszúillat. Ízben is hozza ezt a likőrös, tokajias jelleget. Még sav is maradt a cukor mellett. Kesernyés befejezés. Abszolút oldszkúl aszú. 4 pont (OK), simán.

11. Hohe Domkirche Trier Scharzhofberger Riesling1992
A mezőny egyetlen külföldi versenyzője megmutathatta volna, hogy miképpen adják elő az óbor műfaját azok a borkultúrák, amelyeket nem vert széjjel negyven évre a komenizmus. Hát ettől a rizlingtől nem lesz egyértelmű Kádár János erkölcsi hendikepje. Fáradt, illatában gombás, oxidált bor ez. Savai a korához képest élénkek, de hiába, sok szépséget nem mutatnak. A bor egyben van, de ennyi az összes erénye. 3 pont.

12. Oremus Tokaji Szamorodni 1986 (száraz)
Természetesen nem a spanyol tulajdonú cég készítette ezt a bort, hanem annak idején megörökölte a később kerekedőházzá redukálódott állami kombináttól. Volt is erről sok vita, még a tolcsvai pince elé is odaálltak néhányan, hogy bort onnét el nem visznek. Végül vittek, az Oremus a pincekészletek jelentős részét, a nemzeti vagyont, és ezt utólag szerintem senki sem bánja néhány okoskodón kívül, de az okoskodók sem panaszkodhatnak, mert más tételek mindenféle kis pincészetek címkéi alatt tűnnek föl időről időre, főleg 72-es vagy még régebbi aszúk formájában, illusztrálva egy átmeneti kor tulajdoni viharait, és akkor fejezzük be az eufemizálást, lépjünk a szinesztéziák és metaforák világába. Gyógynövényes illat, plusz aszalt őszibarack. Ízben bizonytalan, sok dió, de nincs igazán gerince, se eleje, se vége. Iható, de különösebb élvezetet nem jelent. Tipikus 3 pont. Sajnos a mai szárazszamorodni-mezőnyből sem lógna ki lefelé.

13. Katona Ferenc Balatonboglári Cabernet Sauvignon 1992
Az egykori boglári állami gazdaság (BB) vagy féltucatnyi jelenlegi élborász munkahelye volt, Katona Ferenc is itt tevékenykedett, de belőle nem lett élborász, hanem épphogy a minőségileg, khm, nem annyira figyelemre méltó (súlyos eufemizmus újra) borok környékén kereste boldogulását, és meg is találta egy kereskedőcég élén, a nevet hagyjuk is, inkább a hányásszagú pinceborozók közönsége találkozna ezzel a névvel, ha abban a közegben értelmezhető volna a márkatudatosság fogalma. De 1992-ben Katona Ferenc még nem kannásirányba tájékozódott. Sőt! Meglepően üde, erős bor ez még ma is. Senki sem várná egy ilyen korú boglári sauvignontól ezt a vitalitást. Illata cseresznyés és fűszeres, sőt kicsit zöld. Bob némi gyógynövényességet is talált a sublót alá rejtve. Savai valószínűleg elég zöldek lehettek, ez még tizenöt év múltán is átüt. Ízben majdnem minden a helyén: a gyümölcsöt kellemes meggy hozza, mellé némi dohány, a tannin integrált, kulturált, utóízben van egy kis kávés, kátrányos égettség. (Hordótúlzás, nyilván.) Megdöbbentő módon megérdemli az 5 pontot!

14. Polgár Villányi Kékfrankos 1991
Poros illat, később némi meggy megjelenik benne. Rosszul kezd, de egyben van. Kicsit vékony, de még élénk, gyümölcse is van. Meglepő egy ilyen korú KF-től. 4 pont alsó széle.

15. Polgár Villányi Merlot 1991
Silós, savanyú, kiürült már. Némi málnás-szilvalekváros aromát belenget még. Ha muszáj, meg lehet inni, de inkább ne. 2 pont.

16. Pannonvin Bastion Merlot 1988
Valami amerikai exportra készült tétel. Poros, silós, büdös, satöbbi. Kicsi szilva jön talán, de összességében kár rá szót vesztegetni. Még nem teljesen halott, de nyugodtan el lehet temetni. 2 pont.

17. Eger Csillaga MGTSZ Bikavér 1988 (Vinarium Selection)
A válogatássorozat sztoriját lásd a muskotálynál. Ez a vörös jobb találatnak tűnik a téesz készletéből. Volt, aki kissé büdösnek találta, nekem nem volt az, bár sokat illatban nem mutatott. Viszont savai még működtek, kicsit sok volt benne az égettes íz, de végül is iható formát mutatott. Bob az utóízt állottnak találta. A 3 pont felső harmadában.

18. Eger Csillaga MGTSZ Cabernet Franc 1988
Az első bizonyítékféle arra, hogy a szocialista mezőgazdaság is produkált néha elfogadható minőséget. Ibolyás illatába gombás fáradtság és némi fülledtség is keveredik, de az összkép egyáltalán nem kellemetlen, sőt. Az íz kifejezetten barátságos, szép: a savak élénkek, még gyümölcsösség is megjelenik, tanninja sima, harmonikus, extraktja édes. Némi korengedménnyel öt, azaz 5 pont!

19. Szőlő-bor Winery Villányi Cabernet Franc 1987
Malatinszky-szárnypróba, aki kereskedőként a 90-es évek elején a villányi kombinát utódával – mai nevén Csányi Pince – is együttműködött. Ez az az eset, ami sok öreg villányi cabernet-vel előfordul: a valaha harapós tannin besimult, viszont közben elfogyott mögüle a bor. Savak szanaszéjjel, gyümölcs semmi, más íz se nagyon tűnik föl. Illatban is inkább csak a paprika. Összerogyott, mint Csala Zsuzsa kempingágya. Ketteske, azaz 2 pont.

20. Villányi Borrend Cabernet 1985
Dr. Rohály Gábor ajándéka a házigazdának, címke nélküli palack, azt sem lehet már tudni, franc-e vagy sauvignon. Viszont határozottan életben van. Bakelites, karamelles ízek és illatok uralják, a kóstolók közül többen mustsűrítmény alkalmazására gyanakodtak. Van szélessége, vastagsága, minden, nem kevés extraktédesség is ad tartást. 4 pont.

21. Hungarovin Villányi Merlot 1983
Itt már folyósodik a kézírás, nem is találok egyetlen értelmes szót sem a jegyzeteimben, csak annyit, hogy 3 pont. Meglepő. Bobnál gombás, gyógynövényes aromák szerepelnek a jegyzetben, ízben lapos, fáradt benyomások, a végén pedig eggyel kevesebb egység.

22. Hungarovin Villányi Pinot Noir 1983
Már a színe sem hasonlít ahhoz, amit a fajtától várunk. Az íze sem. Savanyú, cefrés, silós szörnyűség az illata, a korty eleje nem indul rosszul (bár pinot-ra egy pillanatig sem emlékeztet), aztán szakadás, és a nagy égett semmi. Kegyelemkettes.

És ekkor rövid pauza után jöttek a Gere Attilák, 92-től 96-ig tehát, és okozták a meglepetést kellemesen.

Cabernet Sauvignon Barrique 1994
Istenem, milyen vicces visszaemlékezni, hogy még négy-öt éve is minden valamirevaló vörösbor címkéjén nagybetűkkel virított – elegáns franciaságával máris előkelőséget, minőséget, kivételességet sugallva – a barrique szó. Azóta rájöttünk, hogy nem az újhordós érlelés a legfontosabb dolog a világon, a varázsszó a komoly borokról eltűnt vagy legalábbi kisbetűsödött, lett helyette szűretlenség, biodinamikusság meg terroirhegyek. Na mindegy, szóval ezeken a régi Gere-cabernet-ken még ott a markáns barrique jelölés. Pont. Ez a bor zöldpaprikás és vaníliás-meggyes (Bobnál pluszban füstös) illatával már jelezte, hogy egy osztállyal följebb játszik, mint az eddig kóstolt vörösök nagy többsége. Kicsikét vékonyabb a kelleténél, gyorsan kiürül tanninra, hogy még zsargonabbak legyünk. Bob szerint nyers és direkt. A bakelites, csúnya befejezés húzza le 4 pontra.

Cabernet Sauvignon Barrique 1995
Húsos illat, kis bizonytalan büdösséggel. Idővel előrenyomakszik az alkohol. Jó savak, de nincsen már szélessége, és a vége is ellaposodik. Sok füst és égettség az ízben. 4 pont.

Cabernet Sauvignon Barrique 1996
Kifejezetten virgonc, savhangsúlyos. Persze a Gere-mezőny legfiatalabb tagjaként illik is neki. Ha jól emlékszünk a 95-ös, erős évjárat után 96 sokkal gyöngébb volt. Talán a nagyobb savtartalom a hűvösebb év eredménye. Most milyen jól jön! Direkt, egyszerű, egyivású bor minimális fűszeresség színezi. Bob erjedtes, gyógynövényes, paprikás illatokat vélt felfedezni. 4 pont.

Cabernet Sauvignon Barrique 1993
Gombás-zöldes illattal nyit, aztán szájban a tannin ural mindent, még mindig, ennyi év után is. Kicsit savanyú is, nem mutat nagy erényeket. De iható. Kegyelemnégyes.

Cabernet Sauvignon Barrique 1992
Az este harmadik nagy meglepetése a 69-es leányka, illetve az Eger Csillaga CF után: kicsit porosan induló illat lassan nyílik, paprikák, fűszerek uralják. Minden egyben, minden rendben, minden kerek. Van test, sav, szépen integrált tannin. Bob szerint dohány és pemetefű-cukorka is. Bordóiasan kiegyensúlyozott, szép bor. 6 pont.

Cabernet Franc Selection 1995
Emlékeim szerint a korabeli Borkalauzokban ezt a franc-t is sok évtizedes potenciálúnak jósolták, és lám, tizenkét évesen még jó karban van. Meggyes vaníliafagylaltot hoz illatban, szegfűszeggel, fahéjjal, dohánnyal és bőrrel. Aztán ez a kellemes illlat idővel kiszellőzik. Az íz viszont megőriz sok szépet, főleg meggy-vanília vonalon. Ez jó és érdekes bor 2007-ben is. 6 pont.

Cabernet Franc–Cabernet Sauvignon Selection 1995
Szép, harmonikus, bár kissé talán hűvös ízvilágú bor. A savgerinc töretlen, borsok, paprikák, édeskömény. Animálok, szép test, életteliség. 6 pont ez is.

Cabernet Franc–Merlot 1994
Gombás, tompa illat. Bobnál halvány ibolya, vanília és ánizs találtatik még. Egyben van, de a 95-ösök után laposkás. Persze ez gyöngébb évjárat is volt, mindenképpen. Mindezek ellenére még mindig van benne egy kis élet. Egyszerű bor, utóíze nagyon erősen kávés. 4 pont.

Oportó 1993
Még nem kék-, pláne nem -gízer. Az illata elfogadható, bár Bob szerint inkább silós, állatos, de a többi katasztrófa: savanyú, vékony, a fajta felismerhetetlen. 1 pont.

Cabernet Sauvignon–Kékfrankos 1993
Na itt már drámaian esnek össze a jegyzeteim. Csak a gombás, de élénk illatról emlékeztem meg. És adtam 5 pontot. Bob szerint visszafogott, vaníliás, szilvás, halványan vegetális. Szájban pedig rendben vagyon.

Cabernet Franc 1993
Vanília, édeskömény, szilva találtatik az illatban, ízben kerekség, meglepő módon gazdagság, valamint kissé húzós tannin. A lecsengésben pedig hosszúság. 5 pont.

Cabernet Franc Selection 1993
Üres, kissé odaégett, nincs teste már. De katasztrófáról még ne beszélhetünk. 4 pont. Bob szerint parasztkolbász illata törkölyösséggel megbolondítva, kilógó alkohol, édes extraktok, hordós, pörkös ízvilág.

Cabernet Franc–Cabernet Sauvignon 1993 (franc-hangsúlyos)
Édesgyökér, édes extrakt, édes tannin, édes Anna. Ugyanakkor gazdag és kerek, jó inni. 6 pont.

Cabernet Franc–Cabernet Sauvignon 1993 (sauvignonhangsúlyos)
Itt már azt sem tudom, mi volt a különbség az előzőhöz képest, de 5 pontot kapott. Bobnál erjedtes, savanyúkáposztás, éretlen, szájban is zöldes és savanyú, de még él. Nála csak 4 zsetont ér ez a játék.

Kanyarítok ide egy kis vörös farkat is, hátha létezik egy-két élő ember, aki végigbírta ezt a tizennyolcezer betűt. Szóval, minden okoskodást, tanulságot, jövőbe mutató irányelvet félretéve szögezzük le gyorsan, hogy a magunkfajtának jobb szórakozás aligha létezik, mint egy ilyen időutazós kóstoló sztorikkal, terasszal és lerohadt címkéjű palackokkal. Ezer köszönet Sz. Kis úrnak a meghívásért.

A végeredmény sokkal jobb volt a vártnál, hála a Geréknek, de azt a tételt azért korántsem igazoltuk, hogy az idő csakis jót tesz a bornak. Egyelőre ott tartunk, hogy annyira rosszat talán mégsem tesz, mint ahogy sejtettük. Igazi nagy klasszist, rejtőzködő csodabort azonban nem találtunk ebben a mezőnyben.

És Albert gazda is kanyarít ide egy vörös farkat, így lesz a szöveg kétfarkú.

Az első sorozatból a leánykát, a Katona-cabernet-t, a két Polgár-bort, az Eger Csillaga-féle franc-t és a villányi borrendes terméket találtam ihatónak. Közülük a leányka hökkentett meg leginkább, tőlem 5 pontot is érdemelt volna.

A Gere Attila-sor pedig abszolút revelatív volt számomra. Klasszist én sem találtam köztük – bár a legjavának, amelyeket Tannin és Bob kollégák 6 pontosnak ítéltek, simán kiosztanám a 7-est –, ám ahhoz képest, hogy barrique-olt vízre emlékeztető folyadékoktól féltem, messze-messze felülteljesített mindegyik. Kivétel nélkül.

Tisztességes volt a színük, egészséges az illatuk, élvezhető az ízük. A 90-es években valóban nem volt Villányban terméskorlátozás, és valóban nyakló nélkül tölgyeztek, ezek a borok mégis állnak. A Villány aktuális állapotáról kialakult véleményemet nincs okom érdemben korrigálni, de ennyi mégis elég volt, hogy ezentúl pláne rá se hederítsek, amikor a szektánsok zsákutcáznak.