Címkék

Utolsó kommentek

  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Talán gyökérnap

Weninger Syrah 2004

2007.09.10. 14:39 - BOB

Na most kaming áutolok én is egyet ízesen, mélyen a szemekbe nézve, elérzékenyült hangon, úgyis szezonja van neki. Már a kaming áutnak. Legfeljebb sose leszek államtitkár, sose fogok gyanús gazdasági ügyekbe keveredni, állófogadásokra járni és fontos arccal rohangálni. Vagy rosszabb esetben pont ezért leszek, és akkor majd megízlelem a hatalom édes ízét, meg hektoszám fogom magamba tolni a satómargókat és romané kontikárt.

Szóval az a helyzet (most jön maga a kaming áut, dobpergés, feszült várakozás), hogy biodinamika tárgykörben én – mint a reáltudományokon nevelkedett, számok és algoritmusok bűvkörében élő homoszapiensz – a szkeptikusok oldalát erősítem. No nem a természetes készítésmód ellen van kifogásom, azért életemet és véremet, de a biodinamikát körülvevő ezoterikus, nyúédzses, rudolfsteineres misztériumjáték engem százszor inkább taszít ettől a tárgykörtől, mint amennyire az egyébként szép borok vonzanának. Túl konzervatív, földhözragadt vagyok én ehhez. Gyurcsók csodadoktorral se kezeltettem magam soha.

A szkepszis persze mit sem von le a kóstolt borok értékéből, különösen, ha régi kedvencem egyik (no, nem annyira) friss évjárata kerül a pohárba. Ilyenkor félre hitetlenség, félre gyanakvás, magával ragad az előd emléke, a méltó utód ígérete, leülök, és előre élvezem a kóstolást.

Franz R. Weninger, a saulusból lett biodinamikus már 2000-ben elkezdte lefektetni a természetes művelésmód gondolati alapjait. A birtokon azóta – mondják – csak réz- és kénalapú permetezőszereket használnak, nincsenek szintetikus cuccok, nincs tanninozás, savazás, se fajélesztő, se enzimek. Ez mindenképpen dícséretes. Aztán a birtok évről-évre lett egyre dinamikusabb, ma már a teljesen biodinamikus bor képe lebeg lelki szemeik előtt. Azt meg majd meglátjuk. Most ugyanis egy biodinamikailag átmenetinek tekinthető bor, a még nem teljesen átállt, de már biodinamikusan gazdálkodó Weninger-birtok kettőezernégyes syrahja áll az orális megismerés kereszttüzében.

Az előd, a 2003-as syrah nekem nagy kedvencem volt, sűrű, izgalmasan fűszeres ízeivel, pohártalpakat begörbítő súlyosságával. Bár 2004 korántsem ígérkezett annyira "könnyű" évjáratnak, mint az azt megelőző, mégis úgy vártam ezt a kóstolást, mint pannon puma a konvergenciajelentést. Talán az zavart meg, hogy az utóbbi időben meglehetősen sok teljesen beérett bort kóstoltam 2004-ből, és már kezdtem azt hinni, hogy leginkább a kettőezerhármas év után következés a fő baj ezzel az évjárattal. Most viszont nem tudom, hogy az évjáratot, a biodinamikát, a fiatal magyar syrah-tőkék százszor megénekelt nyűgjeit, vagy más egyéb tényezőket okoljak érte, mert bizony koppantam egy méretest.

Pedig első benyomásra ez a bor teljesen rendben van, mi több, méltó utóda lehet a 2003-as elődnek. Sokat sejtető mosollyal tekerem meg a kapszulavágót az üveg nyakán. Súlyos, kézben is érezhetően komoly ónkapszula esik a kezembe. Ilyenkor általában végzek egy ujjpróbát, két ujjal összenyomom a kapszulát, és az ellenállás mértéke (vagyis az anyag vastagsága) már általában ad valamilyen képet arról: mennyire vette komolyan a termelő, hogy itten egy komoly bor került a palackba. Nos, Franz Reinhard Weninger elég komolyan vette, a kapszula nemcsak hogy vastag, jó anyagból készült, de ráadásképp méretes natúr parafadugót takar, ha nem is akkorát, mint egy 85-ös Haut Brioné. Kirántjuk a parafát is, löttyintünk egyet a pohárba.

A bor színe igen komoly. Elsőre padlizsán ugrik be, de abban kevesebb a vörös árnyalat. Mindenesetre lilásba hajlik még, fiatal a szín, de a magja szinte fekete, olyan sűrű. Lomhán, lassan kering a pohárban, percekig tartó templomablakokat csíkozva a szélére. Beleszippantok. Elsőre érett meggy, tölgy illata csap orrba, második szippantásra bőr és avar csatlakozik hozzá. Komoly, mély, sűrű illat, méltó régi nagy híréhez. Tovább forgatva nyílik, gazdagodik, kerekedik. Feketeszeder jön, majd halvány bors. Aztán a bors egyre erősödik, és ha néha még fel-felvillannak is mellette ásványos aromák, végül a szeder-bors kombónál állapodik meg az illat. Kerek, meleg érzetet ad, szinte befűti a szobát.

Szájban aztán jön a feketeleves. A meleg, kerek, gazdag illat után elszomorító fanyarságot, néha kifejezetten keserű, fás ízeket kapok, a korty végére szinte eltorzul az arcom, alig várom, hogy lecsússzon végre. Az illat bizony nem ezt ígérte. Pedig a kesernyéktől eltekintve még szép is volna a bor: nagy testű, hosszú lecsengésű, a tannin, sav és alkohol szép, harmonikus összjátékával. De ez a keser beborít, elural, megdönti az ízt és nem hagyja felkelni, az utóízre is csak a fanyar marad. Kár érte. Nagy bornak készült valószínűleg, a koncentrációján ez érződik is, de az a szálka valahogy mégiscsak bekerült a gépezetbe. Billeg a négy és öt pont határán, ami az elődhöz képest igen méretes visszaesésnek tekinthető (vagy csak én voltam túl vajszívű és lelkes annak kóstolásakor). Végül is a palack felét elteszem másnapra, hátha történik vele valami, de nem: másnap is pont ugyanilyen, szép, nagy, harmonikus, de fanyarral, keserrel terhes. Viszont vigyorogva kibírt egy napot, ezért egy kegyelemötöst megérdemel. 5 pont. 5500 körüli árával pedig bízvást számíthat egy worstbuy-plecsnire.

Persze lehet, hogy az a baj, hogy gyökérnapon kóstoltam. Csak tudnám, az mikor van.

Címkék: kóstolás vörös 2004 ötpontos biodinamika rudolf steiner sopron weninger syrah

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr7158395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Defter 2007.09.10. 15:57:10

"reáltudományokon nevelkedett, számok és algoritmusok bűvkörében élő homoszapiensz" - írhattam volna én is, ahogy nagyjából a cikk további részét is.
Nagy kedvvel indultam neki, kíváncsi voltam, amúgy is kedvelem a syrah-t, mint mindig leírom. Illatban tényleg rendben van. De amit szájban produkál, az csalódás. Nekem csak a fa jött és a kesernye, nem néha, hanem végig. A syrah kimaradt. Elveszett vagy nem is volt?
Franz-tól kaptam egy üveggel (egy Merlot-Cabernet-t is, ami az egyik kedvence, és azért az nekem is jobban bejött). Kedves volt, pedig nem tudta, hogy nem ízlett, de úgy veszem, akaratlanul is adott egy második esélyt a saját borának nálam. Elteszem, hátha simul. Remélem. Talán csak várni kell vele. Mindig optimista voltam.

pelotepincsi 2007.09.10. 17:31:10

Ennyiért ez tényleg orbitális worstbuy. A Várban egyik nap megpróbáltam egy 2006 - os Jandl Syrah - t, amely pár hónapja még csak hordóminta volt a pincészetben. Okés, hogy még ippeg szökken csak szárba, csak sajnos pont semmi volt. Se illat, se íz... Egyelőre.

Kotyogó 2007.09.11. 07:03:24

Fent voltam a Várban a borfesztiválon. Megkóstoltam Feindék shirázát. Isteni, igaz nem a biobor kategóriába tartozik, de 3300 forintért kapható. Ha jól emlékszem, mert az egyik barátom ajándékba vett nekem két palackkal. Szívesen olvasnék a Luka pincészet boraról is, mert amit én kóstoltam, azok nagyszerűek voltak. Még valami, nagyon drágán mérték a Várba a borokat. Szerintem ilyen árak mellett sok borszerető ember számára lesz elérhetetlen a minőség. Ez szomorú! Ausztriában könnyebben kifizeti egy átlagpolgár az 5500 forintos borát. Én szoktam néha drága borokat inni, ezért azt kérdeném tisztelettel, hogy megéri ez a Weninger shiráz az árát? Hol lehet kapni Bp-en? Kedvencem ugyanis ez a szőlő fajta. Szép napot!

Octopus 2007.09.11. 10:40:53

Kotyogó, inkább a Pfneiszlék 2004-es syrah-ját javasolnám, az ott van... talán mintha ők is biodinamikáznának már, vagy rosszul rémlik?
A Feind sztem is jó. Ha még nem próbáltál, nézz meg egy hasonló árú csíleit, ha teheted, érdekes élmény lesz!

Octopus 2007.09.11. 14:01:44

off: Gary kaliforniai kékfrankost kóstol: epsisode 311 (nemrég pedig Long Island-i cab. francok voltak teritéken)

Kotyogó 2007.09.12. 07:45:12

Octopus!
Kóstoltam Chile shirázt, de a nevére nem emlékszem. Úgy egy-két éve volt, az egyik barátomnál. Tényleg gyönyörű bor volt. Rá két napra telefonon beszéltem a barátommal, aki elárulta, hogy 130 dollárba került. Nem tévedés! Sajna az üveg nincs már meg, így hiába kérdeztem a barátomat arról, hogy melyik pincészet, ő sem tudta. Igaz ennyit azért nem adnék egy üveg borért. A haverom megengedhette magának.

Octopus 2007.09.12. 10:05:51

Nem kell olyan sokáig elmenni, 3-4000 Ft-ért is nagyon jók vannak (pl Viu Manent, Ventisquero), amiket itthon is lehet kapni.