A tokaji ősz szekerére kapaszkodva ismertette elképzeléseit és prezentálta borait a hét végén a Tokaji Bormívelők Társasága. Az eredet-, sőt egyediségvédelemre szegődött egyesület szándékairól már beszámoltunk, s mivel úgy gondoljuk, rém fontos, amit csinálnak, megígérjük, a jövőben is figyelni fogunk rájuk. Az aktuális lényeg: összejött húsz-egynéhány jeles termelő, elkészült a folyamatos fejlesztés elé néző szabályzat, klasszifikáltak másfél tucat dűlőt, alkottak emblémát, készítettek borokat. Mi pedig előbb hallgattuk, mit mondanak, aztán kóstoltunk, végül írtunk.
Innen nézvést olybá tűnik, a bormívelők akkora fába vágták képzeletbeli fejszéjüket, mint mondjuk a burgundiak néhány száz évvel ezelőtt. Ha minden jól megy, még néhány röpke emberöltő, és a Tokaji borvidéken is olyan átfogó, bonyolultsága ellenére is világos és érthető klasszifikációs rendszerük alakul ki a termőhelyeknek, mint történetesen Bourgogne-ban.
Persze nem kizárt, hogy ezt a két szisztéma közötti hasonlóság mondatja velem: ahogyan amott a települések borai fölé a Premier és a Grand Crukéi helyeződnek, úgy épül egymásra Hegyalján a település, a minősített és az első osztályú dűlő. Igaz, a Bodó Judit elnökölte és Alkonyi László titkárolta egyesület még egy kategóriát bevezetett, a kertet: függetlenül a besorolástól minden birtok egy termőhelyéről származó boránál használhatja a megnevezést, korlátozások nincsenek. Mivel vállaltan a teljes szabadságot keresik a birtokok a kertborokban, e tételeknél tudásuk legjavát nyújtják, magyarázza a fogalmat a bemutatkozás alkalmából kiadott brosúrában Alkonyi titkár.
A 21. századi új klasszifikáció alapjait Bél Mátyás és Szirmay Antal 18. századi szövegei rakták le, s a 19. század második felében íródott Tokaj–hegyaljai album építette őket tovább, a 20. század csak rombolt. Másfél tucatnyi termőhelyet tehát már besoroltak, ám az egyesület akarata nem más, mint hogy előbb-utóbb a borvidék valamennyi szegletét feltérképezzék. A szerveződés önkéntes, szó nincs róla, hogy bármit rákényszerítenének bárkire. Annyi az egész, hogy ha egy tetszés szerinti termelő szeretné egyediségvédetté tenni a borát, jelentkezik és teljesíti a feltételeket – közhírré teszi területeit, hozamkorlátoz, nem használ adalékanyagokat, kinyitja a pincéjét a komitet előtt, ilyesmi –, nemcsak a dűlőnevet, hanem a társaság kopirájtolt emblémáját is jogosult lesz használni.
A társaság egyeztetett a hegyközségekkel és a borvidéki hegyközségi tanáccsal is, amennyire adódik, együttműködnek, de a szabályozást az elején – érthető okokból – nem teszik általánosan hivatalossá. Ahogy Bodó Judit mondta, a hegyközségeknek van bajuk elég, még a petpalackokkal harcolnak. Mintegy zárójelben jegyzem meg, még egy eredetvédelmi társaság bontogatja szárnyait, a Mádi Kör, amely pár nap múlva áll ki az érdeklődés homlokterébe. Egymáshoz való viszonyukkal ennek megfelelően kicsit később leszünk kedvesek foglalkozni.
A TBT-nek két tucat tagja van, kicsik és nagyok vegyest, ám közülük még nem mindenki bírt egyediségvédett borral előhozakodni a 2006-os szüretből. A kompánia kábé fele igen, amit hoztak, ügyesen megkóstoltuk.
Gergely Vince az első osztályú Szent Tamásból kínált furmintot és hárslevelűt. Két nappal a bemutató előtt palackozta őket. A furmintot zártnak és nyúzottnak, rendeződésre szorulónak, bár ízben sűrűnek és minerálisnak találtam. A hárslevelű illatában is éreztem árnyalatnyi bizonytalanságot, de szájba’ annyira zamatosnak és komplexnek bizonyult, hogy a program vége felé kénytelen voltam visszatérni még egy kortyra. Ahogy a Borbarát fogalmazna: ígéretes, remek.
Budaházy Péter bevallása szerint hobbiborász, aki Miskolcról jár Mádra, amikor teheti. Furmintja a Szent Tamás Fürdőben terem, 1,2 hektáron, 50-60 éves, bakműveléses tőkéken. Lehengerlően ásványos illat, kis fával, lendületes, izmos, tömör. Apró probléma: kegyetlenek a végén a savak. Remélem, besimulnak.
Demeter Zoltán családi Kakas furmintjában éreztem valami likőrös tévelygést, hadd pihenjen, a Királyudvar első osztályú dűlős Perczéje meg – ez a furmint a 2006-os Sec alapvető összetevője, de külön is töltöttek belőle 500 liternyit – ebédhez igen jól esett, szólóban szerényebbnek, zártabbnak, almásnak mutatkozott.
Bott Judit és Bodó József két kivételesen szép furmintot készített 2006-ban. A Csontos kifinomult, árnyalt és komplex illatokkal indít, hihetetlenül vonzó, bársonyosak a savai, jól áll neki a maradékcukor, gömbölyűbb nem is lehetne, a végén cizellált ásványok teszik meggyőzővé az élményt. A kertes Teleki – hatvanéves tőkék – ugyanaz pepitában, tán egy számmal nagyobb, de lehet, azért sejtem így, mert csipetnyivel édesebb.
Homonna Attila, az erdőbényei üstökös Határit hozott, azzal hatott meg. Minősített dűlő, melyet a hivatkozott krónikák nem említenek. Burgundi illatbomba. Mineráliák, gyümölcsök, lendület, perfekt kevercs. Ízben atom. Széle is van, de főként magas, acélos, keménységében is jó inni, végtelenül komplex és dinamikus. Vibrál. Hosszú. A nap bora.
A Tokaj Nobilis Barakonyiból származó furmintja nyár óta orbitális kedvencem, egy júliusi estén tizenkét órányi autózás után tíz perc alatt megittunk belőle egy palackkal négyen-öten, frissített, mint a pinty, noha alkoholja is van bőven. Harmonikusan gyümölcsös-köves-herbális illatok, szép test, harmónia, kerekség, zamatos lecsengés. Ez jár legelőrébb a mezőnyben, visszakézből hétpontos. A hárslevelűnek kell kis idő, de pompás dettó.
Wille–Baumkauf Márta biodinamizálta birtokát, az új elvek eredménye a Krakkó furmint, a többiekéhez képest szerény szesszel – tizenkettes –, lágysággal, lustasággal, a sósság-ásványosság a végén keveredik elő. Állítólag korábban virgoncabb volt, hátha visszanyeri azt a formáját.
A Gróf Degenfeld megcsinálta a pince fennállásának eddigi legjobb furmintját. Galambos, november 11-ei szüret. Magas alkohol, vonzóan furmintos, alig fás illat, olajos, meleg karakter, tisztességes test, hosszú, kedves búcsú. Érdekes, hogy a Perczével szemben ez ebédkor ízlett kevésbé, magában inkább. Le a kalappal.
A Dorogi Testvérek az Előhegyen termett szőlőből szűrt furmintot hoztak. Tarcal, délnyugati fekvés, harmadik töltésű hordó. Az eleje kissé lágy, rendezetlen, a vége elegánsan ásványos ennek is. Meglátjuk, merre fordul később. Biztató, hogy a második kortyra tüstént feltápászkodott.
A Tokaj Kikelet furmintja a Farkasból, hárslevelűje a Lónyaiból származik. Meglepő borok. Mindkettő illatvilága már-már sauvignon blanc-osan déligyümölcsös, ananásszal, mangóval. Meleg ízvilágok megint, kevés cukorral, mely okosan gömbölyít. Itt is az a kérdés, hová mozdulnak idővel.
Utolsó kommentek