Tulajdonképpen magam sem tudom, szeretem-e a pinot noirt. Pontosabban én biztosan szeretem, de nem tudom, hogy e plátói rajongás talaján serkenhet-e komoly kapcsolat. Tépkedem a margaréta leveleit napestig, szeret, nem szeret, szeret, nem szeret, folyamatos vívódás ez. Többek szerint évtizedes kóstolási tapasztalat szükséges ahhoz, hogy igazán értékelni tuduk a fajtát, ráadásul az az évtized ideális esetben Burgundiában töltődik el, nem pediglen a magyar ugaron. Vagyis akárhogy is osztok-szorzok, nem vagyok én elég jó parti Borsószem Királykisasszonynak.

Azért próbálkozom bőszen, meg-megújuló lelkesedéssel, hisz a reménytelenség néha a józan ésszel össze nem egyeztethető tettekre sarkallja az embert. Mit is tehetnék: szeretem a szeszélyességét, az érzékenységét, a változatosságát. Igazi nő, igazi reménytelen vágyódás tárgya ő nekem. Ráadásul a szerelemben is csak az orális kapcsolatig jutunk, ugye.

A megértés iránti vágyakozás idegőrlő hónapjait-éveit némileg rövidítendő ezért összeszedtünk 12 pinot noirt, hazait és franciát vegyesen, majd egy kellemes délután keretében dupla borhűtős barátunknál megvakteszteltük őket ügyesen. A menyasszonynak ugyan töke nőtt, de okosabbak sajnos nem lettünk. 12 bor esetében ugyanis a pinot noirnál szinte kötelező poharas érlelést lehetetlen megvalósítani, bár a borok nagy része órákkal a kóstoló előtt kidugózódott. Az eseményen az MA berkeiből Alföldi Merlot kolléga és magam vettünk részt, a jegyzeteket kettőnk irományaiból próbáltam összeollózni.

Vylyan Zweigelt 1999

A menyasszony töke, a rés a pajzson, avagy Szerbia tréfája a vaktesztelőknek. A pinot, ami zweigelt. Mindenesetre egyáltalán nem lóg ki a pinot-sorból, sőt állja az összehasonlítást úgymond. Visszafogott, decens, avaros, szilvás-fűszeres illattal nyit, melyben Merlot kolléga szardíniát és rózsát is felfedezni vél. Testes, szájban játékos bor, picit húzós, de szép, komplex tanninokkal. Visszakóstolva kicsit veszít tartásából, egyszerűsödik. Mindenesetre kezdésnek rendesen feltette a lécet, leleplezéskor volt is csodálkozás.
AM: 6 pont
Bob: 7 pont

Tiffán Ede & Zsolt Várerdő Pinot Noir 2002

Közvetlenebb, kicsit direktebb, úgymond populárisabb illattal nyit, erősebb fás jegyekkel, szépen kinyílva. AM szerint fakéreg, eper, vanília határozza meg az illatát, nálam rózsabors is érződik. Később ánizs. Kóstolva szinte édes, ugyanakkor elegáns, könnyed. A tanninok kerekek, a savak a helyükön vannak, semmi villányias nehézkesség nem terheli a bort. Visszakóstolva is kedvencünk maradt, csak az árát tudnánk feledni. Összesítésben a kóstoló legjobb bora.
AM: 7 pont
Bob: 7 pont

Vylyan Pinot Noir 2005

Korábban részletesen foglalkoztunk már e borral, és túl sok újnóvumot most sem tudtunk felfedezni benne. Fiatalos, lilás színű még. Illata alapvetően a gyümölcsös iskolát mutatja be, de a piros bogyósok mellé avar (AM-nél erdei talaj) és bőr aromái is csatlakoznak. AM némi édességet fedezett fel az orrában, nálam ez inkább ízben jelentkezett. Kerek, könnyed, jól iható, különösebb erények nélkül, de kedves összhatással. A komplexitást többen hiányoltuk benne.
AM: gyenge 6 pont
Bob: erős 5 pont

Pierre Frick Alsace Pinot Noir 2002

Elzász nem éppen a pinot noirról híres, de azért különösebb gikszer nélkül veszi a bor az akadályt. Elsőre vegetális aromái szúrnak szemet, melyek ugyanakkor szép, elegáns összetételben játszanak el szaglóhámunkon. AM szerint színre opálos, és az illatban a zöldségeken kívül egy kis befőtesség is bevillan. Nálam ahogy nyílik, lesz egyre édesebb, befőttesebb. Később némi kávés-vaníliás hordó is megjelenik benne. Lágy, jó ivású korty sok gyümölccsel és zöldséggel, de kicsit vizenyős, üres közepű. Finesznek, komplexitásnak nyomát sem leljük benne. A savak élénkek, a vége felé túlságosan is.
AM: 5 pont
Bob: 5 pont

Gál Tibor Labirintos Pinot Noir 2002

Gál Tibor a pinot noir egyik hazai apostola volt, a 2002-es Labirintost többen énekelték meg hőskölteményekben. Most édes, vaníliás illattal nyit, némi vegetális háttérrel, avarral, AM-nál narancshéjjal, sárgabarackkal, később mindkettőnknél virágokkal. Az alkohol határozott, szinte már újvilágiasan magas érzetű. Szájban ugyanakkor könnyed és gyümölcsös a bor, édes extraktú, az alkohol érezhetően fűti a kortyot. A végén édes tanninok, alkoholos hév, elegancia. Szerettük nagyon.
AM: erős 6 pont
Bob: 6 pont

Gere Tamás & Zsolt Villányi PN Válogatás 2002

Gyógynövényes, oxidált illattal találkozom, erjedtes jegyekkel, Alföldi Merlot még ragasztóval, lakkal. Túl a csúcson illat. Ízben is fáradt, kilógó alkohollal, kissé lapos savakkal, némi illóval. A lecsengésben kesernyés. AM lakonikus jegyzete: öreg néne pézsmapocka. Még éppen életben van, de jobb napjai már valószínűleg nem lesznek. Lejtmenet.
AM: 4 pont
Bob: 4 pont

Escoffier Clos du Roi Grand Cru 2002

Aloxe Corton (Cote de Beaune AOC) egyike Burgundia sok száz falujának, a bor pedig egyike a legdrágábbaknak a sorban, még ha a kábé 35 eurós ára az általános burgund árazáshoz képest nem is tekinthető kiemelkedőnek. Fél hektáros Grand Cru területről származik. Lehet, hogy elmértük a szellőztetés kellő idejét és egy grand crunek illett volna többet adnunk, de a bor 3 óra szellő után is fanyar, fás illattal nyit, némi meggymaggal, halvány parfümösséggel. A kortynak lyukas a közepe, keser, sanyar, sok fa, a végére pedig teljesen savanyúba csavarodik. Vert sereg.
AM: 4 pont
Bob: 3-4 pont között

St. Andrea Ferenchegyi Pinot Noir 2005

Őrzöm csodálatos álmodat – a St. Andreánál egyre hosszabbak és egyre szentimentálisabbak a bornevek. E dűlős pinot két testvére Önmagát író történet, illetve Angyal szállt el a város felett névre hallgat. Lassan nem fognak a címkére férni a borok nevei, vagy egész palackos címkéket kell bevezetni Egerszalókon. Mindenesetre ez a pinot egy igazán jó bor. Kicsit füves, vegetális aromákkal indul, később tölgy, vanília és fűszerek aromái keverednek belé. AM kollégánál avar, eper a meghatározó. Ízben tömör, telt és kerek a bor, szép és áradó ízvilágú. Kicsit magas alkoholja mellett is jó szerkezetű, elegáns, harmonikus. Szép pinot, még ha nem is verte ki annyira a biztosítékot, mint korábban Albert gazdánál. Összesítésben bronzérmes.
AM: 6 pont
Bob: erős 6 pont

Chanson Beaune Clos de L'Ecu Premier Cru 2001

A második burgundi a sorban, egyben a mezőny árbajnoka a maga 50 euró körüli árával. Ha meg kellene rajzolni a tipikus pinot-illatot, valami hasonlót kapnánk, mint ez: dió, némi vegetális játék, avar, cédrus, cseresznye. Részletgazdag, komplex, szépen összeért, ha nem is túl diszkrét. A fa és az alkohol kicsit elnyomja a gyümölcsöt, de van annyira harmonikus és elegáns, hogy ezt észre is alig vegyük. AM szerint érdemes volna még bíbelődni vele, nekem elsőre is tetszik ez a diszkrét komplexitás. Összesítésben a második helyezett.
AM: 7 pont
Bob: 6-7 pont között

Gál Lajos Egri Pinot Noir 2002

A pinot-szubkultúra egyik hazai legendája (nem utolsó sorban a mezőny legmagasabban árazott hazai versenyzője) most finoman fogalmazva nem volt a topon. Illatában erőteljes karalábés aromák támadnak zelleres-káposztás mellékzöngével, és hiába jön melléjük némi szegfűbors, az illat mindenkiben inkább vegyes élményt okoz, mint kellemest. Az összképet az amúgy igen jó szerkezet is alig tudja megmenteni, mert ízben azért nagy és áradó, szép és fűszeres, harmonikus a bor. Bárdos Sarolta kóstolótárs szerint az almasavval lehet probléma, szerintem elképzelhető, hogy amúgy nem egészen ideális pincém hőmérséklete és a nyári 40 fokos hőség is beletehette a magáét. Mindenesetre most egyáltalán nem tündökölt.
AM: 6 pont
Bob: 5 pont

Weninger Pinot Noir 2004

Franz Weninger Junior immár majdnem biodinamikus pinója sötét, nem kimondottan pinot noiros színnel tolja meg a biciklit. Illatában zöldes, vegetális jegyek játszanak a fával, mögöttük meggy és szegfűszeg adja a hátteret. Szájban fás kesernyék jönnek, édes extraktok, égett aromák. A harmónia ugyan rendben van, de összességében inkább tehetséges a bor, mintsem szép. Sok a fás tannin, amitől kesernyébe hajlik a vége.
AM: 5 pont
Bob: 5 pont

Chateau de Pommard 2000

A sor utolsó bora ösmét kellemes meglepetést okozott, ha nem is elsőre. Illatban animális és vegetális (beh, de szép szavak ezek) aromák játszanak némi égett jegyekkel, mely némi forgatás után tűnik a borból. Ízét kicsit túlfűti az alkohol, és húz a tanninja is, ugyanakkor szép, fűszeres jegyeket is kapunk tömör, tartalmas, húsos szerkezete mellé. Elegáns bor. Visszakóstolva a hordós jegyek erősödnek, még teltebb lesz a szerkezete, összességében mindenkinek tetszik, nem sokkal marad le a dobogóról.
AM: 6 pont
Bob: 6 pont

Igazán átütő bort nem találtunk a sorban. Szépet azonban számosat. A Tiffán-pinot sikere nagy meglepetést a bort ismerőknek nem okozott, mondhatni, papírforma-szerűen kalapálta el a mezőnyt. A francia borok viszonylag gyenge szereplését továbbra sem tudom hova tenni: vagy tényleg nem értjük mink ezt a pinot-kérdést még eléggé, vagy több a burgundi borok hírnevének a füstje, mint a lángja. Mindenesetre ennek eldöntéséhez egy (mit egy, akár ötven) ilyen kóstoló nem elégséges. A magam részéről tehát maradok a reményteljes várakozás bizsergető állapotában. Hátha beüt egyszer a nagy bumm. Vagy végső esetben génmanipuláljuk a fajtát.