Nem kevés kóstolgatása volt már a kadarkának akár ezen a helyen is. Magam sem hanyagoltam a fajtát, ám igazán emlékezetes találkozásom még nem volt vele. Jó ideje már az útkeresés jellemző a borászokra és az érdeklődő fogyasztókra egyaránt. Bár elsőre Szekszárd kell hogy eszünkbe jusson róla, érdekes módon az utóbbi időben Heimannék hatos harmadosán kívül két egritől volt hangos a határ.

Orsolyáék kadarlányát Csite elhagyta, ám sajnos én nem találtam meg, pedig szívesen vigasztaltam volna. Buttler grófkisasszony kérdés nélküli öt csillagot kapott a Borbarát magazintól, első lett az előfizetők Top 12 szavazásán, ráadásul a másik lány csapodár vőlegényének is tetszett. Karácsonyra és egyéb családi örömök ürügyén megleptem magam ezzel a borral, annak ellenére, és azért, hogy nálam eddig elmaradt a nagy durranás a Bukolyi-borok bontásakor. Ez most legalább akkorát szólt, mint egy csúnyán felrázott pezsgő. Szerénységem okán pedig halkan jegyzem le, hogy megtaláltam a Kadarkát.

Cseresznyés, fáradtas szín, kadarkához illően nem kell meginni ahhoz, hogy a pohár fenekére nézhessünk. Kissé lomhán forog, aztán sűrű csíkokban a sebességkorlátozást szigorúan betartva csorog le a pohár falán. Csak a legvégén veszíti el a fejét a csepp, és lép a gázra, hogy visszatérhessen a többiekhez.

Orrban azon ritka szerencsések közé tartozik, akik már elsőre is vonzóak, ám a sokadik találkozás után is megmarad a bájuk. Kedves, mégsem direkt, így első szippantásra nem lehet pusztán egy-két uralkodó jegyet kiemelni. Ez korántsem hiba, inkább erény a javából. A mesebeli erdőben járunk. A napfény itt-ott átviláglik a fák sűrű, nedves lombkoronáján. Az öreg erdőlakók gyökerei behálózzák a talajt, közöttük kövér gombák és karcsú virágok burjánzanak. A fűszálak közé bújva és néhány bokor rejtekén illatos gyümölcsök mosolyognak ránk: erdei szamóca, csipkebogyó és varázslatos finomságok, amelyekkel csak a mesében találkozhatunk. A vadászok a távolban egy tisztáson tüzet raktak, vadpecsenyét sütnek.

Bizony, ez az illat nagy várakozást szül a szájban. Innen könnyű csalódni. Most azonban nem. A korty könnyű, légies, elegáns, hosszú és finom. Szinte lebeg a nyelv fölött, onnan incselkedik az ízlelőbimbókkal. Mesebeli hercegnő, de nem az a sápkóros, arisztokratikus fajta. Inkább a fővadász (gróf) lánya, aki beszéli az állatok és növények nyelvét, és természetes szépségével, eszével hódítja meg a királyfit. No meg remek egyensúlyával: savak, fűszeres gyümölcsösség, jó kadarkányi tannin tökéletes arányban. A savak játékosak, élénkek, elegánsak. Az illatban ígért gyümölcsösség még titokzatosabb, izgalmasabb ízben. Húsos, itt is belevegyül némi a vadászok pecsenyéjéből. Gömbölyű tanninjai elegánsak, remek időzítéssel érkeznek és távoznak, szép emlékeket hagynak magukról. A korty vége felé az alkohol kicsit túlmelegít, kikandikál cseppet. Mert azért a mese sem lehet tökéletes. A 8 pont tetején egyensúlyoz.

Visszatérve az útkeresés gondolatához: nem tudom, ilyen-e a kadarka, de szeretném, ha ilyen lenne. Aztán ha még az olcsóbb kategóriában is hasonló, csak egyszerűbb szépségekkel lehetne találkozni, akkor már csak a tarkabarka abrosz kellene a jó világhoz Óbudán.