Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Tavaszi nagytakarítás

A Mátrától Chablis-ig

2008.04.08. 05:42 - alföldi merlot

Feljegyzések egy alkesz naplójából. Kóbor borok, amelyeknek egyetlen bűnük, hogy nem illeszkedtek semmilyen tematikába. De szégyellném, ha a koncepció hiányáért vagy a lustaságomért ők lakolnának. Van itt minden: a lemorzsolódó középosztály Merengője, a tanninkirály hazai premierje, mini-vertikális egy potenciális merlot-gurutól, mineralitás eleganciával nem vulkanikus alapon és egy újabb remekmű a Mátrából.  

St. Andrea „Áldás” 2006

Ahogyan ezt a Merengőnél már megállapítottuk, dübörög az árspirál: alig másfél éve a 2003-as Áldás 2970 forint volt, ez a mostani 3750. Sokba van nekünk az ökörszarv, a csalán és Joly kvártélyozása. Az ár mellett szerintem az Áldás iránya is változott. Hajdanában elmélkedtem azon, hogy az egri bikavér receptjét fölösleges keresni oly nagyon, hisz’ Tóth István már föltalálta. Nos, a 2006-os Áldás mintha a Tóth István-i útra lépett volna. Hogy ezt a 25 százalék kékfrankos és a 18 százalék blauburger magyarázza-e, nem tudom, de az én egri bikavér-képemhez jóval közelebb esik, mint bármelyik elődje.
Sötét szín, „egries” illat. Nyitáskor gyógyszer, grafit és avar, aztán ribizli, erdei gyümölcsök és köménymag. Másnapra fenyő, menta és ibolya. Ez így leírva komplexnek és vonzónak hat, de valójában meglehetősen zárt a bor, csak hosszas udvarlás után illatozik. Kóstolva arányos, nyulánk és fűszeres. Viszont nem túl feszes és a korty közepe lyukas. A textúra kissé kásás. Az erdei gyümölcsös-fűszeres vonalhoz a korty második felében némi édesség, a lecsengésben pedig határozott eszpresszó és kesernye csatlakozik. Az alkohol melegít, a tannin érett és édes.
A 6 pont biztosan megvan, de hogy lesz-e belőle nagy vagy nagyobb bor, azt két palack után sem merném megjósolni. Aggasztóan korán kerülnek piacra a St. Andrea borok, pedig tudom, hogy az új befektetőket nem érdekli a pénz, csak a minőség és az alkotás szabad szelleme. De akkor ki zavarja ki őket félkészen a polcokra?
6 pont 

Don Simon Merlot 2000

Első komolyabb találkozásom Simon József komolyabb boraival (courtesy of kedves egri ismerős). Ebből a mini-vertikálisból annyit szűrtem le, hogy Don Simon egy potenciális merlot-guru. Hogy ez miért nem köztudott, annak bizonyára egynél több oka van. Részemről egy biztosan: édesek. Viszont a 2000-esre ez sem igaz. Gyönyörűen érett bor, nem teljesen érett szőlőből. Ám ezúttal a vegetális jegyeket inkább szépségfoltként dekódoltam, amely egyedivé tesz és kiemel. Az illatban zöld dió, szilvabefőtt, medvecukor, avar, fenyőtű és lakk. Kóstolva közepes test, arányos és tiszta. Ízében málna, szilva és ánizs. A remek savak erőlködés nélkül tartják kordában a csipetnyi alkoholédességet. A lecsengés friss, málnás-cseresznyés némi eszpresszó beütéssel. A tannin enyhén húz, poros és fanyar, de nem agresszív.
Az egész több, mint a részek összege. 
7 pont

Don Simon Merlot 2002

Hogy ezt a bort a tudatosság vagy a véletlenek játéka szülte-e, fogalmam sincs. Mintha félig pinot volna. Halványabb, izgalmasabb, nehezebben skatulyázható, mint a másik kettő. Voltak pillanatok, amikor teljesen a hatása alá kerültem, máskor hiába vártam a varázslatot.
A másik kettőnél világosabb, a karimánál barnás szín. Az illatban először egy kis állatos fészkelődés, aztán gombás-avaros jegyek, végül megérkeznek a gyümölcsök: málna és cseresznye törökmézes kísérettel. Kóstolva nem túl tömör szerkezet, és leplezetlen édesség. Málnacukor és medvecukor, de szerencsére nem geil, nem nehézkes. Finom. Az alkohol sajnos bőven túl van a toleranciaküszöbömön. Azért nem újvilág, de jobb volna nélküle. A tannin szépen integrálódott (vagy eredetileg is szerény volt). Édesszájúaknak igazi gyöngyszem.
erős 6 pont

Don Simon Merlot 2003

Kalifornia Egerben. Elfogadom, megértem, de az én szavazatomra nem számíthat. Gyilkos alkohol. Persze gyönyörű szín, meg áradó illatok, és hatalmas test, meg bársonyos textúra. De éget. A Bock Magnifico jutott róla eszembe, csak az koncentráltabb és vaníliásabb.
Az illatban hársméz, erjedt gyümölcs, túlérett málna és tejcsokoládé. A tejcsokoládé aztán minden szinten kísért, és az alkohollal összefogva belefojtja a szót az egyébként ígéretes málnás-ribizlis fősodorba. A túlérettségből fakadóan az édes keserűvel váltakozik. Fogzománcozó tannin.
5 pont (aki a bujább idomokra bukik, annak hat fölé is lendülhet)

Heimann Stílusgyakorlat 2005

A napokban kóstoltam a 2005-ös Cervaest, amely hű tükre az évjáratnak, amennyiben 2005 reménytelen évjárat. De úgy látszik, mégsem egészen. Mert a Stílusgyakorlat számomra az idei év egyik legizgalmasabb bora. A hívogatóan ismerős, egyszersmind lustaságra csábító cabernet franc-barrik hangulatot a tannat citrusos frissessége dobja föl. Meglepődve láttam, hogy ez egy bevált recept: a tannat őshazájában is a CF a leggyakoribb házastárs. (A tannat Dél-Franciaország, azon belül is a baszkok lakta fertály meghatározó fajtája. Borvidékileg a Madiran AOC kötötte hozzá a szerencséjét. Hosszú időn át a legordasabb tanninú fajtaként volt hírhedt, aztán 1990-ben fölfedezték a mikrooxidációs szelidítés módszerét, és azóta nem csak a termelők isszák. A madirani sztár, a Ch. Montus borai Bécsben könnyen beszerzhetőek.)
A 2005-ös Stílusgyakorlat teljesen érett szőlőből készült, elegáns, kifinomult és csiszolt. Ám egy különös citrusos savanya bújkál benne, amivel nem könnyű megbarátkozni. Nekem a második estére sikerült. Hogy ez a szellőzésnek vagy a mentális átprogramozásnak volt köszönhető, nem tudom. Illatában kakaós kalács megpörkölődött héja, dohány, málna, narancshéj, antik bútor és fekete ribizli. Sokszínű és izgalmas. Kóstolva nagyon tömör szerkezet, és áradó gyümölcsösség jellemzi. Ízében minden fekete: csokoládé, szeder, ribizli, cseresznye. Kellemes édesség tart ellen a már említett citrusos savaknak. A lecsengés hosszú, telt, gazdagon gyümölcsös fekete csokoládéval.  
7 pont

W. Fevre Chablis „Montmains” 2004

Tisztaság, elegancia és mineralitás - első komolyabb chablis-élményem nagyjából így foglalható össze. Légből kapott ötlet, de valamiért azt hiszem, hogy Hamvas Béla örült volna az ilyen boroknak. És 20 euróig örülnék én is. Utána azért zavarna a szikárság, a kevés szín.
Az illat elegáns és üde citromfűvel, fehér virágokkal, zsírkrétával. Kóstolva minerális, zellerszáras, tartózkodóan elegáns. Nem agresszív, csiszolt, de az indokoltnál hangsúlyosabb savak. Rövid lecsengés. Fizikai értelemben is: a nyelőcsőig nem jut el.  
Erős 6 pont

Olivier Leflaive Chablis 1er Cru Mont de Milieu 2001

A komplexebb a két chablis közül. Illatában fehérhúsú barack, sárgadinnye. Sima, kerek, viszonylag telt. Magas alkohol, a savak kevésbé lógnak ki, mint a Montmains esetében. A korty második felében muskotályos gazdagság, sőt, halvány édesség illúzió. Az ásványok mellé jól esik egy kis gyümölcsösség, a savak mellé némi test. A lecsengés csontszáraz.
7 pont

Németh Attila Diósi Sárgamuskotály 2006

Csak magamat tudom ismételni: Németh Attila csodákra hivatott és képes. Én a slágerré vált chardonnay-ért kevésbé rajongok - számomra túl lágy és alkoholos –, de a fehér Concubinát és az édes borait ellenállhatatlannak találom. A késői szüret műfajban hasonló egyensúlyérzékkel szerintem csak Berecz Stéphanie dolgozik.
Aromaterápia, balzsam a limbikus rendszernek. Az illat tiszta, gyümölcsös, intenzív és elegáns. Szőlőcukor, virág, borsosmenta és szőlő. Kóstolva lenyűgözően sima, kerek, finom és kiegyensúlyozott. A korty nem ül le, az édesség nem csap át tespedtségbe. Mindvégig pikáns frissesség hatja át. Vajon ez a bor Németh Attila zsenialitásának bizonyítéka, vagy eddig nem tudtuk, hogy a Mátra mire képes?
7 pont (legalább)

Címkék: 2006 2005 2003 hatpontos merlot 2002 ötpontos eger 2000 chardonnay bikavér hétpontos cabernet franc heimann stílusgyakorlat áldás németh attila andrea chablis st. don simon w. fevre o. leflaive tannat

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr15408917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoranka · http://www.pecsiborozo.hu 2008.04.08. 09:21:28

A tannat izgalmas fajta, akár a baszk eredeti, akár az általuk Urugvayban meghonosított verzió. Nem sokat kóstoltam eddig, az egyszerűbbek közül legfőképpen, például az uruguayi Cisplatino Tannat (Pisano) 2005 alap verzióját, ami sűrű, minden izmot összerándító, kemény, telt, hihetetlenül szárírtó bor. A Reserva PP változata már elegánsabb, kifinomultabb, sok málnával és szederrel kíséri le a tanninokat...

Volt szerencsém a Heimann-féle változatot is kóstolni, már küvésítve ugyan, hát így sem éreztem eddig bort tanninban gazdagabbnak, de a CF miatt valóban elegánsnak. A Stílusgyakorlat 2005-ből kétségkívül izgalmas bor, bár nem olcsó, közel hatezer forint. De a különleges élmény miatt talán megéri az árát.

Shyr Kahn 2008.04.08. 14:15:04

A múlt hónapban akciós volt a BT-nél a Stílusgyakorlat (15%), így beruháztam egyre. Bontani még nem bontottam, de ez után a cikk után azt hiszem még kíváncsibb lettem. Az elmúlt évben Madiran AOC-t is szerettem volna a Tannat miatt kóstolni, de MO-n nem nagyon találni ilyen borokat. A bécsi wenco-nál viszont mintha láttam volna... ha valakit érdekel még ez egyáltalán :) Egyébként nem értem, hogy sokan miért maradnak meg kizárólag a nemzetközi vonalnál (CS,CF,Merlot,Pinot) és miért nem kísérleteznek ezek helyett más fajtákkal. A Stílusgyakorlat egy jó példa erre (igaz a kockázat miatt ez visszafelé is elsülhet)... no meg a Syrah is csak 8-10 éve létezik magyarföldön és mégis született egy-két nagyon szép tétel belőle.

Shyr Kahn 2008.04.08. 14:16:35

A Malbec-re pl. kíváncsi lennék, hogy mit mutatna magyarföldön... (Pfneiszl pincészetnek volt kisüvegje belőle, amihez sajnos nem volt szerencsém, más kísérletről pedig sajnos nem tudok)

dagadtos 2008.04.08. 16:12:26

Tényleg nem rosszindulat, sőt érdeklődés, de hogy lehet egy muskotály illatát szétszálazni?:)

a cuccosok már a spájzban vannak! 2008.04.08. 16:57:22

dagadtos,

Ne legyél már fajtasoviniszta! Kiemelkedő borászok már számos alkalommal megmutatták hogy addig leírt fajtákból sokkal jobbat vagy radikálisan mást, összetettebbet is ki lehet hozni mint ahogy ezt hittük volna. Ha Németh Attila muskotályainak címkéjén Tokaj név szerepelne, már rég hatalmas hírnévnek és sikernek örvendene. Így viszont olcsóbban juthat ezekhez a csodálatos borokhoz aki nem sznob:) Visszatérve az alapkérdésre: nagyon is van mit rajta szétszálazni.
Németh Attila muskotályai az egyik legkülönlegsebb, pár nélküli borai országunknak.

dagadtos 2008.04.08. 17:21:14

Nem így értettem! Én nagyon szeretem konkrétan pont ezt a bort, nyilván mert ezt ismerem, a többit sajnos nem. Én 8 pontot adnék rá 10-es skálán, többször is volt hozzá szerencsém. Hatalmas, koncentrált, nagyon édes - de mégsem unalmas, hanem lendületes, friss, finom. A kérdésem jóval egyszerűbb volt - hogy lehet egy muskotály illatát, amiből dől a muskotály leírni anélkül, hogy szerepelne benne a muskotály-muskotályos szó, amikor dől belőle, helyette megpróbálni körülírni magát ezt a jellegzetes illatot másokkal. És egyébként nem rosszindalutból kérdeztem ezt sem.

VPR 2008.04.08. 21:19:08

dagadtos! ismered a tabu nevű játékot?:-D
amúgy embere és ízlelőszervei, illetve gyakorlottsága válogatja valószínűleg...én pl. még egy CS illatot se tudok rendesen szétszálazni:-P, de azért borozunk, ez a lényeg.

muskotály küvé 2008.04.09. 14:57:37

A Stílusgyakorlatot én is kóstoltam. Nehéz elmenni az ára mellett, de ha sikerül, maga a bor szerintem is nagyon különleges, csak ismételni tudnám a poszt leírását.

Türkménbasi 2008.04.10. 15:02:40

Kedves Shyr Kahn! Ezt írod: "Egyébként nem értem, hogy sokan miért maradnak meg kizárólag a nemzetközi vonalnál (CS,CF,Merlot,Pinot) és miért nem kísérleteznek ezek helyett más fajtákkal?"

Sokszor elhangzott, hogyha külföldön is sikereket akarunk elérni akkor a saját fajtáinkra kéne helyeznünk a hangsúlyt. Mert egy merlot-val befutni Párizsben ugye elég valószínűtlen.
Ha ugyanezen elv mentén haladunk akkor még valószinűtlenebb, hogy pont az őshazájában is lényegében periférián létező fajták hazai telepítésével tudunk kint nagyot dobbantani.
Ezért én ezeknek a fajtáknak a tömeges megjelenésével nem értenék egyet (persze ez a kutyát sem érdekelné:-).
De stílusgyakorlatnak tényleg jó és érdekes!
süti beállítások módosítása