Feljegyzések egy alkesz naplójából. Kóbor borok, amelyeknek egyetlen bűnük, hogy nem illeszkedtek semmilyen tematikába. De szégyellném, ha a koncepció hiányáért vagy a lustaságomért ők lakolnának. Van itt minden: a lemorzsolódó középosztály Merengője, a tanninkirály hazai premierje, mini-vertikális egy potenciális merlot-gurutól, mineralitás eleganciával nem vulkanikus alapon és egy újabb remekmű a Mátrából.
St. Andrea „Áldás” 2006
Ahogyan ezt a Merengőnél már megállapítottuk, dübörög az árspirál: alig másfél éve a 2003-as Áldás 2970 forint volt, ez a mostani 3750. Sokba van nekünk az ökörszarv, a csalán és Joly kvártélyozása. Az ár mellett szerintem az Áldás iránya is változott. Hajdanában elmélkedtem azon, hogy az egri bikavér receptjét fölösleges keresni oly nagyon, hisz’ Tóth István már föltalálta. Nos, a 2006-os Áldás mintha a Tóth István-i útra lépett volna. Hogy ezt a 25 százalék kékfrankos és a 18 százalék blauburger magyarázza-e, nem tudom, de az én egri bikavér-képemhez jóval közelebb esik, mint bármelyik elődje.
Sötét szín, „egries” illat. Nyitáskor gyógyszer, grafit és avar, aztán ribizli, erdei gyümölcsök és köménymag. Másnapra fenyő, menta és ibolya. Ez így leírva komplexnek és vonzónak hat, de valójában meglehetősen zárt a bor, csak hosszas udvarlás után illatozik. Kóstolva arányos, nyulánk és fűszeres. Viszont nem túl feszes és a korty közepe lyukas. A textúra kissé kásás. Az erdei gyümölcsös-fűszeres vonalhoz a korty második felében némi édesség, a lecsengésben pedig határozott eszpresszó és kesernye csatlakozik. Az alkohol melegít, a tannin érett és édes.
A 6 pont biztosan megvan, de hogy lesz-e belőle nagy vagy nagyobb bor, azt két palack után sem merném megjósolni. Aggasztóan korán kerülnek piacra a St. Andrea borok, pedig tudom, hogy az új befektetőket nem érdekli a pénz, csak a minőség és az alkotás szabad szelleme. De akkor ki zavarja ki őket félkészen a polcokra?
6 pont
Don Simon Merlot 2000
Első komolyabb találkozásom Simon József komolyabb boraival (courtesy of kedves egri ismerős). Ebből a mini-vertikálisból annyit szűrtem le, hogy Don Simon egy potenciális merlot-guru. Hogy ez miért nem köztudott, annak bizonyára egynél több oka van. Részemről egy biztosan: édesek. Viszont a 2000-esre ez sem igaz. Gyönyörűen érett bor, nem teljesen érett szőlőből. Ám ezúttal a vegetális jegyeket inkább szépségfoltként dekódoltam, amely egyedivé tesz és kiemel. Az illatban zöld dió, szilvabefőtt, medvecukor, avar, fenyőtű és lakk. Kóstolva közepes test, arányos és tiszta. Ízében málna, szilva és ánizs. A remek savak erőlködés nélkül tartják kordában a csipetnyi alkoholédességet. A lecsengés friss, málnás-cseresznyés némi eszpresszó beütéssel. A tannin enyhén húz, poros és fanyar, de nem agresszív.
Az egész több, mint a részek összege.
7 pont
Don Simon Merlot 2002
Hogy ezt a bort a tudatosság vagy a véletlenek játéka szülte-e, fogalmam sincs. Mintha félig pinot volna. Halványabb, izgalmasabb, nehezebben skatulyázható, mint a másik kettő. Voltak pillanatok, amikor teljesen a hatása alá kerültem, máskor hiába vártam a varázslatot.
A másik kettőnél világosabb, a karimánál barnás szín. Az illatban először egy kis állatos fészkelődés, aztán gombás-avaros jegyek, végül megérkeznek a gyümölcsök: málna és cseresznye törökmézes kísérettel. Kóstolva nem túl tömör szerkezet, és leplezetlen édesség. Málnacukor és medvecukor, de szerencsére nem geil, nem nehézkes. Finom. Az alkohol sajnos bőven túl van a toleranciaküszöbömön. Azért nem újvilág, de jobb volna nélküle. A tannin szépen integrálódott (vagy eredetileg is szerény volt). Édesszájúaknak igazi gyöngyszem.
erős 6 pont
Don Simon Merlot 2003
Kalifornia Egerben. Elfogadom, megértem, de az én szavazatomra nem számíthat. Gyilkos alkohol. Persze gyönyörű szín, meg áradó illatok, és hatalmas test, meg bársonyos textúra. De éget. A Bock Magnifico jutott róla eszembe, csak az koncentráltabb és vaníliásabb.
Az illatban hársméz, erjedt gyümölcs, túlérett málna és tejcsokoládé. A tejcsokoládé aztán minden szinten kísért, és az alkohollal összefogva belefojtja a szót az egyébként ígéretes málnás-ribizlis fősodorba. A túlérettségből fakadóan az édes keserűvel váltakozik. Fogzománcozó tannin.
5 pont (aki a bujább idomokra bukik, annak hat fölé is lendülhet)
Heimann Stílusgyakorlat 2005
A napokban kóstoltam a 2005-ös Cervaest, amely hű tükre az évjáratnak, amennyiben 2005 reménytelen évjárat. De úgy látszik, mégsem egészen. Mert a Stílusgyakorlat számomra az idei év egyik legizgalmasabb bora. A hívogatóan ismerős, egyszersmind lustaságra csábító cabernet franc-barrik hangulatot a tannat citrusos frissessége dobja föl. Meglepődve láttam, hogy ez egy bevált recept: a tannat őshazájában is a CF a leggyakoribb házastárs. (A tannat Dél-Franciaország, azon belül is a baszkok lakta fertály meghatározó fajtája. Borvidékileg a Madiran AOC kötötte hozzá a szerencséjét. Hosszú időn át a legordasabb tanninú fajtaként volt hírhedt, aztán 1990-ben fölfedezték a mikrooxidációs szelidítés módszerét, és azóta nem csak a termelők isszák. A madirani sztár, a Ch. Montus borai Bécsben könnyen beszerzhetőek.)
A 2005-ös Stílusgyakorlat teljesen érett szőlőből készült, elegáns, kifinomult és csiszolt. Ám egy különös citrusos savanya bújkál benne, amivel nem könnyű megbarátkozni. Nekem a második estére sikerült. Hogy ez a szellőzésnek vagy a mentális átprogramozásnak volt köszönhető, nem tudom. Illatában kakaós kalács megpörkölődött héja, dohány, málna, narancshéj, antik bútor és fekete ribizli. Sokszínű és izgalmas. Kóstolva nagyon tömör szerkezet, és áradó gyümölcsösség jellemzi. Ízében minden fekete: csokoládé, szeder, ribizli, cseresznye. Kellemes édesség tart ellen a már említett citrusos savaknak. A lecsengés hosszú, telt, gazdagon gyümölcsös fekete csokoládéval.
7 pont
W. Fevre Chablis „Montmains” 2004
Tisztaság, elegancia és mineralitás - első komolyabb chablis-élményem nagyjából így foglalható össze. Légből kapott ötlet, de valamiért azt hiszem, hogy Hamvas Béla örült volna az ilyen boroknak. És 20 euróig örülnék én is. Utána azért zavarna a szikárság, a kevés szín.
Az illat elegáns és üde citromfűvel, fehér virágokkal, zsírkrétával. Kóstolva minerális, zellerszáras, tartózkodóan elegáns. Nem agresszív, csiszolt, de az indokoltnál hangsúlyosabb savak. Rövid lecsengés. Fizikai értelemben is: a nyelőcsőig nem jut el.
Erős 6 pont
Olivier Leflaive Chablis 1er Cru Mont de Milieu 2001
A komplexebb a két chablis közül. Illatában fehérhúsú barack, sárgadinnye. Sima, kerek, viszonylag telt. Magas alkohol, a savak kevésbé lógnak ki, mint a Montmains esetében. A korty második felében muskotályos gazdagság, sőt, halvány édesség illúzió. Az ásványok mellé jól esik egy kis gyümölcsösség, a savak mellé némi test. A lecsengés csontszáraz.
7 pont
Németh Attila Diósi Sárgamuskotály 2006
Csak magamat tudom ismételni: Németh Attila csodákra hivatott és képes. Én a slágerré vált chardonnay-ért kevésbé rajongok - számomra túl lágy és alkoholos –, de a fehér Concubinát és az édes borait ellenállhatatlannak találom. A késői szüret műfajban hasonló egyensúlyérzékkel szerintem csak Berecz Stéphanie dolgozik.
Aromaterápia, balzsam a limbikus rendszernek. Az illat tiszta, gyümölcsös, intenzív és elegáns. Szőlőcukor, virág, borsosmenta és szőlő. Kóstolva lenyűgözően sima, kerek, finom és kiegyensúlyozott. A korty nem ül le, az édesség nem csap át tespedtségbe. Mindvégig pikáns frissesség hatja át. Vajon ez a bor Németh Attila zsenialitásának bizonyítéka, vagy eddig nem tudtuk, hogy a Mátra mire képes?
7 pont (legalább)
Utolsó kommentek