Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Varázshegy

Buttlermustra

2008.04.29. 08:00 - alföldi merlot

Botrány, de Bukolyi László, alias Gróf Buttler nem akar tetszeni. Nincs ránk szorulva. Nem azért készít bort, hogy másoknak örömöt szerezzen. És innentől kezdve torkunkra forr a szó, kiesünk a szerepünkből, bálnák a partra, kékhalál, filmszakadás. Szóval, BL elvan nélkülünk. De ez talán nem is olyan nagy kicsellózás velünk, fogyasztókkal. Az alkoholista összboldogság szemszögéből nagyobb a hozam, ha BL a Nagy-Egedre, meg a Szarkásra összpontosít ahelyett, hogy félnótás borturistáknak tárlatvezetne, vagy a pult túloldalán méricskélné a kóstolómennyiséget.

Közkedvelt romantikus toposz, hogy a jó emberek jó borokat készítenek. Nem tudom, hogy ez a premissza meddig terjeszthető ki, pl. a ravasz emberek ravasz borokat, a gonoszok gonoszakat, a keserűek keserűeket készítenek-e. Mindenesetre első, és mint többször biztosított róla, utolsó találkozásunk után eljátszottam a gondolattal, hogy van-e összefüggés BL személyisége és a borai között. Szerintem nincs. Ahogy én látom, BL egy feladatot tűzött ki maga elé, és ezt tökéletesen megoldotta. Pilinszky írta valahol, hogy a hiba mindig egyéni, és ránk vall, a tökéletes megoldás személytelen. BL becsvágyó emberként és kérlelhetetlen racionalistaként a legjobbat akarta. Alaposan utánajárt annak, hogy ez szőlőre és borra fordítva mit jelent. Aztán az eszményeket módszeresen megvalósította. A recept egyébként egyszerű: végy egy elegendően magas hegyet, ahol kifogástalan a kitettség, meszes-köves a talaj, ha dzsungel borítja, akkor irts és rendezz addig, amíg művelésre alkalmas nem lesz, telepíts sűrűn pedigrés vesszőket stb.

BL beleesett a Pygmalion-csapdába. Saját bevallása szerint újgazdag pökhendiséggel, tudatlanul és nagyravágyóan vágott bele a világ legjobb borának elkészítésébe, aztán a két évre nyúlt erdőirtás, tereprendezés, terasz- és útépítés, majd szőlőtelepítés végére megtanulta félni, tisztelni, gyűlölni a feladatot. A kiindulópont tehát a nárcizmussal vegyes nagyotakarás volt, de a zarándoklat végére fordult a kocka. BL beleszeretett a Nagy-Egedbe. És a borok arról tanúskodnak – csakúgy mint a növények a hegyen (legyen szőlő vagy kökörcsin) -, hogy a Nagy-Eged viszontszereti.

Miután nagyjából másfél órát töltöttem a hegyen, néztem, hallgattam, tapogattam, megcsodáltam a távolban felcsillanó Tiszát, a városra zúduló vihart felhőmagasságból, de mindenekelőtt azt a példás rendet, amely a szőlőben uralkodik, és amely az ordító pedantéria ellenére sem hat természetellenesnek, a bennem élő racionalista/idealista elégedetten dőlt hátra: „Látod, ha mindent úgy csinálsz, ahogy a nagykönyvben meg van írva, nem marad el az eredmény.” Az embert a Nagy-Egeden óhatatlanul az az érzés keríti hatalmába – ám ez szigorúan a Buttler grófság határain belül értendő -, hogy ha ez sem működik, akkor semmi. Szerencsére működik, és még csak most vesz lendületet. (Érdemes lesz persze figyelemmel követni, hogy a szomszédos Monarchia-ültetvény, vagy a szoknya alsó felében induló (és fajták tekintetében érthetetlenül elaprózott) St. Andrea telepítés mire jut.) Azt hiszem, hogy az elképzelhető maximumhoz már csak egyetlen tényező hiányzik: a kor. A tőkék még fiatalok. Ám a borok tanúsága szerint annál tehetségesebbek.

Nehéz nem jelképesnek látni, hogy BL némi túlzással ki van zárva a pincéből, minthogy egészen mostanáig nem volt pincéje (a Kőporosnál vendégeskedett), így minden figyelmét és energiáját a szőlőnek szenteli. És nincs az a fajta, amely a Bukolyi-kúrától ne dobná el mankóit, és ne kezdene el szaladni. A portugieser, a kadarka és a kékfrankos itt soha nem látott magasságba jutott (a kadarka a szó szoros értelmében, hiszen 400 m környékén terem). Utólag többször megfogalmazódott bennem, hogy a Nagy-Eged példája után többé nem lehet széttárt karral panaszkodni, mondván mi mindent megtettünk. De ez most ne a piszkálódás helye legyen, hanem a megnyugvásé és az ihleté. Tarnóczy Zoli (Orsolya Pince) mondta egy alkalommal: „A Buttler-telepítés a Nagy-Egeden olyan szép, hogy el szoktunk menni csak úgy nézegetni és feltöltődni.”

BL-val a borok kóstolása közben sok mindenről beszélgettünk. És persze szóba került „a bor nem árucikk, a bor nem élelmiszer” paradigma is. Hogy vannak borok, amelyek túllépnek az érzéki élvezeten, amelyek értéséért meg kell dolgozni, és amelyek ilyen formán a kóstolót mérik meg. [Ilyenkor mindig eszembe jut a 2003-as Buttler Bikavér legendás Decanter-beli értékelése: „burgonyafánkhoz kiváló”.] Természetesen egy műalkotás nem fogyasztási, nem élvezeti cikk, vagy legalábbis nem csak az. És nem zárom ki, hogy bizonyos borok műalkotásszerűen is hatnak. De én személy szerint gyűlölöm, amikor túl könnyen élünk ezzel a metaforával, és szíre-szóra katarzist mímelünk. [Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kellene. Persze a bor megoldja a nyelvet. (Szegény Wittgenstein egy árnyalattal bizonyára boldogabb lett volna, ha a borkultúra reneszánsza a Bauhaus-szal együtt indul. Mi meg egy pengeéles elmével szegényebbek.)]

A jegyzetelést valahogy olyasféle bárdolatlanságnak tartom az ilyen kóstolók alkalmával, mint ha valaki mondjuk egy beszélgetés során föl-fölugrálna, és válasz helyett a beszélgetőtársa arcába villantaná a vakut. A borkóstolás személyes ügy: én és a bor próbálunk együtt mennybe/pokolra menni, és a nyelvet rávenni, hogy rögzítsen, idézzen, elevenítsen. A beszélgetés viszont társasjáték: két-három-négy ember lehetőleg önfeledt labdázása. Így aztán a helyszínen kóstolt borokról csak átfogó képem van. Én ilyen felhasználóbarát együgyűséggel csoportosítottam őket:
szerethetőek: KF ’03, Dies Irae ’03, Merlot ’04, Portugieser ’06                                           
tanulmányozandóak: Syrah 400-500 ’05, Bikavér Nagy-Eged ’05
közös metszet: Portugieser ’05, PN ’05 és ’06, Syrah Szarkás-tető ’05             

Általános jellemzőként pedig a következőket jegyeztem föl: egyediség – nagyság nehézkesség nélkül, „mesterkéletlenség”, a fa besegít, de nem irányt ad – nem extrakt (zsír), hanem struktúra (izom) – az illat, a korty és a lecsengés azonos íven halad, az élmény nem bicsaklik meg - virágok (vörösben ritka), ásványok (jobb szó híján)

Szerencsére a félpalackok egy része a hátizsákomban végezte, és a sokórás vonaton zötykölődést is átvészelték. A 2005-ös PN ugyan másnapra meghalt, de három nappal később föltámadt. A továbbiakban az otthoni kóstolások jegyzetei olvashatóak.

Gróf Buttler Egri Pinot Noir 2006 (Selection Nagy-Eged)

Az elvárt, de ritkán megkapott pinot-szabványon túlra a határozott szamócás gyümölcsösség és a melegebb karakter lendíti. A finom elegancia ezúttal nem az arisztokratikus távolságtartás fedőneve.
Intenzív, jól fókuszált illat. A virágos-gombás háttér előtt szamóca és eperlekvár. Kóstolva egyszerre finom és kifinomult. Lágy érintésű, ízében szamócás, árnyalatnyi mineralitással. Teltebb, húsosabb, mint az eddig etalonként számontartott 2004-es. A csiszolt, szinte észrevétlenül dolgozó savaknak köszönhetően a korty könnyed és friss. Eszményi egyensúly. A lecsengés szaftos. Szélesen terülő, egyenletes, kerek tannin. Már most készen van.
9 pont

Gróf Buttler Egri Pinot Noir 2005 (Selection Nagy-Eged)

Jó leckét kaptam a szűretlenség mibenlétéről. A kóstolás és vonatozás másnapjára átláthatatlan, ecsetmosó vízre emlékeztető vöröses-barnás lé lett belőle. Az illat úgy-ahogy rendben volt, de nem annyira, mint amennyire riasztó volt a látvány. Kóstolva valamilyen vasas jegy villant be, és ez elvette a kedvemet a további kísérletezéstől. Dugó nélkül a kamrába került. És mivel a hétvégére elutaztunk, három és fél napon át állt nyitott szájjal. Aztán miután vasárnap estére minden más Buttler-bor elfogyott, ránéztem, és nem hittem a szememnek: letisztult, kitisztult, föltámadt. Akkora már nem maradt erőm szálazni, méricskélni; de a nagyságához nem férhet kétség. 

Gróf Buttler Egri Kékfrankos 2003

Körülbelül három éve morzsolom a kékfrankosmaratont, és egyre letargikusabb hangulatba kerülök. A kékfrankos „megkomolyítására” tett (szórványos) kísérletek nagyjából két vonalon mozogtak. Az egyiket a Takler Noir Gold 2003, Vesztergombi Reserve 2003 és a Weninger Spern Steiner 2003 képviselte. Ezek koncentrált, nagy adag barrikkal megtámogatott édesbe hajló borok, amelyek mára gyakorlatilag csokilikőrbe fulladtak. A másikat Ráspi és talán a St. Andrea Tóbérce képviseli (és a 2005-ös Weninger Spern Steiner is ide tart). Ezek nem a koncentrációra, az alkoholra és a hordó csokoládés-vaníliás jegyeire építenek, és per pillanat pazar formát futnak.
A Buttler kékfrankosra annak idején Losonci Bálint barátom hívta föl a figyelmemet, de ez a kisszériás, eredendően a bikavérbe szánt bor hozzám nem jutott el.
Csak ámultam, amikor egy hete megkóstolhattam. Ez a bor képviselhetné a fenti irányok között az arany közepet. Telt, kirobbanóan gyümölcsös, barikkal megtámogatott, de nem abból épített, a fajtát, Egert és az évjáratot egyaránt megmutató bor. Külföldi borbarátaimat ilyen borokkal szeretném megtéveszteni.
Gyönyörű, mély bíborvörös szín. Kész ibolyakoncentrátum: mind illatában, mind ízében megtalálhatóak az ibolyaszörpre, ibolya sorbetre emlékeztető jegyek. Az ibolyán túl málna, cseresznye, medvecukor, tinta és eszpresszó. A szájban szinte robban. Mély, meleg, sokrétű. A remekül megőrzött savaknak köszönhetően a nagy test nem omlik el, a korty nem ül le. Csupa erő és tűz. A 14-es alkohol öblösít, de nem éget. Bársonyos, szépen integrálódott tannin. A lecsengésben aszalt szilva és rózsabors. Soha nem ér véget. Illetve sajnos véget ért, mert ez is csak 75cl. Számomra viszont teoretikus reménysugár, hogy lesz még kékfrankos feltámadás.
8 pont

Gróf Buttler Egri Syrah 2005 (Nagy-Eged 400-500)

A Syrah Trilógia záródarabja, amely önállóan nem kapható. A Várban kóstoltam tavaly nyáron, és akkor a három közül a legnehezebben megközelíthetőnek tűnt. Az ásványos-fűszeres jegyek, az élénk savak, a nehezen azonosítható aromák miatt nem éppen instant sláger.
A Bukolyi-rezidencián kóstolva a legszembetűnőbb illatjegy a katicabogár volt. Azt nem tudom, hogy milyen a békésen kérődző katicabogár illata, de a sarokba szorított katica sárgás, vegyi fegyverének szagát valószínűleg mindenki ismeri. Kóstolótársaim ezt a nagyon határozott, és minimum pikánsnak mondható jegyet szerették volna betuszkolni a mineralitás védernyője alá, de én az itthoni visszakóstolások alkalmával is kitartottam a katica mellett, és döntésem helyességében oldalbordám is megerősített. Ha a katicán túltettük magunkat, akkor egész sor izgalmas összetevőt szimatolhatunk ki/képzelhetünk bele: ázott fakéreg, teafű, bors, babkávé, fekete szeder, forró kő, föld. Kóstolva a katicás/minerális jegyek mellett fekete szeder és ibolya, nyomokban málna. Nagyon élénk, dinamikus, frissen gyümölcsös, olykor a fanyarság felé billenő korty. Inkább magas, mint széles. Az érett ribizlit idéző savaknak köszönhetően sodró lendülettel árad a fekete szedres gyümölcsösség. Van benne valami nem hagyományos nagyság – a gyümölcsösséghez nem társul édesség, glicerinesség, teltség. Enyhén szárító, rétegzett tannin. A lecsengés szinte robban: fekete szeder, bors, fekete ribizli, égett kenyérhéj és gyufa. A sor legizgalmasabb bora, amit jelenleg kóstolni inkább kaland és fejtörő, mint léha hedonizmus. Nem lepődnék meg, ha néhány év múlva világklasszissá érne.
8 pont

Gróf Buttler Merlot Selection 2004

Ha jól emlékszem, mindössze 750 palack készült – a többi a Bikavérbe ment -, és 4500 ft körül lehetett kapni, amíg lehetett. A helyszínen a Dies Irae névre keresztelt, Christopher Lambert által arcára vett 2003-as mellett kóstoltuk. A Dies Irae a tipikus nagymerló – valahogy úgy, ahogy a Bock Magnifico, csak ebben kevesebb a hordó és a mazsola, és főleg maradt hírmondónak néhány csigolya a savgerincből. Dőltünk halomra, amikor kóstoltuk. De erősen kilógott a sorból, nem illeszkedett a többi bor által fölrajzolt Buttler-képbe. Aztán jött a 2004-es, és helyreállt a világ rendje. Ez úgy nagy, hogy nem tagadja meg a családi örökséget. 
[Most már ideje volna a saját fejemben is rendet rakni merlot-ügyben. Luxuskurva, szépilonka, éj királynője vagy erőn felül teljesítő igásló? Azt hiszem, és a 04-es Buttler ebben megerősített, hogy amennyiben sikerül a szüret idejét pontosan kalibrálni, és a hordót érzéssel adagolni, akkor igazi hedonista üzemanyag. Nem a legrafináltabb, de karótnyelt sznobéria kell ahhoz, hogy a bájai hidegen hagyjanak.]
Gyönyörű ez a bor. Talán életem legszebb merlot-ja. Arányos, friss, gyümölcsös és bársonyos. Nagytestű, koncentrált, de nem nehézkes. Az illat alaptónusát a dúsan áradó málna és medvecukor adja. Mellettük naspolya, ribizli, csokoládé, cigánymeggy. Ha túlmelegszik, akkor eluralkodik az ánizsos, csokoládés hordó-vonal. Egyébként csupa gyümölcs, egészen egyedülálló intenzitással. Bársonyos tannin; nem szárít, és nem édes. A lecsengésnek is mélysége van, rétegzett, hosszú és újabb kortyra csábít.
Az első Solus-élményt idézi, csak tartós savakkal és szárító tannin nélkül.
8 pont, talán több is

Befejezés: még tavaly egy mailváltásban azt jósoltam Albert gazdának, hogy a következő évek meghatározó vörösboros pincészete a Gróf Buttler lesz (fehérben pedig Németh Attila éri el a legnagyobb áttörést). A pofára esés sohasem kizárt, de egyelőre nem féltem az arcomat.

Címkék: 2006 2005 2003 merlot 2004 eger pinot noir kékfrankos nyolcpontos gróf buttler portugieser kilencpontos syrah nagy eged

34 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr36446416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koccintós 2008.04.29. 11:49:58

Azon gondolkodtam, miközben olvastam, hogy akkor minek csinálja?

Nem akar tetszeni, nem érdekli a fogyasztó közönség - ám legyen, egészségére. De akkor miért forgalmazza a borait? (Nyilván egymaga nem bírja meginni...:)

Vagy ha ennyi alázatot tanult a birtok kialakításából, akkor arra még nem jött rá, hogy nincs fekete és fehér? Egyik fogyasztó ilyen, másik olyan, ezer féle szín, akik közül egyet-kettőt talán a borok készítőinek is érdemes megismerni, hátha tőlük is tanulhatnak valamit. Nem feltételen borkészítést, nyilván ahhoz sokkal jobban értenek, mint a laikusok. Talán, lehet - jegyzem meg halkan.

Kicsit skizofrén alkat így a leírások alapján, amit eddig hallottam róla. A borait még nem kóstoltam, de ami késik, nem múlik.

friccs 2008.04.29. 12:44:12

Egyik borász ilyen, másik olyan, ezer féle szín, akik közül egyet-kettőt talán a borok fogyasztóinak is érdemes jobban megismerni, hátha megértenek valamit mondandójukból, filozófiájukból.

Szerintem nagyon szép írás, nagyon szép borokról!

friccs 2008.04.29. 12:46:18

Kedves koccintós, ahogy Te is írod: "nincs fekete és fehér", tehát nem kell minden leírt szót 100%-os komolysággal fogadni! :)

koccintós 2008.04.29. 13:16:01

Igazad van friccs, ezért is írtam, hogy remélhetőleg a borait is kóstolhatom hamarosan, és nemcsak arról írok, hogy hallomásból milyennek "ismerem".

Minden esetre amit tanácsoltál, hogy ismerjem meg a borászt, és filozófiáját, azt hiszem (legalábbis remélem) nem az én elzárkózásom miatt fog meghiúsulni…

jozanparaszt 2008.04.29. 13:27:45

Jók a Buttler-borok nagyon, nekem néha már túl vastagok, nehezek. Eddig még csak fesztiválokon és kóstolókon kortyolgattam, mert sajnos a palackár nekem már elérhetetlen.

tunderninja 2008.04.29. 15:58:00

Drágák a borai.
Szép írás.

November 2008.04.29. 16:53:24

Érdekes amikor tavaly arra kirándultunk megkérdeztük, hogy van-e kékfrankosa azt mondta, hogy nincs és nem is lesz, mert az "parasztbor". Egyébként tényleg pazar az ültetvény.

Spicc 2008.04.29. 19:43:33

Különlegesség alázatos élménye ami különlegessé teszi az írást. Gratulálok hozzá én is. Vannak korszakos élmények néhány látogatás során, ez is olyannak tűnik.
Említetted a többórás hazafelé vonatozást. Nem hiszem el, hogy ezek után kibírtad pótlás nélkül a vagonban!? (csak hogy visszahúzzam a földre a történetet:)

jozanparaszt 2008.04.29. 21:51:53

Ha valakit Bukolyinak hívnak és övé a pincészet, akkor miért pont Buttler néven alakít borászatot?

A honlapon nem találtam semmit erről, de kíváncsi vagyok.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2008.04.29. 21:59:47

Nem egyedi az ilyen névvélasztás

Ráspi - Horváth József
Scheller - Tóth Sándor

Nyilván megvan az oka és a megfelelő kötődése a névválasztásnak mindenhol.

Ray Tango 2008.04.30. 00:13:41

Szép írás remek borokról! Bukolyi Lászlóra alighanem ráillik egy közmondás, szólás átköltése, miszerint: "Nagy ember, nagy borral jár!" :)

bocsard 2008.04.30. 00:57:22

Fényezés nélkül de tényleg jó az írás. Aki kóstolt már a birtok ideiglenes állomáshelyén az alá is támaszthatja. Valóban az egyik legnagyobb lehet. A kékfrankossal meg csak barátkozzon, ha ilyet tud akkor mindenképp. Mi is le voltunk nyűgözve bármikor is kóstoltuk.
Az pedig, hogy nem akar megfelelni csak jót tesz a boroknak. Lehet, hogy nem fogják szeretni, mint társalgópartnert de a borok ettől csak jobbak lesznek.
Tarnóczi Zolinak meg igaza van, elhiszem, hogy oda jár feltöltődni, tényleg lenyűgöző. Amikor mi mentünk imádkoztam, hogy a terepjáró vissza ne csússzon olyan meredek.
A katica bogár megvan, de a borban még nem volt meg, de jó tetszik...
Fogtok még azért majd a Buttlerhez menni!

limbo91 2008.04.30. 07:48:38

A Buttler név kötődik Egerhez, ott található a Buttler-ház. "A XVIII. században, barokk stílusban épült ház nevét a Mikszáth Kálmán Különös házasság című regénye által híressé vált Buttler János egri városparancsnokról, egykori tulajdonosáról kapta."

deprimarius 2008.04.30. 08:09:34

Gratulálok én is az íráshoz, az egyik legtartalmasabb az MA történelmében! A Buttler-témát illetően: végre a helyére kerültek a dolgok, szerintem is Magyarország irányadó vörösboros pincéje lett, toronymagasan(Ráspi is az lenne, csak ott azért akad kilengés, bizonytalanság)! Én már csak a nemzetközi sikerért szurkolok, mert úgy tűnik, hogy a minőséget már nagyon sokan elismerik de az árakat nem, pedig aki járt az egedi telepítésben és egy kicsit számolgat annak világos hogy sokkal olcsóbban LEHETETLEN lenne ott gazdaságosan termelni, legalábbis a jelenlegi kb fél kilós tőketerhelés mellett. Nekem sincs rájuk pénzem sajnos, maradnak a kóstolók, de attól még azt állítom hogy ezek akár hazai, akár nemzetközi mércével mérve is nagyon olcsó borok, a különlegességükhöz és nagyságukhoz képest.

BZoltan, Ráspi kicsit más, ez gyerekkorától a beceneve Józsefnek.

dagadtos 2008.04.30. 09:06:53

Amellett, hogy tisztelem a munkát, hozzáértést és az eredményeket is, ami a Buttler-borokban már most ott van, költőileg megkérdezném, vajon egy jobbacska burdundiai PN akkor hány pont? (A legnagyobb merlot élményre is kitérhetnék éppen, hogy a jobb part ezek szerint hát leszakadt, meg mintha ugyanez a szerző adott volna 9-et a Solus 2000-re (nem biztos, most nem néztem utána), dehát mindegy.)

Tényleg jók a borok, amiket kóstolni tudtam (mert mondjuk ugye azt is tegyük hozzá, hogy mostanában sokadik olyan MA-s cikk, ahol olyan borokról írnak, amit kapni nem nagyon lehet), de itt elhangzott ez a "helyére kerültek a dolgok" frázis, azért a sokak szerint "világlegjobbvörösborahanemazhátdögöljémeg" Bikavér 05-öt mondjuk a Tignanelloval kóstoltuk legutóbb össze, és hát, na, hát ketten voltak, de a Bikavér már nem lehet a világ legjobbja, ennyit elárulok.

Emellett viszont szerintem nem drágák a borok eddig felháborítóan, azért a 15-40 euro, ha már burgundiával és bordóval jöttem, ott abszolút nem mondható soknak. Szóval én is várom a 2006-osokat, és jó tudni, hogy itt minden együtt megvan (terroir, tudás, szorgalom stb), csakhát szokás szerint kicsit kezdenek elszállni néhányan Buttlerrel kapcsolatban, ami alá remekül adják a lovat az újabb 9 meg "legalább 8" pontok... (Mondjuk nincs tiszta átszámítás, de durván ez ugye annyit tesz, hogy ezek mind legalább 91-92 pontos borok, a PN minimum 94-95.)

deprimarius 2008.04.30. 11:25:44

Az eddigi mainstream magyar élvonal meg ezek a borok két külön világ. Ezek a borok úgy tartalmasak, "nagyok", hogy közben nagyon könnnyen ihatóak, és megfordítva is: úgy simák, lecsiszoltak, hogy közben karakteresek és komoly szerkezeűek, nem körzővel-vonalzóval lesimítottak és üresek.

Igaz nem sok olasz csúcsbort kóstoltam de nem cserélném el rájuk kedvenc Buttler-boraimat (a bika pont nem az). Szerintem ezek a borok egyedibbek, karakteresebbek. Ha ezek a borok nem 8 vagy 9 pontosak akkor a régi nagyágyúk meg 5 pont alatt maradnak, nálam legalábbis. Nem arról van persze szó hogy isteníteni kellene egy pincét, de sztem a Buttler teljesen új minőséget hozott a magyar vörösborok terén. Ha más is csinál majd ilyesmi borokat, akkor annak is járnak majd ilyen szavak, pontok. Szóval sztem igenis helyére kerültek a dolgok ezzel a cikkel. Ezek az első olyan magyar vörösborok, amivel Mo. föl tudna valóban iratkozni a világ vörösboros térképeire, mert annyira egyedi zamatokat és szerkezetet hordoznak.

lajafix 2008.04.30. 17:12:31

"enyhén" kavicsos a talaj a fenti fotón, nem lehetett egyszerű a telepítés. Meg tudja valaki mondani milyen térállásúak a tőkék a fotó alapján?(azaz hány méter x hány méter, bocs ennyit értek hozzá)

friccs 2008.04.30. 20:37:39

lajafix, nézd meg a borászat honlapját, ott minden le van írva részletesen még az is, hogy milyen fajták, alanyfajták -tőkeszám stb.- lettek telepítve!

Ferraiolo 2008.04.30. 23:00:41

"Én már csak a nemzetközi sikerért szurkolok". Deprimarius! A Buttler borok között vannak izgalmasak, egyedi stílusúak, profin művelt szőlőből készített komoly borok, amik leginkább a terroirt juttatják el a fogyasztóhoz. Viszont azt gondolom, nem számíthatnak nemzetközi sikerre. Egyrészt elképesztően drágák, egy átlagos fogyasztónak megfizethetetlen kategória, főleg . Másrészt a borok stílusa nem azonos a világban (főleg a parkeri trendgyárban) napjainkban hódító kerek, szabályos, gyümölcsös, de ugyanakkor az újfás érelés jegyeit magukon viselő tanninban gazdag, de nem tolakodó vörösborok stílusával.

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2008.05.01. 02:44:44

Ferraiolo: gondolom hozzáteszed magadban: „Hál Istennek...":-)

ongroá 2008.05.01. 09:58:30

Ferraiolo! Igazad van.
Egy ilyen különleges termőhelyet is érdemes feláldozni a parkeri trendgyár oltárán. :)

Ray Tango 2008.05.01. 22:41:53

Az előző kommentekhez csak annyit: óriási szerencse, hogy a Nimród borok elérhető áron kaphatók! :) Következő nagy szerencsénk, hogy nem "terroir-fanatikusoknak" való! :)

friccs 2008.05.01. 23:35:01

Tangó Úr! Nem kell mindig terroir! :-)

nemjo 2008.05.03. 07:17:07

Borzasztóan kiváncsi lennék hogy a szerző vakon mennyire értékelte volna a kóstolt tételeket?

Elsőre 2 dolog jut eszembe a cikkről:
- aki írta az vagy a Bukoly féle verbális agymosás áldozata, vagy a marketing teperte maga alá az éleslátását és kritikai képességét.

deprimarius 2008.05.03. 08:15:27

nemjo,

Ha tudsz nekem olyan embert mutatni akit a Bukolyi verbálisan agymosni tud, akkor megemelem a kalapom (erre utalt a cikkelején a szerző, hogy nem éppen egy bársonyos személyiség, nem akar ő meggyőzni senkit).
Marketingre meg 0 Ft-ot költenek, reklám egyáltalán nincs. Illetve van, ahogy a tulajdonos szokta mondani: "vettem egy 20 hektáros hirdetőtáblát", merthogy a környék felé emelkedő Eged már kb 50 km-ről látszik. Meg a maguk a varázslatos borok is tény, hogy nem rossz marketingeszközök.
Szerintem ezek a borok annyira mások, hogy nem bonyolult a stílusra, nagyságra ráismerni vakon sem.

alföldi merlot 2008.05.03. 08:33:35

Kedves Nemjo! Légy szíves, Te is osszad meg velünk a fenti borokkal kapcsolatos benyomásaidat, véleményedet. És amennyiben Te másként fogsz értékelni, mint ahogyan én tettem, akkor is megadom Neked azt a tiszteletet, hogy feltételezem, nem elfogultság, marketing vagy verbális agymosás beszámíthatatlan áldozata vagy.

Ray Tango 2008.05.03. 13:26:23

Kedves nemjo!
Teljesen igazad van az agymosással kapcsolatban! Egyetlen kicsinyke, apró hiba ezzel mindössze csak az, hogy az agymosást a borok végezték el maguktól...

friccs 2008.05.03. 15:47:21

Ha valami, akkor pontosan a szerző éleslátása köszön vissza az írásból. Számomra egy vegytisztán "távolról sem vagyok szerelmes belé, de tisztelem és elismerem a produktumát" érzésű poszt ez. Akinek baj van az éleslátásával, vagy a függetlenségével, az egy ennyire őszinte cikket képtelen lenne megírni!

hvuk 2008.05.04. 13:32:29

Igen, szerintem sem agymosták alföldi merlot. Aszongya, hogy:

"Közkedvelt romantikus toposz, hogy a jó emberek jó borokat készítenek.
...
Mindenesetre első, és mint többször biztosított róla, utolsó találkozásunk után eljátszottam a gondolattal, hogy van-e összefüggés BL személyisége és a borai között. Szerintem nincs."

Mivel a borai jók, így csak az lehet, hogy Bukolyi nem jó ember. De jó borokat készít. Nem hiszem, hogy emellett még az agymosáshoz is értene. :)

ongroá 2008.05.04. 15:15:13

Ha valaki attól lesz jó ember, hogy nyájas és midnenkivel kedves, akkor ő tényleg nem az. De nem hiszem, hogy ez a fontos.

Terroir Pista 2008.05.04. 19:30:40

A "mindenkihez nyájas és kedves" és a Bukolyi stílusa közt azért van néhány fokozat.

De a borai fantasztikusak.

lápi lidérc 2008.06.03. 00:47:42

friccs 2008.04.29. 12:44:12
"Egyik borász ilyen, másik olyan, ezer féle szín, akik közül egyet-kettőt talán a borok fogyasztóinak is érdemes jobban megismerni, hátha megértenek valamit mondandójukból, filozófiájukból."

A kutyát nem érdekli. Én nem okos mondandót meg magával ragadó filozófiát akarok inni, hanem jó borokat.
süti beállítások módosítása