Az utóbbi időben többször is eszembe jutott, hogy a katartikus magyar borélményeim túlnyomó részét Horváth Józsefnek és Bukolyi Lászlónak köszönhetem. Olyan borokra gondolok, amelyek nem egyszerűen élvezetet okoztak, hanem az esztétikai élmény mellé és/vagy részeként…

Ez a palack már a múltkori, két új-zélandi nagyágyút felvonultató sorba is bekerülhetett volna, de akkor másképp alakultak a dolgok. Pedig elvben ott lett volna a helye, már ha abból indulunk ki, hogy a Buttler készíti az egyik legjobb honi pinot noir-t, ha nem a legjobbat,  a…

Úgy 2007 környékén fordulhatott meg a  dolog, azt hiszem. Az addig korrekt ivóbornak, vagy legfeljebb potenciális magyar gasztrokelléknek tartott kadarkát hirtelen nagy burgundi borok  vetélytársaként kezdték emlegetni sokan - puszták pinójából lehetséges csúcsborrá…

Botrány, de Bukolyi László, alias Gróf Buttler nem akar tetszeni. Nincs ránk szorulva. Nem azért készít bort, hogy másoknak örömöt szerezzen. És innentől kezdve torkunkra forr a szó, kiesünk a szerepünkből, bálnák a partra, kékhalál, filmszakadás. Szóval, BL elvan…

Mostanában én is egyre gyakrabban futok össze Buttler-borokkal, szájpadlás mentén. Talán titkos terroirista sejtek lehetnek a háttérben, vagy csak cuppanok felfelé a trendekre, én nem is tudom. Mindenesetre az ünnepek egy része nálam is a grófi szérűn telt. Két olyan bort sikerült…