A Nyakasban nem leltük meg az ártudatos alkesz védangyalát. Szeremley Huba feje fölé viszont glóriát rajzolhatunk. A nyughatatlan kalandor és világcsavargó immár tizenöt éve futó pincészete máig a borvidék dinamója. Osztozva a kollektív hanyagságban egészen mostanáig mi is szinte kizárólag a Szemelt (2006 óta Szeremley) Rizling pályáját követtük nyomon. A mostani mintavételezésből azonban kiderült, hogy a Szeremley-borok saját árkategóriájuk legjobbjai közé tartoznak. Lehet, hogy az Első Magyar Borház a kincs, ami kiszúrja a szemünket, mégsem vesszük észre?
Szeremley Szürkebarát 2006 (V&F)
Badacsonyban talán a szürkebarátot sikerült az elmúlt évtizedek alatt a legjobban lejáratni, édes és félédes változatait előszeretettel kínálják az odaérkező turistáknak. Persze az érem másik oldala, hogy ők meg kifejezetten süss wein-t akarnak inni. Pedig ez a nemzetközi fajta szép borokat tud a bazalton adni. Jó példa erre a most kóstolt palack is: kissé zöldes reflexű szín, valamint zárkózott nyitás után a vulkanikus talaj köszön vissza illatában. Savai elevenek, teste ezzel arányos. A szellőzködés jót tesz neki, szépen kinyílik és virágos, mézes jegyek jelennek meg benne. Néha már-már krémesen telt. Egyedül egy kis savanya zavar be, de ez is tompul az idő múlásával. Másnap és harmadnap is élvezhető, korrekt, már-már tehetséges bor. 4 és 5 pont határán lavíroz.
Nyakas Pincészet Budajenői Pinot Gris 2006 (V&F)
Már a Nyakas tilózásakor is ezt a bort szerettem volna pohárvégre kapni, de akkor a beszerzés nem sikerült. Most a Borfalu bortékájában szembe jött velem, 1200 forintos, baráti áron. Az első benyomásom: virágos réten sétálunk, körülöttünk mészkő halmok vannak elszórva.
Elmegyünk egy muskotályos szőlőskert mellett is. Ahogy melegszik a bor, úgy jönnek elő a mézes illatok. Kóstolva kissé nehézkes, lendületét vesztett bor képét mutatja, az illat alapján ennél többet, mást vártam. Az alacsony (12%) alkohol mellett is édes a lecsengés, valahol a savak útközben elmaradtak. Másnap alig, harmadnapon egyáltalán nem élt a bor. Nem oké, inkább erős hármas a végső verdikt.
Szeremley Badacsonyi Kékfrankos 2005 (palack)
Először úgy gondoltam, nem túl szerencsés pont egy 2005-ös kékfrankost választanom a Szeremley szortimentből. Volt, aki egyenesen elvetemültnek titulált ezért, végül azonban kellemes meglepetésben volt részem. A Decanterben vettem 1500 Ft-ért.
Kadarkás, cseppet barnásba hajló liláspiros színű, átlátszó, ördögien fürge mozgású bor. Illatában a hátcimkén is ígért rózsa keveredik éppen kiolvadt fagyasztott szamócával. A rózsát mindenestül értsük bele: levele, szára, gyökere is - tehát némi bujkáló zöldesség és földesség is felbukkan itt és ott. Mindezt meglehetősen intenzíven, stabilan árasztja a pohárból. Szájban vékony. Persze a kékfrankos ne is legyen vastag, de ez már olyan penge, hogy mobiltelefonnak is menő lenne. Az íze viszont kellemes, gyümölcsös, üde. Cseresznye, meggy változó arányban. Először édesebb, aztán savanyúbb - felülkerekednek a végig derekas munkát végző, igencsak élénk savak. Tanninja nem sok, nem is hiányzik több: sem neki, sem nekem. Utóíze közepesen hosszú, jólesően kesernyés. Másnapra kerekedetek a savak, leheletnyit jött előre a tannin, és fikarcnyit sem vesztett friss gyümölcsösségéből. A kékfrankos laza, könnyed, játékos megfogalmazása. Nekem bejött: 5 pont.
Malatinszky Kúria Le Sommelier Villányi Kékfrankos 2005 (palack)
Egy villányi vöröset szembeállítani egy badacsonyival nem szép dolog. Mégis megpróbáltam. Ha az ember testesebb, komolyabb vörösre vágyik, akkor biztos inkább errefelé keresgél. Persze, ez csak egy alap kékfrankos, de a kötelezőt korrektül hozza. A Decanterben vettem 1680 Ft-ért.
A megszokott kékfrankos tónus: bíbor, néha szinte világít a széle, és még éppen átlátszó, hacsak nem egy korsónyit töltünk magunknak. Mozgása is vörösborosabb, bár komótosnak azért nem nevezném. Orrban visszafogottabb: gyümölcs és hordó, néha kicsit elszabaduló alkohollal. Meggylekvár, jól megpörkölt olajos magvak, likőrös felhangok.
Szájban hozza a sztenderd alap kékfrankosok karcsú testét. Szintén a savak és a gyümölcs mentén épül fel a korty, nem sok, de azért a badacsonyiénál határozottan több tanninnal. Megszokottabb, kevésbé izgalmas meggyes íz (bár a Szeremley-bornál sem rágtuk le a körmünket), viszont valamivel vastagabb a teste. Lecsengése közepesen hosszú, a legvégén a túlzottan ragaszkodik a tannin. Ez bizony ront az összképen, egyébként korrekt, jól iható, inkább ételhez való bor. Másnapra szinte semmit nem változott, csak még kevésbé éreztem izgalmasnak. Bevezetés a kékfrankos és Villány világába, ahol azért bőven hagy még felfedezni valót. Magabiztos 4 pont.
Szeremley Pinot Noir 2005 (AM)
Az ember mindig jobbat remél. És néha megkapja. Egy esős-felhős nyár és egy esős-felhős ősz olcsón árazott vörösbora a talán legfaxnisabb fajtából, nem sok jót ígért. Végül sorra nyeltem le a próbakortyokat, mert nem volt kedvem/szívem köpni.
Kiköpött pinot. Tükrös, áttetsző, enyhén barnásba hajló cseresznyepiros. Összetéveszthetetlen, intenzív pinot-illat: gomba, eper, erjedt eper, bőr. A rózsa kimaradt. Egy pinot-szkeptikust valószínűleg nem dönt le a lábáról, de én vigyorogtam, mint a tejbe tök. A korty kerek, harmonikus, cseresznyés, nyomokban fekete csokoládés, jó savú. Egyedül komplexitásban marad el a drága nagytestvérek mellett. Tannin alig. A lecsengés hosszú és száraz, cseresznyemagos, csokoládés jegyekkel. Édes pofáraesés és hálaadás a Szeremley-stábnak.
Erős 5 pont, talán már gyenge 6.
Garamvári Balatonlellei Pinot Noir 2005 (AM)
Garamvári Vencelnek nem jó a sajtója mifelénk. Minthogy azonban nincs nagy tülekedés a könnyen beszerezhető, másfél kilós pinot-k piacán, pénzfeldobásos alapon őt választottam. Szintén balatoni, szintén 05-ös (persze 2005 pinot-ban akár jobb is lehet, mint mondjuk 2003 vagy 07). A Szeremley után kóstolva azonnal kicsúszott a számon, hogy ez nem tiszta pinot. Aztán visszaszívtam. Aztán már magam sem tudom.
Sötétebb szín, rumosabb illat, rágósabb textúra. Pinot-szűzeknek könnyebben csúszik. Korrekt bor. Az illatban sportszelet, vanília, meggy, grafit. Kóstolva selymes, közepesen telt, a pirosbogyósokra kis kesernye válaszol. A korty közepe szellős. A lecsengésben újfent cseresznye és meggy meg az ő magvaik némi savanykával fűszerezve. Ámultam-ujjongtam, hogy fél-, harmadáron is van már tisztes magyar pinot az Első Magyar Borház jóvoltából, de a kevésbé lelkesítő Balatonlelleiről is el kell ismernem, hogy örömmel innám hétköznapokon.
Ötös alá.
Szeremley Muscat Ottonel 2007 (WY)
Muscat ottonel – nem tudom, méltatlanul mellőzött fajta-e felénk, tekintve, hogy Tokaj-Hegyalja egyik éke éppen egy másik – bár sok keservvel megvert – muskotályos fajta, a Közép-Ázsiából elszármazott sárga muskotály (vö. Hétszőlő Tokaji Aszú 6 puttonyos Muskotály). Pedig az ottonel, amit állítólag Moreau Robert Angers-ben éppenpont 1852-ben nemesített, jobban tűri a hideget és korábban érik (ezért elnyerte a németek magas tetszését), sőt talán kevésbé is érzékeny, bár a nagyobb tőketerhelést orvul megbosszulja. (Ortodoxoknak szentségtörés lehet, hogy egyik szüléje állítólag a chasselas (magyarán saszla), amit a pesti piacokon leginkább egyen-csemegeszőlőként próbálnak ránk sózni.) Mindazonáltal vannak vidékek, ahol népszerűbb, például éppen Badacsonyban, ahol meg Szeremleyék igazítják a vonalat a modern trendhez: illatos fajtából nőiesen parfümös bort kell készíteni, könnyedet, szép savút, elegánsat, és persze legyen egyszerűbb, mint a manapság sokat emlegetett nem euklideszi geometria.
Szeremleyék hozzák is ezt: jellegzetes illat, amibe könnyedén oda lehet képzelni a trópusok gyümölcseinek egzotikus illatvilágát (megjegyzem, némileg szintétikus alakban), citrusokat, barackokat, egrest. Ízében van egy kis gyömbérrel bolondított ánizsos cukorka jelleg, de ez inkább heveny izgalmat kellt, mintsem kellemetlen lenne. Majdnem harmonikus, de a közepe üres, és talán kicsit lógósak a savai. A legszebb tulajdonsága, hogy minden íze üdeséget sugároz. Az már az én hibám, hogy nem lettem rabja. Erényeit azonban elismerem, jelen esetben 5 ponttal, ami inkább 5 alá.
Szőke Mátyás Muscat Ottonel 2007 (WY)
Szőke Mátyásról írtunk szép gondolatokat ezen az oldalon, többek között a 2006-os ottoneljének száraz módosulatáról is. Édes és egy évvel ifjabb változata paraszthajszálnyival drágább a Szeremleyékénél. De egészen más világ – és nem a dtp-s átképző gyorstalpalót végzett téeszfőkönyvelők ízlését tükröző címkedizájn miatt! Mindenekelőtt félédes, ami nem lenne baj, hiszen a fajta sok szép édességnek adta az alapját. Illata szerintem tompa, más szerint meg nem harsogó és finoman árnyalt. De talán nem is ez benne a legproblematikusabb, hanem az erőlködés, ahogy a zöldségeskertből egzotikus gyümölcsöskertet akar bűvészkedni, de csak egy egészen kicsi nyulat sikerül előrántani a cilinderből. Az alkohol is zavar. Zeller és ananász gruppenszexpartija a parfétortában egy jóféle kisüsti törköllyel. Ráadásként az édesség rátelepszik mindenre, a vége csirizes, és a csiriz gejlsége hosszasan megragad a torokban. Mindamellett szőkenőket és plázacicákat hódítani kiváló, így akár 4 pontot is megér, ha.
Szeremley Rajnai Rizling 1997 félszáraz (Bob)
A borról hosszas guglizás után is csak annyit sikerült kiderítenem, hogy állítólag Badacsony város bora lett 2007-ben. Ez azért annyira nem nagy dicsőség, hogy lóhalálában rohanjak betárazni belőle. De legalább nem is befolyásol kóstoláskor. A lassan kamaszkorba lépő, 11 éves félszáraz rizling korához képest világos színnel indít. Az illata azonban elsőre egészen megdöbbentő. Petróleum, oxidált jegyek, némi dió. Hej, ha volna egy dízelautóm! - kiáltok fel meglepetésszerűen, majd kutatni kezdem otthonomban a biodízellel is működtethető háztartási készülékeket. Kétség sem fér hozzá: ez egy koros rizling, ennek megfelelő, brutálisan petrolos illatvilággal. Forgatva aztán finomodik, kerekedik. A petrolosság és a dió egyensúlyba kerülnek, szinte rumosdiós jelleget adva az illatnak.
Szájban viszont újabb döbbenet kerülget, ám ezúttal a másik oldalról. Nem is tudom, mikor éreztem azt utoljára, hogy egy bort egyszerűen jó forgatni a számban. Sem kiköpni, sem lenyelni nem lehet, csak hosszas évődés, tanakodás és halk önmarcangolás kíséretében. Olyan savszerkezete van ugyanis, amit eddig magyar rizlingben nem éreztem. Az általam kóstolt legszebb moseli rieslingek gyönyörű acidjai köszönnek vissza belőle. 11 éves kora ellenére feszes, élénk, mégis kerek savakat érzek, amelyek nem savanyítanak, csak tartást adnak. Olyan délceg a bor, mint John Holmes hancúrléce fénykorában. Érett, ugyanakkor szikár, egyenes és gerinces. Hosszú, de még milyen! És azok a savak, azok az érett, mégis élénk savak... szinte fájt a kiköpése. Csak azért 7 pont, mert még nem kóstoltam elég rieslinget ahhoz, hogy nemzetközileg is elhelyezzem. De 7 pontnak vaskos, és a végére az illatát is meg lehet szokni.
Nyári Ödön Rajnai Rizling 2006 (Bob)
9 év különbség, ami elvileg az előnyére is válhatna e nyeretlen kétévesnek. Úgy tűnik azonban, hogy fejlődési periódusának eddig talán legrosszabb pontján sikerült pohárvégre kapnom. Az elsődleges, gyümölcsös jegyek már jórészt kikoptak belőle, ugyanakkor a helyükbe még nem lépett az érett rizlingek petrolossága. Ráadásul szájban is kesze-kusza, összevissza-érzetű. Illatában a jelentősen halványuló őszibarack helyén már sejtelmes dió, némi floralitás tanyázik, forgatva a háttérből óvatosan némi cellulóz is felüti a fejét. Kilóg az alkohol, pedig annyira nem brutális, 13.3% a címke szerint.
Szájban is hasonló a helyzet: a tavaly ősszel (hej, de szerettük akkor) még délceg savak helyett az alkohol határozza meg az ízvilágot, a korty vége kesernyébe fordul, fut szana és szét. Nem tetszik. Teszek vele egy próbát, hátha a gyors öregítés segít rajta valamit, egy napra hűtőbe teszem visszadugózás nélkül. Az egy nap alatt teljesen kiürül, az illatban valami alig észrevehető petrolosság mellett csak az alkoholos túltengés érződik már, az íze pedig teljesen üres. Nem tudom, kimondhatom-e, de nekem kissé nyugdíjasotthon-érzésem van a borral kapcsolatban. Remélem azért, hogy lesznek még szebb napjai is. Most bizonytalan, billegő 4 pont a jussa.
Utolsó kommentek