Az ifjabbik Kamocsay Ákos vezette móri Maurus dolgait a húsvéti zimankóban kóstoltam végig a liberális borfesztiválon, nagyon tetszettek, azt mondtam akkor, érdemes mélyebbre ásni. Sajnos menet közben elfelejtettem, mivel kellene barátkoznom leginkább, ezért a rajnai rizlingre költöttem 1800 forintot a Culinarisban.
Aztán majdnem meg sem írtam – a meg sem írásban különben is gyakorlatom van mostanában –, pusztán azért, mert meglepetten fedeztem fel: ahhoz képest, milyen új borászat ez, született róla szöveg rendesen, és erről a borról konkrétan is elmondták a magukét a kollégák.
A bevezető sorokat mindenesetre mellőzöm, akit érdekel a borászat a maga teljességében, olvassa el ezt az alapos szöveget. Annyit jegyeznék meg kötözködőleg, a Maurus honlapjával kapcsolatban, hogy helyénvaló lenne elhelyezni egy skip intro vagy zene kiiktatása ikont, észrevehetőbben (másodjára megtaláltam), mert a frász tört ki, amikor érdeklődve oda látogattam.
Maga a bor tehát halvány és tiszta színnel, közepesen intenzív illatokkal indít, virágosakkal, gyümölcsösekkel, rizlingesen, valami vattacukros árnyalattal, érezni a háttérben ásványosságot is. A címke azt mondja, fahordós érlelést is kapott részben, ennek orrban semmi nyoma. Eddig remek. Friss, üde.
Ez a vonal folytatódik ízben is, közepesen telt és zamatos az anyag, de a korty vége felé meghökkenés jön. Akkorák a savai, mint a pinty, nem tart velük lépést sem a 13-as alkohol, sem a test, hiába minden egyéb erénye, felborul a bor, és bár keresi, soha többé nem nyeri vissza az egyensúlyát. Utóíze savanyú. Kár érte.
Érdekes, hogy egy pályatárs hozzám hasonlóan acidcentrikusnak, egy másik -hiányosnak találta, ez nem olyan jó jel palackvariációs szempontból. Több van benne, mint ami a harmóniadeficit miatt kijöhet, meg is lehet inni, csak egy kis kitartás kell hozzá, ezért a 4 pontot nem sajnálom tőle.
Utolsó kommentek