Hónapok óta keringnek a pletykák borbuzi-körökben arról, hogy mekkora eladatlan készletek vannak már szinte mindenhol, a borászatoktól a kereskedőkig, merthogy csökken a fogyasztás, mint olyan. A magamfajta alkoholista ilyenkor megnyalja szája szélét és azonnal olcsított csúcsborokat vizionál a boltok polcaira, onnan pedig önnön pincéjébe. Remegő kézzel futja át az erről szóló hírleveleket, szórólapokat, egyéb papírtermékeket. Aztán kihúzza a fejét a borsznobizmus homokgödréből, és egy párhuzamos univerzumban találja magát. Egy szürrealista falanszterben, ahol a cirádásan metszett bordói címkék oportót rejtenek, ahol a száraz furmint félédes hárslevelűként kel életre, Gere Attila portugieserje pedig az idődilatációnak esik áldozatul. Márpedig az Auchan valahogy így képzeli el a magyar kulinária jövőjét, ha lehet hinni őszi borkatalógusuknak. Mink pedig sírunk és nevetünk. Borkultúra a lefolyóban.
A magyar gasztronómia Győzikéje, a mi kulináris adu ászunk, a bárhol bevethető és garantáltan ugyanazt a szintet hozó Laci bácsi nem először adja a nevét olyanhoz, amiért kezdő szakácstanoncot is összevont szemöldökű dörgedelmek kíséretében küldene el melegebb éghajlatra a világ boldogabbik fele. Az ételporok és fűszerutánzatok után most a borok vannak soron, mintha a hon borászatának nem lenne épp elég baja enélkül is. Pajkos félmosolya ezúttal kerházas aszút (5 puttony, 1999 forint), egervines bikavért (389 forint) ajánl a nyájas borfogyasztóknak, veretes fülszövegekkel adva tudtunkra azt, amit eddig is tudtunk: hogy a hipermarketekben a magyar bor megcsúfolása, megalázása és sárba tiprása zajlik ipari méretekben.
Tulajdonképpen majdnemhogy felesleges is megírnom ezt a posztot, elég lenne annyi, hogy "nézzétek meg a madarasteszkó borkatalógusát, és ne káromkodjatok, valamint ne röhögjetek túl hangosan". Mivel azonban nem lehetünk biztosak benne, hogy a neves újgall áruházlánc (amely francia üzleteiben ugyebár belistáz cru classékat is, nálunk meg, ugye...) minden magyar borbaráthoz el tudta juttatni ezt a papíralapú valamit, úgy gondoltam, hogy a borkultúra elleni vétek volna megfosztani a többieket egy-két elnyomott kacaj termelte boldogsághormontól, így hát szemlézek belőle némely borokat.
A második-harmadik oldal Tokajjal foglalkozik, itt a 499 forintos száraz szamorodnit és a kerházas, 1999 forintért mért ötputtonyos aszút érdemes megemlíteni, mindkettő nagy, képes ajánlást kapott a lap szélén, ezt igya a magyar sokáig. Az oldalon a további választék gerincét is a Tokaj Kereskedőház, a Promontorbor és az örökzöld Puklus pincészet adja, néhány ihatóbb tételt ügyesen elbújtatva maguk között. Alig egyet kell viszont csak lapoznunk, hogy Laci bácsi veretes kolumnában magasztalja a furmintot, eképpen: "A furmint szőlőfajta Tokaj igazi büszkesége. Egyrészt az Aszú készítésében játszik meghatározó szerepet, másrészt ez az egyik legcsodálatosabb száraz fehérbort adó szőlőfajta széles e világon. Illata intenzív, kóstolva telt-, krémes, utóíze hosszú". Namármost, a furmintra ugyebár két dolgot nem szoktunk jellemzőnek tartani: az intenzív illatot és a krémességet. Mindez azonban eltörpül amellett, hogy a veretes oldalszöveg mellett egy kerházas, félédes hárslevelű palackja feszeng, aki mintha nem érezné jól magát a kiváló száraz furmint szerepében.
Ugyanezen hajtás jobb oldalán a Gere Attila villányi oportójának dícsérete zeng, eképpen: "... Rubin színű, lágy, elegáns vörösbor, amelyben dominál a szőlő elsődleges gyümölcsillata és aromája /.../ Gyümölcsössége a fő erénye, ezért frissen fogyasztva az igazi". És a fénykép mellett Gere Attila 2004-es (!!!) portugieserje virít, amit azon frissiben kellene elfogyasztanunk. Mégpedig időgép nélkül, ha lehet.
Néhány eseménytelen oldal után (ahol csak olyan apró kérdésekre szeretnék választ kapni, hogy Gere Tamás Mirtill küvéjéről mikor tűnt el az évjáratmegjelölés, hogy miként sikerül a Rosevalley borászatnak 399 forintért palackba ragasztania a cabernet sauvignont, és hogy ki árazta be a Vincze Béla-féle 1200 forintos, 2005-ös évjáratú sima bikavért meg a totálisan ismeretlen, a nemzetközi borpiacon nagyjából 3 eurot kóstáló "La Caraf" rozét együttesen 5699 forintra) máris legnagyobb kedvencembe botlok, a Chateau Haut-Belian bordói AOC borába. Gondolom, a nevéről (meg annak Haut-Brionra hasonlításról) nem a pincészet tehet, mint ahogy a Chateau Margaux-ra hajazó címkéről sem (a célközönségnek vélhetően halvány fogalma nincs sem a Haut-Brionról, sem a Margauxról). A bor melleti ajánló szöveg azonban legmerészebb várakozásaimat is alulmúlja, idézem hát szó szerint: "A Bordeaux Chateau Haut világszerte vált ismertté és keresetté azon borkedvelők körében, akik megbízható minőségű francia bort szeretnének fogyasztani, de ezért nem akarnak kisebb vagyont áldozni. A bor közepesen testes, finom tannintartalmú, gazdag gyümölcsös aromákkal rendelkezik".
No kérem, aki eddig nem hallott a Bordeaux Chateau Haut-ról, az most legyen olyan kedves sürgősen ápdételni ez irányú ismereteit, hiszen világszerte ismert és keresett pincészetről van szó. Ha azonban mindez még nem volna elég, a borajánló folytatódik, és még mielőtt gyanús lenne, ugyanerről a borról szól a fáma továbbra is: "No és természetesen a Solament is. A Portugieser, a szó legszorosabb és legpozitívabb értelmében a 'mindennapok bora'. Könnyűnek tűnik, mégis kellően testes. Lendületes savakkal, lágy-elegáns tannintartalommal rendelkező vörösbor. Ez az a bor, aminek fogyasztásához nem kell ünnepi alkalom, hanem azért választjuk, mert egy kellemes vörösborral szeretnénk megörvendeztetni magunkat, egy finom ebéd, vacsora mellett". Ezek azok a szavak, melyek hallatán a magamfajta egységsugarú alkoholista zokogva borul az asztalra, és patakban ömlő könnyei közt siratja el az igényesség utolsó szikráját is. Portugieser egy bordói AOC borban? Könnyű, kellően testes, lágy és elegáns egyszerre? Erre már sajnos nem találok szavakat.
A hátsó borítóra még vetek egy pillantást, 699-ért háromputtonyos, 1099-ért ötputtonyos aszú kelleti magát az Ősz-hegyi Pincétől. Aztán aprót nyögök, és végre felhasználom ezt a katalógust arra, amire talán a legalkalmasabb. Annak se tökéletes, egy kicsit talán fényes a felülete és az anyaga is lehetne vékonyabb. De mindezt elnyomja már a vízcsobogás.
Utolsó kommentek