Művelt alkoholistává válásom során eljött az a pillanat, amikor kezdtek kifejezetten kellemetlenné válni bizonyos dolgok. Ez volt azaz időszak, amikor örültem, hogy túl vagyok a boros kóla korszakon; már ciki volt a balatoni borsoron félédes muskotályost kérni. Tapasztalatom szerint ilyenkor könnyű átesni a ló túlsó oldalára. A művelt alkoholista ugyanis, ahogy én látom, ódzkodik a félszáraz fehérektől, rühelli a maradékcukrot. Egy fehér bor legyen száraz – mondja. (A desszertborként számon tartott tételekre természetesen ez nem áll.) A félelem háttérében elsősorban a sok csapnivaló édesített tétellel átélt, utólag már szégyellt tapasztalatok állnak. Meg talán azok a beidegződések, hogy a maradékcukor arra való, hogy a bor hibáit elfedje. De persze van, aki nemzetközi példákon keresztül bizonygatja, a cukor nem ördögtől való. A jelen cikkben kóstolt tételeket félszáraz voltuk köti össze – egyben hársas utazásaimat is folytatom, pontosabban a kezdő állomásra térek vissza.

2007 forró év volt. Ennek a hatásait a borokon most már láthatjuk – alapvetően kétféle fehérrel találkoztam a borboltok polcain. Vannak a szárazra erjedt, magas alkohollal bíró tételek, és vannak a félszáraz, esetenként félédes állapotban lepalackozottak. Olyan tokaji borásszal is találkoztam, aki kizárólag édes bort készített ebben az évben. Ahogy a borászkérdőívekből is látszik, sok mindentől függ, hogy hol milyen borok születtek. Fajta, szemlélet, termőhely – sokszereplős ez a történet.

Ráadásul a két tokaji hárs miatt déjá vu-m is van. Mintha újra a 2006-osok kóstolását írnám. Ismét sikerült ugyanis ugyanabból az évjáratból, ugyanarról a borvidékről két teljesen eltérő hárslevelűt kóstolnom

Kikelet Tokaji Hárslevelű Lónyai dűlő 2007

A 2006-os hárs nekem nagyon tetszett. Igaz, ami igaz, az is félszáraz volt. A kissé atipikus illat alapján többször hallottam már a mondást: Stephaniék hársa a legjobb magyar sauvingnon blanc. Nos, ez a bonmot továbbra is érvényes, bár némileg tompulhat az éle. Itt és most ugyanis a köves talaj, az ásványok dominálnak. Mellettük, mögöttük egres bukkan fel, valamint egy nagy tavaszi virágcsokor lengedez még. A korty lendületes, vibráló. A benne maradt cukor nem hogy elfedne bármit is, de kifejezetten eltűnik a virgonc savak mögött, a bor száraz érzetű. Tartalmas, elegáns, fiatal tétel. A lecsengést némi krétás-meszes utóíz uralja, hosszan, jó inni, és érzésem szerint ez még pár évig így is lesz. 7 pont.

Tokaj Nobilis Hárs 2007

Bárdos Saroltáéknak sikerült egy sűrű szövésű bort palackozniuk. Már az illat is mélyebb: mézes, gyümölcsös jegyek bizsergetik az orrom. Nem tódulnak, szép komótosan jönnek elő, s némi almás sütemény is megjelenik, vaníliás cukorral. Majd beindulnak az ásványok is – jól esik hosszan szálazgatni ezt az illatot. A korty is hozza ezt a komplexitást, töménységet. Érzetre itt a cukortartalom magasabb, a sav tompább. A lecsengés itt is hosszú, ásványos és kicsit karamelles. Nagyon egyben van ez a bor. Ha fellapozzuk a 2007-es borászkérdőívet, meglepő mondatot találunk benne Saroltától: Tokajban leginkább a hárslevelű szenvedett. Ez biztos így van; én ettől a bortól viszont egyáltalán nem szenvedtem. Vaskos 7 pontot véstem mellé.

Szentesi Pince Nadapi Rajnai Rizling 2007

Immár kereskedelmi forgalomban is megjelentek az eddig rejtőzködőként számon tartott Szentesi József borai, aki kíváncsi rájuk, a Gold bisztróban kóstolhatja, vásárolhatja őket. A sukorói meszes talaj nem kedvez a savra allergiásoknak, viszont 2007 forrósága szépen égette itt is a savakat. Ráadásul úgy alakult, hogy a rajnai nem is erjedt ki szárazra József budaörsi pincéjében. Az illat visszafogott, decens. A fajtajelleget a citrusok képviselik, ezt némi körte támogatja meg, no meg a meszes talaj krétás jegyei. Ez a krétás jegy a kortyba is átmegy, végtelen hosszúságot kölcsönözve neki. A szép, vibráló savakat finoman megzabolázza a cukor, a gyümölcsök itt már kevésbé jutnak szerephez. A sav-cukor-alkohol egyensúlyt mutat, harmónia lakozik a palackban. Az ásványos végjátékba még egy finom karamelles jegy is beleszól, disszonanciát ez sem okoz. Vastag 7 pont került e tétel mellé is a jegyzetfüzetembe.

A két tokaji és a nadapi példa azt mondatja velem: ne féljünk a cukortól. Jó kezekben nem hibákat leplez, hanem erényeket emel ki.