A csörnyeföldi borásztól tavaly gyors egymásutánban kóstoltam tételeket, és a magasra tett lécet nem vitték át. Ilyenkor két dolgot tehet az egyszeri fogyasztó: elfordul a termelőtől, vagy ad még egy esélyt neki. Én utóbbit annyival fejeltem meg, hogy leemeltem a borkereskedők polcairól mindegyik 2007-es Bussay borból 1-1 palackkal, s nekiveselkedtem a kóstolásnak. Az olaszrizling kivételével a sort becsülettel végigittam (arról már többen megemlékeztek a blogon, ezért maradt ki); a közérzetem sokat javult. Nem mondom, hogy egyenletesen jók a borok, de ami jó, az nagyon jó – és ilyenkor magasra kerül újra a léc, így a kevésbé szeretett tételek esetleg alulértékelődnek. De ezt majd vitassák meg a kedves olvasók.

Szerémi zöld 2007

Kísérleti tétel, tudomásom szerint 2007-ben készül először bor ebből az ősi fajtából, melynek eredete homályba vész. Én eddig Maurer Oszkártól kóstoltam ebből a fajtából szűrt bort, és emlékeim (meg jegyzetem) alapján egyszerű, korrekt volt. A most kóstolt tételre az egyszerű jelző nem illik. Illatában virágok, ásványok és egy csipetnyi gyümölcs (alma, körte) bukkan fel. A korty tartalmas, kerek. Markáns, de szép savgerincre vannak felfűzve a minerális jegyek – ha valaki a gyümölcsösségre bukik, annak nem ezt a bort ajánlanám. Aki azonban az egyediséget, a komoly beltartalmat, a hosszú, tüzes lecsengést preferálja, az – ha teheti – kóstolja meg ezt; bár tudomásom szerint kereskedelmi forgalomba ez az évjárat nem került. Tehetséges 5 pontot írtam mellé.

Rajnai Rizling 2007

Mostanában elég sok rajnaihoz volt szerencsém, belföldihez, külföldihez egyaránt. Felelősségem teljes tudatában állítom: ez a tétel a legjobbak között van. Illatában megvan minden, amiért a fajtát szeretem: grépfrút, csöppnyi petrol (igen, ilyen fiatalon is megjelent benne egy nagyon visszafogott gázolajos jegy), narancs, és ásványok. Utóbbin meglepődtem, eddigi Bussay kóstolásaimon ez a jegy ennyire markánsan még nem tűnt fel. A korty telt, kerek, a savak rezegnek, az alkohol csak annyira fűt, amennyit ebben a hidegben az ember megkíván. Az ízben visszaköszönnek az ásványok és a déligyümölcsök is. A harmónia a lecsengést is végigkíséri, hosszan. 7-8 pont határán mozog ez a bor – be merném rakni egy nemzetközi sorba is, ezért utóbbi értéket vastagítom.

Szürkebarát 2007

A 2006-os tavaly már nem tetszett, így most frissiben nyitottam meg az új évjárat egy palackját. Nos, megint egy picit keserű a szám íze. Pedig a mély, szalmasárga szín, az olajos mozgás kedvemre való. Illatában birs, narancshéj, aszalt barack, gyógyfüvek – ez is rendben van. A korty azonban kicsit fésületlen. Némi maradékcukrot sejtek benne, noha száraz a bor megnevezése. A cukor mellett az alkohol is fűt rendesen, ételért kiált ez a tétel. A sav-cukor-alkohol hármas egysége (még?) nem áll össze, kicsit lomha a bor, a végén enyhe karamellel majd kesernyével. Túlérett gyümölcsökből egész kosárnyi van benne – a tartalom tehát adott; de a teljességhez ez most kevés. A finesz, az izgalom nekem hiányzik belőle. A tehetség (s akár több is) potenciálisan benne van, de most csak a 4 pontos lécet vitte át.

Tramini 2007

Egyszer már kóstoltam, csodálkoztam rajta, nem szerettem. De a kisördög bennem maradt, úgyhogy a sorból ki nem hagytam volna. Jól jártam vele. Az illata most épp egészen lehengerlő – és itt ne holmi pacsulira asszociáljanak. Intenzív rózsa, frissen aszalt sárgabarack, csipetnyi bodza keveredik benne. Nagyon jól indul a korty is. Gyümölcsös, nagy testű, már-már krémes, olajos érzetű a bor, aminek vezető ízjegye a sárgabarack és – számomra meglepő módon – a bodza. Túlérettség, komplexitás és magas beltartalom – vésem fel a füzetembe. A savak is szépek, de nem tudják végig tartani a lépést a szesszel, a táv háromnegyedénél lemaradnak. A lecsengést így a 13,5-es alkohol édessége uralja, egy csöpp kesernyével a háttérben. Szárazpróbája intenzíven mazsolás. Szép bor – az 5 és 6 pont határán.

Kerkaborum Vörcsöki Furmint Reserve (12 hónapos hordó érlelés)

A vörcsöki furmint első évjáratánál elmaradt a nagy durranás. Sokat vártam attól a bortól, enyhe csalódás volt a jutalmam (nem csak én jártam így). De már akkor is jelezték az alkotók, hogy a történet folytatódik, most pedig már a következő stációt ihatom. Az alkotóhármas (Bussay, Heimann, Sz. Kiss László) a szőlő egy részét (a legszebben beéretteket, naná) külön szüretelte, s külön 500 literes hordókba töltötte a belőlük szűrt lét. Az egyik hordóban 12 hónapot töltött el a bor, az már palackban, s polcon is van. (A Radovinben 2500 forint körüli áron meg is vásárolható. Az alap 2007-es Kerkaborum a Bortársaságnál vehető meg.)

A pohárban tiszta, tükrös, napsárga ital fogad. Illata visszafogott, hűvös. A pincére oly jellemző citrusok itt is képviseltetik magukat, diszkréten kísérik a meleg almás pitét, amit kis vaníliás porcukorral szórtak meg. Az érett alapanyagra a birs utal. A korty szinte rághatóan tömény. Egy picit még ott ül rajta a fa, de a komplexitást már most is inkább emeli, mintsem elrontja. Gyümölcsös arcát mutatja ebben a borban a furmint, ezt az arcot nagyon lehet szeretni. Nekem nagyon tetszett – 7 pontnyira. Pár palackot pedig eltettem belőle, s várom mellé a 18 hónapos érlelésű testvért is.

Esküvé 2007

A sorban ez volt a leggyengébb láncszem – ez a kijelentés persze elsősorban a teljes sort minősíti. Pedig az alkotórészek (rajnai és olaszrizling) külön-külön nagyot szóltak. Illata egyszerű, citrusos. Lendületét a már-már túl markáns savak adják. Ízében is a grépfrút köszön vissza, túl sok megfejteni valót nem ad a bor. Itatni viszont itatja magát, együltő helyben meg lehet inni a teljes palackot. A végén egy picit keserűbe hajlik a korty. Lehet, hogy inkább nyáron kéne inni, akkor üdítőbb lenne a nagy melegben? Vagy el kell tenni pár évre ezt is? Így egy korrekt 4 pont a jutalma.