Alig pár hete magunk is írtunk róla, hogy néhány település - Szerencs, Erdőhorváti, Abaújszántó, Tállya, Legyesbénye, Szegi, Erdőhorváti, Mezőzombor és Bodrogkisfalud - a világörökségi cím "visszaadását" fontolgatja és inkább az ipartelepítésre bízná a térség jövőjét a borhoz kapcsolódó turizmus és vendéglátás helyett. Közben zajlottak a zajlanivalók, január elején ülést tartott a Tokaji Történelmi Borvidék Világörökségi Egyesület (ennek tagjai többek között a Hegyalja önkormányzatai), ahol úgy tűnik, közeledtek az álláspontok, vagy legalábbis abban megegyeztek, hogy meg kellene egyezni. Éppenséggel ez is valami.
Az egyetértés jelenleg annyira korlátozódik, hogy közösen kérik dicső kormányunkat a világörökségi törvény mielőbbi elkészítésére és parlament elé terjesztésére (tekintve, hogy kishazánk 1985-ben csatlakozott a világörökségi egyezményhez, 1987 óta pedig világörökségi tájaink is vannak, elképzelni sem tudjuk, mi az isten tarthatott ennyi ideig, hiszen törvény azóta sincs). A világörökségi törvény, illetve annak végrehajtási rendelete vagy az ebből fakadó alacsonyabb szintű szabályozók ugyanis meghatározhatnák pontosan, hogy egy világörökségi tájon mit lehet, és mit nem. Például épülhet-e olyan erőmű, amihez 200 kilométeres körzetből kell tüzelnivalókat hozni, napi párszáz kamionnal, a borvidéken keresztül. Ezen felül a törvény tenné lehetővé azt is, hogy a Hegyalja állami támogatásban részesüljön a világörökségi értékek megőrzéséhez. Ez azért is különösen fontos, mert a kilépést fontolgató önkormányzatok jelezték: amennyiben a világörökségi cím előnyeit is látnák (itt képzeletben összedörzsöljük jobb kezünk hüvelyk- és mutatóujjait), talán felülvizsgálnák korábbi döntésüket.
Tokaj Polgármestere, Májer János szerint az aggodalmak kissé túlzóak, a települések kilépési szándéka valójában segélykiáltás volt, és a világörökséggel kapcsolatos kérdések rendezése - így a törvény elfogadása - jó útra is terelheti a jelenleg megakadt folyamatot. A fő problémát ugyanis abban látja, hogy a világörökségi címmel kapcsolatban évek óta tart a teljes szabályozatlanság, és az állam az ebből fakadó gondok megoldását mégis az önkormányzatoktól várja. A polgármester szerint Szerencsnek kompromisszumkésznek kell lennie, de ezért cserébe kompenzációra is igényt tarthat.
Májer bizakodásának némileg ellentmond viszont, hogy a világörökségi egyesület közgyűlésén az önkormányzatok megakadályozták (a hírek szerint meglehetősen bárdolatlan stílusban), hogy a borászatot képviselő szervezetek az egyesület teljes jogú tagjává váljanak.
A fő probléma nem az ipar léte, hanem a formája. Májer szerint érthető, hogy miután Szerencsen bezárt a nagy hagyományú cukorgyár és csokoládégyár, a fojtogató munkanélküliségre a város az újabb ipari létesítményekben keresi a választ. De ahelyett, hogy egy a térség arculatába, jellegébe is beilleszthető létesítményben gondolkodna, egy olyan erőműre mondott igent, amely egyrészt a hivatalos verzió szerint is legfeljebb 130 ember számára tudna munkát biztosítani (a mai erőművek a magas fokú automatizáltság miatt igen kevés emberrel is megoldják az áramtermelést), másrészt pedig nincs hozzá helyben tüzelőanyag, így nem kevesebb, mint 200 kilométeres körzetből kellene azt kamionok százaival az erőműbe szállítani.
Halkan megjegyzem itt, hogy a Tokaji híres félliteres palackjait Orosházán gyártják, a többi palack nagy részét pedig külföldről kénytelenek a borászatok beszerezni. Talán ezen is elgondolkozhatnának Szerencsen, ha már iparról van szó.
A kilépést fontolgató önkormányzatok fő érve, hogy az idegenforgalomból a Hegyalján nem lehet megélni. Az viszont nem tagadható, hogy 2002 óta - ekkor kapta meg a térség a világörökségi címet - jelentős befektetések valósultak meg e területen is, márpedig a gaz imperialista tőke oda szokik menni, ahol az legalábbis hosszabb távon megéri neki. Toszkánának kábé negyven év kellett ahhoz, hogy a világ egyik vezető turisztikai célpontjává váljon, Tokaj-Hegyalján még csak öt éve indult be valami. Tokajban a régi zsinagóga épületére alapozva kulturális központ és színház épült, Tarcalon az országban egyedülálló kistelepülésként 2 db négycsillagos szálloda is üzemel (az Andrássy kúria és a Degenfeld kastélyszálló, ebből az Andrássy kúria a wellnessrészlegét is a borra alapozza), és lassan a gasztronómiában is berúgják a mocit, a tállyai Oroszlánosba tavaly még Eckart Witzigmann, az évszázad szakácsa is ellátogatott. A bor mellett pedig a helyi főzésű pálinkák és például Balla Enikő kecskesajtjai is nemzetközi színvonalúak. Vannak tehát jó kezdeményezések, és egyelőre úgy tűnik, hogy van szándék ezek térségszintű összehangolására is.
Az erőmű építése jelenleg áll. A japán befektetők elálltak a kétes üzlettől (ebben volt némi szerepe a Tokaj Renaissance-nak is), az új befektetőként emlegetett MVM pedig fetételhez kötötte a beszállást, mégpedig olyan hatástanulmányhoz, mely igazolja, hogy az erőmű működése a természetes és épített környezetet semmilyen módon nem fogja károsan befolyásoni. A hatástanulmány jelenleg készül, a hírek szerint nem fog ilyet tartalmazni, sőt.
A világörökségi törvény előkészítése a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban zajlik. Mezős Tamás, a szervezet elnöke szerint a cél az, hogy Tokaj környékére is olyan iparág érkezzen, amely sok embert foglalkoztat, és egyúttal a természethez közeli, azt elfogadó termelési mód létesül. Ebben - úgy tűnik - egyezik a véleménye Tokaj polgármesterével. Ha minden igaz, a törvény az idei tavaszi ülésszak végéig a parlament elé kerül, és erőmű helyett végre tényleg a világörökségi értékek, a tokaji borok megóvásán gondolkozhatunk Hegyaljával kapcsolatban.
Utolsó kommentek