A címben feltett kérdésre adott válaszom: nekünk, magyaroknak valószínűleg igen. Vélhetően nincs ezzel mindenki így, de talán csak azért, mert nem kóstoltak eddig olaszrizlinget. Én persze elfogult vagyok – mindkét fajta irányába. Számomra éppolyan szép élményt adhat egy sokak által lesajnált kis kedves moseli, némi maradékcukorral, mint egy nagytestű észak-balatoni olasz. Valaha volt igazi nagy fehérbor élményeim között számos kötődik Wachau vagy Rheingau szépségeihez, de megbízható társam immár évek óta Egerszólát néhány darabja is. Nos, a kínálat kellően széles, juthat belőlük akár minden napra. Valójában azt sem gondolnám, hogy le kellene tenni a garast egyik vagy másik mellett. Most is vallom: csak a minőség számít. Nem a műfaj, nem a kor, csak a végkifejlet. Végső soron az, hogy vannak-e számomra mérhető értékei az adott bornak.

A fenti szellemben, előítéletektől és elméletektől mentesen álltunk neki rizlingeket kóstolni, 3-as sorozatokban. Rajnait és olaszt, magyart, németet és ami még szembe jött. Az összeállítások majdhogy nem véletlenszerűek voltak, hiszen a minőséget meglehetősen egységesnek ítéltem meg korábbi tapasztalataim alapján. A kóstoló panel meglehetősen nagyszámú – 24 fő – volt, vakon kóstoltunk.

Először Gere Attila 2006 Olaszrizlingjét kóstoltuk – nem véletlenül választottam ezt a tételt indításként. Kellően neutrálisnak gondoltam, majd pedig jó értelemben csalódtam. Az első három bor közül a legtöbben ezt a tételt tették elsőnek. Kétség kívül sokkal többet adott most ez a bor, mint egy átlagos villányi fehérbor. Visszafogott illat, tiszta, kellemes, ásványok az előtérben, nyomokban némi citrusosság. Vélhetően az évjárat adta jó kis savvilág tette lehetővé, hogy a magasabb alkoholtartalom ne billentse meg a bort.  Ízben egy kis kesernye a végén – de jó krémes struktúra. Erős 5 pontot ér.

Ezt követően Ausztráliába ugrottunk át, Peter Lehmann 2006 Eden Valley Rieslingjével. Intenzív petrolos, birsalmás illat, rengeteg citrus és még érezhető ásványosság (!) is. Kifejezetten komplex illat, egzotikus gyümölcsök és dohány. Ízében karcsú bor, élénk savakkal, a közepesnél valamivel kisebb testtel. Igazán jó ivóbornak minősítettük, különösebb izgalmak nélkül. Számomra nagyon tipikus újvilági rizling volt, a kevésbé gyakorlottak magyarnak vélték. Korrekt, jól iható bor, nálam 5 pont.

Harmadik borunk a Dr. Loosen 2006-os Erdener Treppchen Riesling Kabinetje volt. Illatban finom és elegáns petrolosság, mélyebb, virágos, mézes, édeskés vonulattal. Könnyű savérzet, élénk ízvilág, gazdag ornamentika, és az a pici cukor. Kis alkoholtartalom, némelyeknek hiányérzet, én imádom. Soha nem értettem, miért nem jó az, ha egy borból következmények nélkül meg lehet inni simán egy üveggel vacsora után. Lehet, hogy túlságosan szociális vagyok? Engem ez a fajta légiesség mindig levesz a lábamról. Persze a bornak akadtak egyéb erényei is, például a termőhely és a fajta tökéletes kifejezése. Tanítani valóan moseli rizling. Nálam 6 pont.

Új-Zélandra invitál a második sor első bora, a TOHU Riesling 2007. Illatában élénk királyleánykás jelleg, szőlőcukros, némi szénsavval. Korrekt, semmitmondó bor. Felfedés után többeknek csalódás, már csak az ára miatt is. A pincészet Sauvignon blancját és Pinot noirját már többször kóstoltuk, az első nagyon tipikus, az utóbbi meglepően szép volt. Ez a rizling a tökéletes unalom mintapéldája. Nulla illat, kötelezően élénk savak és utána a nagy nihil. Csalódásunkat is kifejezendő: 4 pont.

Következő tételünk egyöntetű örömöt váltott ki a társaságból: na végre egy rendes bor! Ráadásul magyar: Villa Tolnay 2005 Rajnai Rizling. Illatban még mindig érezhető az újhordó, édeskés, vaníliás jegyek, némi gesztenyés beütéssel. Behízelgő illat, ami a pohárban eltöltött néhány perc után koncentrált ásványosságba vált át. Komplex és elegáns egyben, a már majdnem érett borok finom tercier aromáival. Savak-cserzőanyag, alkohol kifogástalan egyensúlyban. Egyöntetűen nagy bort kiáltunk, szerintem is joggal. Még mindig felfelé tart ez a tétel. Hogy Lesti Zolié-e a dicsőség, vagy a jó szemű gazdáé, nem firtatjuk. A bor tényleg mindent tud, amit egy komoly vulkáni bornak tudnia kell. 8 pont

Következő tételünkkel is itthon maradunk, csak lekanyarodunk a déli határszélre: Bussay László Rajnai Rizling 2007. Túlérett karakter – töppedt szőlő illatával. Sajnos az évjárat savgyilkos ténykedése itt is megmutatkozik. Ebből az évből ezt a tételt találtuk többször is Bussay doki legjobbjának, most valahogy még kevésbé tűnik megalapozottnak a savkészlet. Amúgy minden a legnagyobb rendben van, soha rosszabbat. Vájtnyelvűeknek tűnik csak túl soknak a kerekítő tényező. Hosszú íz, jó alapanyag, a rajnaiság majd’ minden finom kellékével. Citrusossága egy finoman meleg fátyolba burkolózik, de így is átüt a fajta. Biztos 7 pont. Itt és most a második hármasban a Villa Tolnay legyőzte Bussayt. Új-Zéland ezúttal labdába sem rúgott.

A wachaui Knoll 2007-es Riesling Federspielje már a palack nyitásakor (kb. 3 órát hagytam pihenni) mutatott némi szénsavas pezsgést, és ez sajnos mindvégig megmaradt. Így a bor áthatóan ásványos, sós illata némi disszonanciát is hordozott. Savkészlete utánozhatatlan, elegáns és nagyvonalú. A bor ízeiben jól komponált, gazdag és tipikusan wachaui. A nehezen értelmezhető széndioxid vont le csak a bor értékeiből, amik így fiatalon sem voltak kevesek. Ezért határeset: valahol 7 pont körül.

Lehet, hogy vadnak tűnik az ugrás, de a Balaton következett, Figula Mihály 2007 Olaszrizling hordóválogatása. Pici fülledtségét levegővel nagyon gyorsan elvesztette (hordómintát kóstoltunk).  Illatában némi botritiszre utaló nedves avar, buja, vargányás-földes jegyek. Koncentrált, túlérett alapanyag. Szinte percenként változó borsmentás, gyógynövényes finomság. Szájban érezhetően sok alkohol, de kellően alátámasztva savakkal, nem csekély cserzőanyaggal. Gazdag ornamentika, krémes textúra. Gyümölcsössége még némiképp háttérben, de ezt fiatalságának tudtuk be. Most nem érezni rajta az évjárat okozta hősokk jeleit, talán meg is tartja ezt a formáját. Nagyon tetszett mindenkinek, nálam is megkapta az erős 7 pontot.

A túlpartról Légli Ottó 2007-es Gesztenyés Rieslingje várt bennünket. Érett alapanyag ez is, de vélhetően itt nincs botritisz, csak mazsolás karakter, szarvasgomba és nagy ízbeli gazdagság. Élénk savak, magas alkohol, kitűnő karakter. A Figula Rizlinggel összehasonlításban nekem ez némiképp élénkebbnek tűnt, holott alkoholtartalma az egekben (talán 16% körül?). Semmi nem lógott ki belőle, mint ahogy nem is tudtunk volna semmit hozzáadni. Egy hatalmas, sima, simogató finomság, tele a belga pralinék izgatóan buja zamatával. Vitán felül 8 pont.

Ennek a sornak mindhárom tétele abszolút felfelé tart, pályájuk elején járnak. A következő három bor viszont már egyértelműen a csúcsra ért.

Györgykovács Imre 2004-es Olaszrizlingje volt az első.  Illatában már érezhető a kukoricás jelleg, szépen fejlődött, érett palackbuké. Szájban tökéletesen érett képet mutat, ami ismerve az évjárat sajátságait, rendjén is van. Somlóhoz méltó élénk, finom savak. Nem nagy, de kifejezetten sima, kedves struktúra. Ízben a Somló ismert ásványossága és finoman fanyar ornamentika. Most érdemes elfogyasztani – már akinek van még belőle. 6 pont

Egert ezúttal Gál Lajos 2004-es Egerszóláti Olaszrizlingje képviselte. Túlérett illat, csupa méz és édeskés, fehérhúsú gyümölcs körben. Szinte hárslevelűre emlékeztető karakter. Szájban kifogástalan  egyensúly, az illatból már ismert édes-gyümölcsös ízek. Elérte a csúcsát, jobb már nem lesz, de biztosan kitart még egy-két évig. Szép életpályát futott be ez a bor. Biztos 6 pont.

Az elzászi Schlumberger Kitterlé Grand Cru 2005-ös Rieslingje zárta ezt a hármast. Illata most nem volt olyan meggyőző, mint eddig már számos alkalommal. Kissé zárkózott volt, sem a fajta, sem a terroir nem mutatta meg magát annyira, mint ahogy szokta. Szájban viszont annál attraktívabb volt. Kitűnő savakra épülő ízvilággal, ahol már az ásványok kellő szerephez jutottak. Mellette őszibarackos-citrusos karakter, hosszú, tartós utóíz. Ennek a sornak kétség kívül a legjobbja volt, érezhetően a csúcsán. Van még benne erő. 8 pont

Jásdi István 2007-es Lőczedombi Rizlingjét kóstoltuk eztán. Alma, boróka, gyanta és karácsonyi édes fűszerek éppúgy jelezték illatát, mint egy visszafogott ásványosság. Alapvetően hűvös, mentás, elegáns illat. Nem tipikus rizling, de nagyon tetszetős. A bor fiatalsága minden szinten szembeötlő, összetett, de kialakulatlan, illatában éppúgy, mint ízeiben. Ragyogó alapanyaga, de még mindennek az elején tart. Véleményem szerint ez a bor nyárra robbanni fog. Nálam már így is biztos 8 pont.

Visszatértünk Németországba, Hermann Dönnhoff 2006-os Grauschiefer Rieslingje következett. Filigrán, behízelgő illattal indított, következetesen végigvezetve a rizlingséget az utóíz végéig. Szép savak, jó egyensúly, könnyed karakter. Az igen könnyen iható borok közé tartozik, ami nem jelent egyben súlytalanságot is. Ha valaki nem a koncentráció bűvöletében éli borivó napjait, nyugodtan válassza ezeket a borokat. Nem a tragikus kategória, sokkal inkább a jól iható vasárnapi kísérő. Rizlingségből jeles. 7 pont.

És végezetül egy kis csavar, Laposa József 2003-as Somlai Rizlingje. Füstös, ásványos elegancia az illatban. Akár burgundi grand crunek is gondolhattuk volna. Tipikusan érett ásványossága tűzköves édességet hordoz. Szájban a finoman sikamlós, olajosan leomló textúra, amire oly sokszor vágyunk – és nem kapjuk meg, mert fiatalon isszuk meg a borokat. Itt minden a helyén volt, és egyhangú döntésünk alapján mi is a legjobbkor, a legjobb helyen. Ízében a bor már eljutott arra a szintre, amikor a tercier aromák uralta nemesség érezhető benne ilyen-olyan nevén nevezhető kis kitérők nélkül. Egyszerűen a bor maga. Ahogy szeretjük. Minimum 8 pont, de inkább 9. Éljen a bazalt!

A többség listáján és nálam is Laposáék vitték el a pálmát, de a Figula-Légli Ottó-Jásdi vonulat is teljesen megbízható eredményt mutatott. A Schlumberger vitathatatlanul klasszis, és a jelenlegi magyar átlagízléshez képest én a németeket is jobban favorizálom. Nem beszélve a Knoll-borokról.
Jut eszembe, lezárásként azért megkóstoltunk egy Dr. Loosen Eroica Rieslinget Washington államból, és csak úgy levezetésképpen felbontottunk egy Mandolás 2002-es magnum palackot is. Ismét ragyogó volt: sima és érzéki. (Leírás a Szepsy/Oremus száraz furmint kóstolónál.)
Az est konklúziója: tanulság pedig nincs. Legfeljebb annyi, hogy ez egy jó kóstoló volt. És szeressük a rizlinget, előjelek és előnevek nélkül, önmagáért és leginkább saját örömünkért!