Egy szombati ebédet költöttünk el a Bortársaság érdekeltségébe tartozó Klassz étteremben. Mivel a borlapról sikerült az egyetlen olyan vörös tételt kérnem, ami épp elfogyott (Weninger pinot-t, amúgy), ezért hirtelen mást kellett választanom. Nem szeretek ilyenkor hosszasan töprengeni, így kissé véletlenszerűen ráböktem a Sauska portugieserre. Az ebéd legjobban sikerült darabja lett ez a választásom. (Ez persze egyben a konyha aznapi indiszponált formájának a kritikája is.) Ezen az élményen felbuzdulva vettem is egy palackkal a borból, és az ökör iszik magában elvet követve, kapott két kísérőt is.
Nem kezdenék hosszas fejtegetésbe, hogy mit jelent nekem a villányi portugieser, mint olyan; maradjunk annyiban, hogy az elmúlt években ritkán került a poharamba. Mivel azonban idén kiadtam már az „olcsón jót” jelszót, így bátran kísérleteztem újra a fajtával. A Sauska-ellenfeleket a Radovin borkereskedésben vettem, Kiss Gábort én választottam, Lelovitsot maga a bordíler ajánlotta. A három borban közös volt, hogy egyik sem látott hordót, s mindegyik 2000 forint alatt maradt árban.
Lelovits Villányi Portugieser 2008
A Lelovits pincéről keveset tudok, tapasztalatom velük nincs. Amit tudni lehet, hogy Villánykövesden van a pince, 7,5 hektáros területről származik az alapanyag, ami a megszokott villányi fajtákon (cabernet-k, merlot, portugieser, mostanában syrah) túl zweigeltet, kékfrankost is jelent. Albert gazda már ivott tőlük jó portugiesert, ez mindenképpen bíztató előjel. Ami ezt a bort illeti: fajtajelleges, azaz határozottan lilás színnel fogad. Az illat sem a termőhelyet emeli ki: enyhén meggy-domináns vegyes gyümölcslekvár, az a tipikus sütésálló-fajta jön a pohárból. A kortyban nincs nagy lendület, vannak viszont gyümölcsök, túléretten, sőt, a meggy már-már aszaltan, van benne egy kis fűszer, és a végén egy enyhe, még-jól-áll-neki mértékű kesernye. A savak tompasága miatt a korty összképe kissé édeskés. Nem egy emlékezetes, de határozottan kellemes bor ez, közel az öt ponthoz – négy és fél, mondjuk. 1100 forint alatti árán kifejezetten jó vétel.
Kiss Gábor Villányi Portugieser 2008
Kiss Gábor az egyik kedvenc, ha nem a kedvenc villányi borászom. Ebben persze szerepet játszik a személyisége is, de 2006-os, lassan érő, koncentrált borai minőségben is ugrást jelentenek a korábbi évjáratokhoz képest. Kíváncsi voltam, hogy a könnyedebb műfajban mit alkotott Gábor 2008-ban? Első benyomás: kissé vékony színű bort, ami inkább piros, mint vörös. A lila itt csak villanások formájában van jelen. Illata izgalmas, a meggy mellett határozott fűszeresség is feltűnik. Ízében a korty közepéig kitart ez a komplexitás, a vége azonban ellaposodik, s markáns kesernyésségbe fordul. A tannin ebben a borban a leghatározottabb a most kóstoltak közül. Ha a vége szép lenne, jó szívvel ajánlanám a best buy kategóriába (1380 forintos ára mindesetre baráti), így az öt pontos kezdés után kicsit lejjebb végez ez a tétel is, legyen mondjuk négy és háromnegyed pont.
Sauska Villányi Portugieser 2008
No és akkor a legvégére az a bor, ami ezt a bejegyzést inspirálta. Bevallom, ami eddig meghatározta a pincéről alkotott képemet, az a túlzott hordóhasználat volt. Ez a portugieser azonban nem látott hordót – és milyen jól járt! Kapott viszont kézi bogyóválogatást, hideg macerálást, irányított erjesztést, almasavbontást; nem árulnak zsákbamacskát, a forgalmazónál minden borról leírják a tudnivalókat. Illatában gyümölcsök: meggy, málna, cseresznye. Tiszta, mellékzöngék nélküli gyümölcsillat ez, semmi fűszeresség nem keveredik bele. A korty hozza, amit hoznia kell szerintem egy portugiesernek: sima, kerek, közepesen telt, közepesen hosszú, nagyon gyümölcsös. Nem akar világot megváltani: ez egy tehetséggel elkészített beszélgető-bor. Stabil öt pont, ami ha az előző borok árában lenne, a legjobb vétel címre is esélyes lenne, 1700 forint feletti karton ára talán kissé túlzott.
Érdekességként megjegyzem még, hogy a Lelovits-tételt leszámítva mindegyik borban határozott borkőkiválást tapasztaltam. Ráadásul találkoztam olyan portugiserrel is, amire a kristályos jelző is rákerült, ugyanezen okok miatt. Mi ennek a gyakori jelenségnek az oka? A fajta jobban hajlamos erre? Elmaradt borászati stabilizáció? Na de több borásznál is? Ha van olvasóinknak erre magyarázatuk, osszák meg velünk!
Utolsó kommentek