Különleges élmény, sokat lehet tanulni belőle, ha ugyanannak a bornak több évjáratát egymás mellé rakjuk. Még érdekesebb a játék akkor, ha valamennyire nyomon követtük már az idősebbek fejlődését, nem újszülöttként csöppenünk a történetbe. Nekem a Csontos volt mindig is a kedvencem Bottéktól, nem véletlen így ez a hármas. Arra számítottam, hogy kóstolok egy ígéretet 2008-ból, egy csúcsformában lévő, klasszis 2007-est és egy nemzetközi klasszisból talán idoli magasságokba emelkedett 2006-ost. Majdnem fordítva sült el a dolog, és így ismét felvetődik a furmint érlelhetőségének problémája (amit persze egy palack alapján nem fogok megoldani most szerényen.)

Bott Csontos 2008

Ő képviseli a holnapot, hiszen még nincs forgalomban. Néhány hete palackozták, akár nyúzott is lehetne, mégis inkább majdnem késznek tűnt. Most először kísérletképpen mustfokra szüreteltek a Csontosban: három tétel - 21.5, 23 és 25 fokos - házasítása ez a bor. Jelentősen kevesebb benne a cukor (3.9 g/l), mint bármely eddigi Csontosban, cserébe persze magasabb az alkoholja (14.5%). Örvendetes mennyiségi ugrás történt: jóval több készült belőle, mint az előző három évjáratban együtt. Tizenkét hektolitert töltöttek le, ezúttal már 0,75 literes palackokba.

Közepesen intenzív, nagyon szép, vonzó illata van. Édes karakterű, ugyanakkor tiszta és friss, egyáltalán nem émelyítő. Körte, rumos dió, pite fűszeres almatölteléke még sütés előtt, vadvirágok, narancshéj és enyhén sós tengeri levegő. Megkóstolva elsőre tökéletes arányait muszáj megcsodálni. A pincétől megszokott könnyedséggel párosított tartalmassággal találkozunk. Hibátlanra csiszolt savai remekül tartják közepesnél teltebb, húsos testét. Érett gyümölcseinek édességét kiválóan ellenpontozza finom sós ásványossága és a szerencsés nyelven lassan megjelenő elegáns kesernye. Ha hibákat keresek, ami bizony elég perverz dolog egy ilyen bort kortyolva, akkor egy leheletnyit magasnak, kilógónak mondanám az alkoholt, illetve az élményhez képest három centivel rövidebbnek a lecsengést. Mindezekkel együtt az eddig nekem legjobban tetsző Bott-bor, én biztos nem rejtegetném sokáig a fogyasztók elől. Vagy jobban belegondolva inkább megtartanám magamnak, hiszen nálam már eléri a 8 pontot.

Bott Csontos 2007

Ő a ma, az itt és most. Ha valaki most szánja rá magát, hogy Csontost kóstoljon, akkor rá pályázhat a legnagyobb eséllyel. Félszáraz, 10 g/l maradékcukra és 13.5% alkoholtartalma van. 930 0,5 literes palackot töltöttek le belőle. A Terroir Clubnál vettem 2910 Ft-ért.

Közepesnél egy cseppet visszafogottabb, vonzó, nem túl bonyolult illata van. Van mikor nem érdemes mindenféle különlegeset keresni, asszociálni, mert egyszerűen csak természetes és szép, amivel találkozunk. Elsősorban jó érett őszibarack, aztán egy kis citromhéj, végül némi friss házi fehérkenyér. Kóstolva is nyugodtabb, tekintélyesebb, mint a 2008-as most vagy a 2006-os majd egy éve. Nem olyan dinamikus, vibráló, inkább higgadt, de igencsak tudja, mit akar. Szép lassan indul be, aztán egyre vastagabb, édesebb lesz. A savak persze remekül dolgoznak, nem hagyják elnehezülni a kortyot, a tökéletes pillanatban kapcsolódnak be a koncertbe. Teret hagynak a gyümölcsös édességnek, de nem engedik ellustulni a bort. A finom sósság természetesen itt is megjelenik, a kesernye viszont nem jellemző rá. Lecsengése nagyon hosszú, kicsit nehézkes, a savak itt már fáradni kezdenek. Komoly, mégis könnyen érthető, finom bor. 7 pont.

Bott Csontos 2006

Ő a tegnap, sajnos bontás után kiderült, nem csak azért mert már nem kapható. Pedig kirobbanó formában találkoztam vele tavaly szeptemberben. Félszáraz, 10 g/l maradékcukra és 13.8% alkoholtartalma van. Mindössze 600 0,5 literes palack készült.

Tíz hónap alatt kegyetlen munkát végzett az idő vasfoga az én palackomon. Öregecskedő illatában nagyon erősen ott van, amit sokan büszkén palackbukénak neveznek: reszelt nyári alma és határozott mézesség. Sajnos azonban mindez meglehetősen egysíkú, egy idő után fárasztó önmagában. Közelében sincs a másik kettő könnyedségének, frissességének. Szájban, nem meglepő módon édesen indul, ám a folytatás már nem az igazi. Azért azt nem mondanám, hogy nem találok s(z)avakat, de már megbillent az egyensúly, elveszett belőle a pincére jellemző légiesség. Ízében dominál az édes gyümölcsösség, és az izgalmas sós ásványos vonal sem veszett el, ám a savak nyugdíjba készülődése nagyon nem tesz jót az összképnek. Eltűnt a lendület, a kecsesség. Sokkoló élmény volt tíz hónap után így látni tavalyi szerelmemet. 5 pont.

[A képek a pince honlapjáról származnak.]