Már a Cos cikkben is jeleztem: aszúk terén gyérek a tapasztalataim. Ritkán, ünnepi alkalmakkor kerül elém egy-egy palack, illetve fesztiválokon igyekszem kóstolni őket – de mire az édes borokra kerülne a sor, addigra vagy én vagyok fáradt, vagy szimplán záróra van. Nagy, vertikális aszú kóstolón még nem voltam, így kilenc évjáratos tétel megkóstolása mindenképpen élményszámba ment nálam. Pontjaimat, leírásaimat kéretik ezen felvezetést figyelembe véve megítélni.

A Hétszőlőről érdemes tudni, hogy 56 hektáros birtok a Tokaj hegy déli oldalán, itt a talaj vulkanikus kőzetre rakódott 5-25 méter vastagságú lösz. Újkori története 1991-es privatizációjakor kezdődött, ez év decemberében kezdte meg a francia Grands Millésimes de France a terület újratelepítését. Kovács Tibor 1992 óta igazgatja a birtokot, immár új tulajdonosi összetétel alatt, ugyanis 2008 októberében a cég 60%-át a Domaines Reybier cég vette meg, 30%át a francia EEM, a maradék pedig kisebb részvénytulajdonosok kezében maradt. A birtok legfőbb fajtája a furmint (70%), 22%-nyi hárs, 6% kövérszőlő és mindössze 2% sárgamuskotály található még a tőkéken. A kóstolt ötputtonyos aszúkban közös, hogy kizárólag furmint szemekből, mustban áztatással készülnek.

Természetesen előítéletekkel felvértezve fogtam neki a kóstolásnak, löszön termett szőlő aszúként is rövid életű lesz, gondoltam, tehát igencsak koncentráltam a friss tételekre, nehogy lemaradjak a sor legjobbjáról. Előrebocsátom: ez az előítélet, mint általában a sztereotípiák, hamis.

A 2008-as évjárattal kezdtünk, rekordév volt. Ez gyakorlatilag mindegyik évjáratnál elhangzott, az elmúlt évek időjárásának szélsőségességét próbálta meg Tibor érzékeltetni velünk. Ebben az évben kifejezetten kevés aszúszem jött be a pincébe. Ennél az évjáratnál a legmagasabb a cukortartalom, 178 gramm van a borban, mégis kóstolva nekem a sav nem tűnt harmonikusnak benne, idő kell az összecsiszolódáshoz.

2007 az utóbbi időszak legforróbb éve volt, ebben az évben sem a termés mennyiségének örültek Tokajban. Egyelőre a baracklekváros illatok, és az előzőnél jóval komplexebb szerkezet jellemzi a bort, itt már a sav-cukor egyensúly is közelebb van az optimálishoz. Igazi sztereotípiát erősítő bor: akár már fogyasztani is lehetne, hat-hét pontot adnék is rá.

A 2006-osra masszív hét pontot is mernék osztani, itt az illat is egy fokkal izgalmasabb már, kezd megjelenni a gyümölcsök mellett, mögött egy mézeskalácsos fűszeresség is. Érett, izgalmas a korty, kellően hosszú is, egyedül a végén kicsit kilógó savval nem voltam megbarátkozva.

A 2005-ös, szélsőséges időjárásáról elhíresült évjárat termése nem tetszett, a sor leggyengébb borának tartottam (öt pontnál nem is adtam többre). Illatában már a gombás jegyek is kiszagolhatók, de kóstolva a szerkezete egyszerűbb, mint a társaié. Ráadásul a savak külön úton jártak benne.

2004 is cudar évjárat volt Tokajban, mégis, a kóstoló egyik legszebb aszúját kaptuk a poharunkba. Illatában édes fűszerek, érett gyümölcsök keveredtek, ízében egyensúly uralkodott. Végre a savra is azt tudtam mondani: vibráló, eleven, szép. Nálam elérte a nyolc pontot ez a bor.

A 2003-as bort nem szerettem, magas illó jellemezte, noha ízben mély és koncentrált volt, mégis valahogy nem akart harmonikussá összeállni a poharamban ez a tétel. Ezt is az öt pontig tudtam csak felpontozni. Mint ahogy a 2002-est is ennyire adtam, egyszerű, gombás illat- és ízvilága , és izgalommentessége miatt.

Amikor már kezdtem elkönyvelni a bevezetőben említett tétel igaz voltát, miszerint ezek a borok nem tudnak idősebb korukban kibontakozni már, akkor jött a 2001-es tétel. Már illatában is az általam kedvelt gombás, avaros jegyek domináltak, a gyümölcsösség a háttérben maradt. Ennél már csak a szerkezetének örültem jobban: mély volt, krémes, ízében is hozta az érett, gombás jegyeket, a sav-cukor-alkohol hármas egyensúlyban volt, erős nyolc pontot ki is mértem rá.

Az utolsó, 2000-es bor végképp meggyőzött arról, hogy löszön is lehet komoly, nagy aszút szüretelni, ráadásul az idő sem fog rajtuk. Pedig ez az évjárat sem volt Tokajban kiemelkedő, eredetileg a bort alacsonyabb árszintre is lőtték be a birtoknál, aztán ahogy telt az idő, úgy fedezték fel a szépségét a pincénél is, így az árat is megemelték. Hogy ez konkrétan mit jelent, nem tudom, a Corvinum honlapján 5000 forintért szerepel ez a tétel, az remek ár érte még mindig. Érett, a pohárban folyamatosan változó bor ez, a gyümölcsösség, fűszeresség váltakozik illatában, ráadásul dohányos jegyek is megjelennek benne. Az alacsonynak mondható, 7,7-es sav ellenére eleven a bor, az ízjegyek ott is rétegzetten jelennek meg, minden egyes korty újabb izgalmat hoz. Egy kellemes gyógynövényesség is megjelent a hosszú-hosszú lecsengésben. Nálam elérte a kilenc pontot ez a tétel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy először egy merőben más bort töltöttek nekem, szétesett, fáradt jegyekkel, de mivel a mellettem ülő palack palackja ígéretesebbnek tűnt, így cserét kértem, és kaptam.