Az első rész előhangját nem másolom ide, de tanácsos visszalapozni. Az utolsó merítésbe Tóth István számomra mérföldkövet jelentő 2000-es BKV válogatása, életem talán legszebb merlot-ja Takleréktől és a sokat bírált 2000-es Vylyan Duennium keveredett. Mindegyik szépen tartja magát, de tippmixen biztosan nem erre az eredményre fogadtam volna.

Tóth István Egri Bikavér Válogatás 2000

Tóth István mintha leesett volna a térképről. Aki ismeri a mostani borait, talán meg tudná mondani, hogy vajon azért sűrűsödik a csend körülötte, mert az újabb évjáratok nem érik el az ezredfordulósok színvonalát, vagy a színvonal maradt, csak a többiek léptek el mellőle. Ez a bikavér mérföldkő volt privát bortörténetemben.
Színben és illatban egyaránt óboros-fíling. Medvecukor, gesztenyeméz, mutatóban szeder és szilva. A korty teljesen száraz, de nem kiszáradt. Harmonikus, szelíd és szolid, ízében szilva, cseresznye, törökméz. A tannin szépen besimult. A lecsengés közepesen hosszú és közepesen komplex szilvával és fekete csokoládéval. Az élmény nosztalgiázni bőven elég, de egy szélesebb merítés részeként nem hívta föl magára a figyelmet. 6 pont

Takler Primarius 2002

Azt hiszem, hogy a legjobb merlot, amit valaha kóstoltam. Tudom, óvatosabbnak kellene lennem: "soha ne mond, hogy nagy bort kóstoltál, csak annyit állíthatsz, hogy remek palackot bontottál". De ez a bor nem először szerepelt jól, most pedig élete formáját futja. Pedig esküszöm, nem a zsánerem. A nagynál is nagyobb csúcsmerlókkal megrakott mezőnyben talán csak a 2006-os Primarius és Magnifico volt nála koncentráltabb. De amíg a 2006-osban a koncentráció és az alkohol megosztotta a figyelmet, a 2002-esben (már vagy még) ezek csak figyelemreméltó részletek voltak. Intenzív, de nem tolakodó, mély illat: fekete szeder, vanília, gomba és humusz. Kóstolva selymes és gyümölcsös, csiszolt savakkal és osztályon felüli testtel. Simulékony és harmonikus. A 2002-es Solus fölé az árnyalatgazdagság és a rendkívüli mélység emeli. Bársonyos tannin, hosszú, gyümölcsös, dohányos "nagyon drága bor"-lecsengés. A tíz pont felől nézve magas az alkohol, és befigyel a mazsolásság. Erős 8 pont.

Vylyan Duennium Cuvée 2000

A Művelt Alkoholista egyik vízválasztója. Albert gazda az egekbe dicsérte, Csite a porba alázta, én középről kibiceltem. Most sem teszek másként. A Duennium szerintem kilencévesen sem szolgál rá a nyilvános vesszőzésre, de méltatlanul mellőzött zseninek sem mondanám. Bármikor szívesen látott vendég, viszont eszem ágában sem volna tizenötezer forintot adni érte. A tipikus drága bor-illat ötvöződik benne némi nemességgel: puncs, Maraschino likőr, eszpresszó, fekete csokoládé, bőr. A korty telt és széles fekete ribizlivel, málnával és eszpresszóval. Az alkohol a korty második felétől befűt, de nem éget. A lecsengés hosszú és gazdag, a tannin enyhén szárít és inkább kesernyés, mint édes, de azért messze nem ijesztő. Jó szerkezetű, nagy bor, a hanyatlás bárminemű jele nélkül. 7 pont