Talán nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk: közkívánatra. Lőrincz György a mi kis házi szavazásunkat is zsinórban háromszor nyerte meg, és már két-három éve is számos borissza követelte fennhangon, hogy az Év Bortermelője konteszten is elismerjék munkásságát. Elismertsége és népszerűsége vitathatatlan.

Mivel ilyenkor úgyis számos médium közli a díjazott életrajzát és méltatja munkásságát, mink inkább nem csatlakoznánk ehhez, ehelyett egy kis összeállítást adunk az Alkoholistán róla és borairól írottakból. Íme:

"Ha van a magyar sajtóban szeplőtlen pincészet, akkor ez az. Nem, hogy rossz szót nem írtak róluk, de még nem is mondtak. /.../ szerintem nincs még egy hazai pincészet, ahol ilyen tisztán vennék a nemzetközi bormarketing-adást. A St. Andrea olyan mintha egy tankönyv lapjairól lépett volna le." - Stylist a présházban, 2005. augusztus 18.

"A St. Andrea Pincészet rövid idő alatt maga mellé állította a borközvélemény-formáló elitet, ami azóta is szellemi hátországként támogatja és terelgeti. A St. Andreánál annyi ötlet támad, vagy csapódik le, hogy abból öt másik pincészetet ki lehetne stafírozni. Mintha ez volna a magyar borászat nem hivatalos laboratóriuma, ahol bármely jónak tűnő kezdeményezés eljuthat legalább a prototípusig. A financiálisan hajmeresztőnek tűnő ötletek ellenére a birtok szakmailag stabil alapokon áll: tartalom, forma, invenció, hagyomány és marketing talán sehol máshol nem alkot ilyen ütőképes elegyet." - Minőségi csere, 2006. szeptember 15.

"Mintha valami ultra-high-tech-szuper technológiával tökéletesen összepakolt, minden érzéket tökéletesen uraló csúcsfolyadékot öntöttem volna a számba." - Csajozni Andreával, 2006. december 9.

"...egyre közelebb kerül a pincészet a kitűzött célhoz, hogy burgundi típusú borokkal rukkoljon elő, megőrizve az egri értékeket. A dűlők közül jól kiemelhetőek azok, amelyek alkalmasak komplexebb borok készítésére. A fajtákkal való kísérletezés még hosszú út előtt áll, a világfajták mellett leginkább a kadarka az, ami igazán egyedit és kimagaslót nyújtott, a kékfrankos nagyságát még nem sikerült teljes mértékben visszaigazolni. Jó látni, hogy nagyban is oda lehet figyelni a dűlőkre rendesen, és válogatott alapokból megalkotni a nagyot." - Két egri lány és a kapitány, 2007. március 23.

"Engem kapásból orrba csapott minden, amit a pinot noirban szeretek. Világos szín, animális, füstös, földes illat, sok-sok egries gyümölcssel, mindenekelőtt ribizlivel. Ízben is nagyon szép, komoly test, finom savak, koncentráció, komplexitás, dinamizmus, élénkség. Milyen lesz, ha összeérik?" - A referenciabor és ami utána jön, 2007. május 31.

"Őrzöm csodálatos álmodat – a St. Andreánál egyre hosszabbak és egyre szentimentálisabbak a bornevek. E dűlős pinot két testvére Önmagát író történet, illetve Angyal szállt el a város felett névre hallgat. Lassan nem fognak a címkére férni a borok nevei, vagy egész palackos címkéket kell bevezetni Egerszalókon" -12 nem egy tucat, 2007. október 4.

"Az első magyar butikborászat, a mikrotételek zsonglőre. Már csak egy lépés, és minden hordó külön nevet kap. 600 palack ebből, 800 palack abból. Aki kimarad, lemarad." - Szent faszobrászok, 2007. október 30.

"Azt eddig is tudtuk, hogy a Bortársaság jó lóra tett a St. Andrea pincészettel. A profin dübörgő marketinggépezet és a jó borok hamar a hazai mainstreambe röpítették Lőrincz György nevét. De hogy a népszerűség a szentandi-szortiment árát ilyen magasságokba fogja katapultálni, arra legmerészebb álmaimban sem gondoltam." - Csodavárás bökkenőkkel, 2008. március 21.

"Lőrincz György mintha kiment volna a divatból, a kemény mag csak grimaszol, ha a nevét hallja. Persze sose lehessen tudni, simán előfordulhat, hogy a biodinamikus kísérletek nyomán – a biodinamikáról jobb, ha nem mondok semmit – ismét a kiválasztottak kedvencei közé keveredik." - Tipikus, 2008. augusztus 15.

"Amikor házigazdánk a sok fanyalgást megelégelve a meglepetés bort a poharunkba öntötte, az első szippantás után hátrahőköltem, és félrevonultam a pohárral. Majd azzal tértem vissza, hogy nem tudom, mi lehet ez, de félek, hogy nem magyar, viszont nagyon szeretném, hogy az legyen. És az. Nagyjából egy évvel ezelőtt volt már hasonló epifániában részem, akkor a 2003-as Tóbérc Kékfrankos emlékeztetett arra, hogy az alkoholista nemzetnek miért kincse Lőrincz György." - A lassú kóstolás dícsérete, 2008. november 4.

"Lőrincz György kihagyhatatlan bármilyen egri borászválogatottból" - Hét torreádor és a Bika, 2009. február 19.

"A Lőrincz György galamblelkét érzékletesen megjelenítő „A kutyafáját!”-nak is két olvasata van. Az egyik a kanonizált, a másik a freudizált. Az előbbi annyira hálás téma, hogy a sajtó rongyosra rágta, a másik annyira hálátlan, hogy én sem akarok vájkálni benne." - Örömborok, 2009. május 12.

"...a St. Andrea 2007-es Magyalosa nagyon tetszett, rózsás-hecsedlis-epres illatbomba, közepesnél nagyobb testtel, lendületes savakkal, az éretlenség gyanúja nélkül" - A spanyolok már a Várban vannak, 2009. szeptember 12.

"...a vörös szortiment csupa okosan megkomponált, klasszikusan elegáns borból áll. A következetesen magas színvonal miatt hajlok arra, hogy a St. Andreát tekintsem ma az elsőszámú magyar vörösboros pincének" - St. Andrea Hangács Bikavér 2007, 2009. szeptember 30.

Az idézetekből világosan látszik, hogy nem volt egyenes az út, amely a szívünkig vezetett (és biztosan lesz még kanyar a jövőben is). De talán többet jelent az elismerés azoktól, akik azt is szóvá teszi, ami nem tetszik. Az, hogy Lőrincz György nyert, tetszik. Gratulálunk neki és azoknak is, akik végre megválasztották! (Érdekes színfolt a legjobb ötösben Gálné Dignisz Éva, akinek borai Albert gazda tetszését elnyerték, Vörös és fehérét kevésbé, és akit a Magyar Bor Akadémia választmánya ezek szerint minden tokaji borásznál magasabbra értékel.)