Milyen bor készül a világ legnagyobb borvidékén? Természetesen sokféle, de többnyire egyszerűbb nedűk. Languedoc-Roussillon a maga közel 300.000 hektárjával nem épp az elit borvidékek közé tartozott a modernkori bortörténelemben, pedig remek termőhelyekben nem szűkölködik. Az utóbbi időkben azonban már tapasztalható némi mozgolódás, no nem csak botrányok, de befektetések formájában is, amelyek akár gyors sikerhez is vezethetnek.

Ilyen történetnek látszik a La Péira esete is. 2004-es kezdés, komoly odafigyelés szőlészetben-borászatban egyaránt, Chateau Margaux-t megjárt borász, némi marketing, és már meg is van a magas Parker pontszám (egész pontosan a borpápa keze alá dolgozó David Schildknechttől). A mókás Geri Ví sem restell kiosztani egy 99-es pontszámot a pince csúcsborának első évjáratára, azért sokszor még nem tette ezt, mondhatni.
De lelkesedik a belépő borért is. Mindez engem is megindított, egy gyors guglizás pedig elérhető közelségben dobott fel találatot. A 70 eurós csúcsbor ára már kissé húzós, így a hármas szortiment másik két tagja került beszerzésre. Az olcsóbbik is szép volt, azonban a Las Flors volt az, ami komolyabbat villantott (igaz, közel 30 euróért meg is teheti - ugyanakkor garancia sosincs erre). Ha már mediterrán bor, kerüljön elé két, szintén meleg klímáról származó vörös.

Tringa Phaeton 2006

Illata koncentrált, bár nem intenzív, fiatalnak tűnik még. Vonzó, érett gyümölcsök, fekete meggy és aszalt szilva keverednek hordós aromákkal, tölgy, nedves fa, kókuszhéj ugrik be. Modern stílusú, sűrű és édes, egy cseppnyi újvilági érintéssel. Az illat után csalódás a korty, gyakorlatilag egy rendezetlen, tanninos massza fogad. Súlya van, íze már kevesebb, nagyon nyers még így négy évesen is. Az idő segíthet rajta, van még neki hátra bőven, csak nehogy úgy járjon, mint bizonyos ezredforduló előtti villányik. Most 5 pont. Dionysos Borház, 3200 Ft

Domaine des Escaravailles, La Ponce 2006, Rasteau, Cotes du Rhone-Villages

A Gigondas-tól néhány kilométerre északra található Rasteau egyike a másfél tucat kiemelt közösségnek, amely a Cotes du Rhone-Villages megjelölés mellé a saját nevét is feltüntetheti. Grenache és syrah kombó. Sötét rubinszín, még átlátszó. Déli illat, koncentrált, nagyon sűrű, medvecukor, lekváros sötétbogyósok és a grenache-ra jellemző eper, és egy kis gumi. Szájban is hasonlóan erőteljes, közepesen tanninos, nagy test, nagy alkohol, ami ki is lóg, csíp a vége. Érdekes módon ennyi alkohollal sem édes érzetű. Alkohol ide vagy oda, ízlik. A hetest viszont így már nem éri el, 6 pont. 3800 Ft körül vettem a Radovinben.

La Péira En Damaisela, Las Flors 2005

40 százalék syrah, 40 százalék grenache, a maradék mourvedre, tipikus dél-francia összeállítás.
Szemenkénti válogatás, túl- és alulérett bogyó vagy kocsány nem kerül feldolgozásra. 100 százalék újhordó, különböző méretekben. Átlátszatlan rubinvörös. Intenzív illata elképesztően koncentrált, szuperérett, de nem túlérett gyümölcsökkel, szeder és aszalt szilva, grenache-eper. Finom kávé, hűvös fűszerek, rozmaring színesítik a képet, igazán komplex és mély. Nagyon fiatal még, szinte kortalan. Szájban hatalmas test, rendkívül sok, de kiváló tannin tartja meg a kortyot, a savra már nem is figyel az ember: itt tanninból készült a szerkezet. Az illat gyümölcsei köszönnek vissza az ízben, még ha itt kevesebben is vannak. Egyetlen kritika az alkoholt érheti (14,5% van feltüntetve), furcsa módon még ez a tömör anyag sem tudja teljesen integrálni. Ezzel együtt is csodás bor, 8 pont. Potenciál? 5-10 év simán, talán jóval több. Aux Fins Gourmets, 28,5 EUR