Szegény Liptai Zsoltot a Heminával egyszer már nagyon megbántottam. Ráadásul a poszt megjelenése után nem sokkal személyesen is találkoztunk, és az akkor éppen hordóban érlelődő Heminát kóstolva sarokba szorított, és ki kellett fejtenem, hogy miért keserű nekem a szar. (Amúgy a lomhaság volt keserű.) Az ijedtségemet túlzott magabiztossággal leplezve a végén még profetizáltam is egy nagyot, hogyaszongya biztos vagyok benne, hogy a Hemina összetétele idővel meg fog változni – én valami élénkebb fajtát vittem volna bele -, és visszavesznek majd az új fából. A 2008-as Hemina hátcímkéje szerint ráhibáztam, de valószínűleg nem csak én hibáztam (a részleteket lásd lent). Mindenesetre a Hemina még mindig nem az esetem.

A hátcímke azt állítja, hogy a 2008-asból kimaradt a pinot blanc;  chardonnay és olaszrizling ismeretlen arányú házasítása. Ám a forgalmazó oldalán részletes elemzést kap a Hemina-projekt, és itt egészen meghökkentő fajtakavalkádról beszél Liptai Zsolt: „A 2008-as évjárat esetében az alapfajta a chardonnay (60%), amit 15% pinot blanc, 15% pinot noir, valamint 10% olaszrizling egészít ki.” Szintén innen derül ki, hogy a barrikból jócskán visszevettek: „Míg korábban kishordókat (228 liter) alkalmaztunk az érlelésre, helyüket mára teljes egészében az 500 literesek vették át, amelyeket a gyümölcs-fa harmónia javítása érdekében eltérő koreloszlásban az újtól egészen az ötödik töltésűig használunk”. Töredelmesen be kell vallanom, hogy orrban-szájban én ebből semmit nem érzékeltem: sem a fajtakavalkád, sem az új hordó radikális leépítése nem tűnt föl.

Visszafogott, szolid illat gyöngyvirággal, gyöngyvirággal, gyöngyvirággal és vaníliával. A korty kellemes, szerethető, de nekem ingerszegény. Az általános kellemességben semmi nem vonja magára a figyelmet. Némi extraktédesség és a hordó vaníliás, puncsos aromái játszanak az olaszrizling mandulás kesernyéjével. A korty második felében, ha nagyon hosszúra vesszük az exponálási időt, akkor őszibarack silabizálható ki. A textúra selymes, a test közepes. A savak nem teljesen érettek, de ilyen mennyiségben nem sok vizet zavarnak. A zárlatban egyértelmű alkoholos hév, puncsos-öszibarackos aromák.

Biztosan lesz aki azt mondja, hogy ez egy szépen elkészített bor, sőt, hogy kifinomult. Szerintem is profi munka, de valahogy enervált, és amit mutat, abban túl sok a tölgy. Sfumato tökig fölcsavarva, chiaroscuro teljesen levéve. Lehet, hogy az érlelés majd kihozza belőle a nagybort, lehet, hogy nem. 5 pont