Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Tiszta kezek II

Kézműves Borok Háza - vörösek

2010.04.13. 06:50 - dagadtos

Ott tartottam legutóbb, hogy a kiváló fehérek után vörösek nyomába eredtem a Kézműves Borok Házában. Bármennyit is köptem, bármekkora kíváncsiság is hajtott, ismét kiderült: még az alkoholista is ember. Fárad, tompulnak az érzékei, fogy az ideje is, így sajnos nem érhet el mindig mindenhová. Akiket nem sikerült feltérképezni, legközelebb a lista elejére kerülnek, átlépik a küszöböt, és bekerülnek a blogba, ígérem. Most persze elnézést tőlük. (Breitenbach Pince, Merfelsz Pince, Kislaki Bormanufaktúra)

Losonci Bálint fehérei után maradtam a Mátrában, és Szecskő Tamásnál kezdtem vörösözni. A  rubintos hungarikumba ágyazott hungarikum, afféle egyszemélyes bikavér, a szőlőfajtát ugyanis kadarka és kékfrankos keresztezésével nemesítették. Piros gyümölcsök, fűszerek, édeskés aromák és lendületes savak jellemezték ezt a 2008-ast, egy különleges, konyakra emlékeztető jeggyel a háttérben. Még szokatlanabb az egyidős turán, a keresztezésekből keresztezett fajta bora kifejezetten illatos volt, szőlős-muskotályos, szájban diós, nagy testű, édes és alkoholos. Lehengerlő, komoly bor, ugyanakkor nekem már-már gejlbe fordul.

Amennyire szeretem a Ráspi-vöröseket, annyira gyengének szoktam találni a pince fehér és rozé próbálkozásait – nem volt ez másképp most sem. Tudom, hogy szentségtörés, és hogy általában még palackban sincsenek, mikor már svéd borszakemberek szerveznek külön zarándoklatokat a kóstolásukra, akkor is így van. A legújabb leányka-zöldveltelini házasítás orrban calvadosos, ezzel harmóniában szájban cideres, más biztosan érti. A 2009-es siller is érdekes, pirosborhoz képest tagadhatatlanul komplex, a málnás gyümölcsösséget gombás-kenyérhéjas komolyság egészíti ki.
Hogy 2007 legalább olyan jó év volt arrafelé, mint 2006, azt a vörösek kóstolása után végleg elkönyveltem. Az alap kékfrankostól a csúcszweigeltig gyakorlatilag az összes bor élmenőnek számít saját árkategóriájában. A kékfrankos és a zweigelt hozzák a szokásosat: ásványosak, déli gyümölcsösek, hosszúak, a zweigelt talán erőteljesebb, férfiasabb. Érezhetően koncentráltabb és strukturáltabb a válogatás kékfrankos, az intenzív piros gyümölcsök mellett kávéval, hangsúlyos mineralitással. Egyetértve palackkal én is úgy éreztem, a Mágusról lenne legnehezebb kitalálni, hogy Ráspi-bor, valahogy szokványosabban soproni, kakaós, meggyes-borsos, élénk savakkal, de kiváló ez is. A 2007-es zweigelt válogatásról Usain Bolt jutott eszembe – az ember nem is gondolná, hogy ilyen erős mezőnytől is el lehet lépni utcahosszal, ha nem a saját szemével látja. Áradó erdei gyümölcsök, eszpresszó, csokoládés-karamelles édességek, sóval és a külön alig érezhető savaktól független hűvös frissességgel. Nálam a kóstoló bora, toronymagasan

Weningerék borait kifejezetten szeretem, de úgy gondolom, legalább azokra a bemutatókra el kellene hozni a pince top tételeit, ahol a Ráspi-szortiment kóstolható. Nem tudom, a legjobbak mire lennének képesek, de ha többre nem is telik, legalább oda kellene vetni Hektórt Akhilleusznak, harcost a harcosnak, mert így küzdelem sincs, csak csendes beletörődés. A 2007-es kékfrankos inkább izgalmas, mint szép, a 2006-os merlot-cabernet viszont már komoly bor, őszibarackos-csokoládés díszítéssel, idővel helyenként villanó fűszerpaprikával, kifejezetten hosszú utóízzel. A korty élnénk, nekem már szinte savhangsúlyos, és bár a test nem tűnik hatalmasnak, a 14-es alkoholból semmit sem érezni. Talán még jobban szerettem a 2007-es Balfot, a kékfrankos válogatást, mely valahol a sima kékfrankos és a dűlős Spern Steiner között helyezkedik el félúton, és a sós-borsos-meggyes vonalon mozogva nagyon tiszta, természetes bor benyomását keltette, egyedül a savat sokalltam egy kevéssé itt is.  

Bár nagy hangsúlyt fektetnek a fehérekre is, hagyományosan Orsolyáéknál is inkább a vöröseket kedvelem. Az új 2008 neve nemcsak az évjáratra, de a majdani árra is vonatkozik, és ennyiért remek vétel lesz: a piros bogyósok szinte kiugranak a pohárból, a korty lendületes, cukorkásan intenzív, finom. A.pinot noir még mindig remek formában van, a 2007-es Tehéntáncban viszont kicsit sok a zöldfűszer, régi vágású, savalapú bor, nem kedveltem meg igazán. Annál jobb volt a 2007-es Nagy-Galagonyás kékfrankos és a zweigelt, mindkettőből áradtak a fekete bogyósok, előbbi még nyersebb, savasabb-tanninosabb, utóbbi már fogyasztható, friss, mégis mély, kifejezetten hosszú bor.

Ha két mondaton belül meghallom a „kettőezerhét” és a „Szekszárd” szót, pavlovi reflexként menten berúgok. Bár csak két tételt kóstoltam, úgy tűnik, a Halmosi Pincének sikerült ügyesen kikerülni a gigászi alkoholokat. A Négykezes kadarka válogatás először kicsit zártabb, inkább fás-dohányos illatokat mutat, hosszan pörgetve azonban kinyílik, és fűszeres-csipkebogyós északi kadarkává vedlik. Kóstolva hűvös és finom, de talán túlzottan a savaira épít, és a tanninok sem tökéletesek, erősen szárítanak a korty végén. Nem mindennapi illattal fogadott a kékfrankos alapú bikavér válogatás: fekete olívára, szentjánoskenyérre, pörkölt magvakra és fekete bogyósokra asszociáltam leginkább. Szájban közepesnél nagyobb testű, nem túlextrahált, a 14.5 %-os alkohol sem lóg ki, szép savak vezetik a hosszú lecsengésig.

A végén még gyorsan betértem a Disznókőhöz egy szokásos fesztiválzáró aszúra, amire a késői szüretes furminttal melegítettem. Utóbbi kicsit szigorúnak tűnt, inkább a savak uralták a kortyot, mint az édesség, azt pedig édes borban nem szeretem. Nem úgy az  öt puttonyos aszúkat; 2000-rel egyébként is elfogult vagyok Tokajban, az évjárat kedvessége, a kerekebb savak és a borok gazdagsága közel áll a szívemhez, most is hajszállal jobban tetszett mint a már érett, dohányos-szárított paradicsomos-narancsos 1993-as, pedig az is remek formát mutatott.

Ilyen kóstolókon a sok tétel és az idő rövidsége miatt ritkán pontozunk, inkább csak rögzítjük a benyomásokat. Ha két-két bort mégis ki kellene emelnem, fehérben a 2008-as Szentesi Zengőt és a  2009-es Kikelet Váti Furmintot mondanám legemlékezetesebbnek, vörösben a 2007-es Ráspi Zweigelt Válogatást és a 2007-es Orsolya Zweigeltet említeném, míg legizgalmasabb kóstolásaimnak a 2007-es Szecskő Turánt és a szintén 2007-es Halmosi Négykezes Bikavér Válogatást tartanám.

Címkék: disznókő orsolya kézműves ráspi weninger halmosi szecskő szentesi

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr421916629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

demisec · http://thepit.blog.hu 2010.04.13. 10:16:47

Hm, ez érdekes, hogy a tehéntánc nem jött be. Nekem az egyik nagy kedvencem Orsolyáéktól...Zweigelt mellett nekem legalább annyira bejött, ha nem jobban és az ára is jobb. Nekem a Szecskő Turán is nagy kedvencem... Kikelet furmintok ugyancsak.
Ráspira, Diszókőre kíváncsi lettem. Köszi az összefoglalót(:

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2010.04.13. 23:30:16

Szép írás, öröm olvasni!

Egyet is értek a Weningerékről szóló résszel: amilyen legendás pályát befutó csúcsborokat csinálnak, épp olyan ritkán mutatják meg őket - általában az alapborokat lehet fesztiválokon kóstolni, hatalmas váltást jelentett, hogy a Borjourra elhoztak némi 2000-es merlot kóstoltatni.

Régi syraht, cab franc-t, merlot-t csúcskékfrankost viszont alig lehet látni, tényleg a balfiból és a terra nemoból kell kiolvasnom, hogy mitől tudnak ők annyit, mint Ráspi szomszéd. Vagy brekiék a cognac-lepárló mellől.
Mondjuk.
És nem mindig megy.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2010.04.15. 13:57:30

Most nem kóstoltam, de a Tehéntánc nálam is kilóg az Orsolya vörösek közül, lefelé.
A Weninger alap kékfrankos meg - nekem, a kóstolgatás végén - igen gyengucinak tűnt, sok hordós meg egyéb jeggyel, nulla gyümölcsösséggel.
A Halmosi pince drágább kadarkája igen jó, a bikavér meg különösen. Az alap kadarkát már picit unom, maradt vagy 50 palackom, miután bedőltünk a Maligánban...
süti beállítások módosítása