A margózás előjátékaként villányoztunk. Ha villányozunk, zsákuccázunk. Én kezdeményezni nem szoktam, de ma is előfordul, hogy szemérmesen hallgatok, amikor a csoportlelkület erről fúj. Pedig szólnom kellene. Hogy a zsákuccázás elsősorban divat - ellendivat –, aminek nincs aranyfedezete, arra a legmeggyőzőbb bizonyítékot a nagy Bordeaux-Villány vakunk szolgáltatta. És a köreinkben azóta lezajlott hasonló jellegű kóstolók mindig az akkori konklúziót erősítik. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy 30-40 eurós villányinak nincs miért félnie egy 30-40 eurós bordeaux-itól. Sőt, ahogy Villány Toszkána felé fordul, valószínűbb, hogy az összehasonlításban a bordeaux-iak húzzák a rövidebbet: megkeményednek, kizöldülnek, elvékonyodnak.

Öt bort kóstoltunk vakon, annyit tudtam, hogy ugyanabból az évjáratból származnak. Mint utólag kiderült az évjárat 2003 volt, és 4 villányi plusz egy bordeaux-i szerepelt a sorban. Én vakon két bornak adtam 7+ pontot, a Gere Kopárnak és a Mayer Kopárnak, a Vylyan Duenniumot 6-7 pontra tettem, a Phélan-Ségurt 5-re, a Tiffán Grande Selectiont 4-5-re. A félpalackokat még 3 napon át kóstoltam, a két Kopár gyorsan, a Duennium és a Phélan-Ségur csak részben, a Grande Selection egyáltalán nem fogyott el.

Vylyan Duennium 2003

Nagy, ütős illat, érezhetően magas alkohollal. Friss gyümölcs helyett mazsola és füge, tejes, dohányos, sült gesztenyés körítéssel. Az illat után a korty meglepően friss, ám a savak nem teljesen mozognak együtt a főárammal, és meglehetősen élesek (a házasítás valamelyik eleme nem volt teljesen érett?). Bár testes és koncentrált, a savaknak köszönhetően az összhatás nem tompa, nem leveses. A hosszú, kékszilvás lecsengést szárító, kesernyés tannin rontja le. Eszményi versenybor: sötét, intenzív és sűrű, ismerős aromavilággal, zavart legfeljebb a tannin okozhat. 
Másnapra sajnos csúnyán megzuhant, likőrös, káposztás, mazsolás csúfság lett belőle, égető alkohollal, keserű, szárító tanninal. Az első napi teljesítmény alapján eléri a 7 pontot, a második napi alapján gyorsan igya meg, akinek még van.

Gere Kopár 2003

Az ex-világszép remekül tartja magát. Lehet, hogy a Kopár eredetileg Bordeaux-t célozta meg, de 2003-ban már egyértelműen Toszkána felé menetelt. Remek illat, sokszínű, izgalmas árnyalatokkal: fekete ribizli, narancshéj, füge, cseresznye, créme brulée. Szájkímélő korty, sima felszínnel, érett, kerek savakkal. Szaftos és gyümölcsös. Rágós tannin, de nem keserű. A korosodásnak semmi jele. Könnyen érthető és szerethető stílus, magabiztos kivitelezésben. Ez az a bor, ami egy ünnepi asztalnál garantáltan földobja a társalgást, és még a terroirról sem kell előadást tartanunk. 8 pont

Mayer Kopár 2003

A meglepetés. Volt benne valami kecs és grácia, ruganyosság és lendület, ami a jóval sűrűbbre hangolt évfolyamtársaiból hiányzott. Nemcsak kortyolni, hanem inni is lehetett (13-as alkohol!). A Gere kétségtelenül komplexebb, de a kóstolás három napja azt bizonyította, hogy nem az összetettség az egyetlen örömforrás egy borban. Vaktesztben, versenyen a Gerét indítanám, magamnak, barátaimnak a Mayert bontanám. Világosabb szín, alapvetően cseresznyés, ribizlis, dohányos díszítő jegyekkel. A kezdet kezdetén acetonos mellékszál. Egyenesvonalú, élénk, tiszta, harmonikus korty. Sem túladagolt pörkölés, sem alkohol, sem fogzománcozó tannin nem zavarja az összképet. Jó tudni, hogy Villányban ilyen bor is készülhet. 8 pont
(Szomorú lábjegyzet, hogy a Mayer-borokat tapasztalataim szerint súlyos palackvariáció sújtja.)

Ch Phélan-Ségur 2003

Kínos meglepetés. Nem volt annyira rossz, de ezzel a borral kapcsolatban voltak illúzióim (annak idején rajongtam érte, most szégyellem magam). Hivalkodó, piperkőc illat, amiben a tejszínhabos eper, az ánizslikőr és a cassis viszi a prímet, a háttérben egy kesernyés, égett gyufás áramlattal. Mintha parfümöt öntöttek vagy málnacukrot dobtak volna a hordóba. Kóstolva vékonynak, vizesnek, lyukasnak, ingerszegénynek hat a három villányi után. Ezt a gyámoltalanságot gondoltam én valamikor eleganciának? A lecsengés nyers és kesernyés. Szó nincs arról, hogy ihatatlan, de a leleplezés után már a bosszúvágy és a keserűség is dolgozott bennem. Legalább a pontozásban megpróbálok nem átesni a ló túloldalára: legyen lefelé nyitott 5 pont.

Tiffán’s Grande Selection 2003

Ezt nevezem én zsákuccának! Túlérett, agresszív, mazsolás, lakkos, kakaóporos, kólás, fügés. Lágy, lappangó savakkal. Üres korty, az ízben konzervkukorica és avas szotyola. A lecsengésben perzsel az alkohol, disszonáns, avas szotyolás mellékízzel. Akadt a társaságban olyan, aki azért lobbizott, hogy minősítsük hibásnak. Szerintem ez nem borhiba, és sajnos nem az első Tiffán, amit vakteszten a szotyola alapján ismerek fel. 4 pont

A négy 2003-as villányi alapján nehezemre esne akár az évjáratról, akár a zsákutcáról bármilyen következtetést levonni. És nehezemre esne bárki más általános következtetéseit komolyan venni.

[Az első képen a Szársomlyó, balra a Kopár-dűlővel.]