Szarka Dénes születőben lévő mádi pincéjét a Borbarát már felfedezte és megmutatta nekünk többek között az idei 7x7-en. Akkor nem kaptam föl a fejem a pince boraira, hanem most. Kiss János csöngetett be hozzám nemrég három borral a kezében, az egyiken címke sem volt, csupán annyi, hogy Juharos Furmint-Hárs 09. János erről a borról beszélt talán a legnagyobb lelkesedéssel: barátja Szarka Dénes adta neki, János pedig elhozta, hogy én is megkóstoljam. Bizony jól tette. Igaz, eltelt néhány hét, mire végre kidugóztam a palackot, ám akkor azonnal megértettem, miért is a lelkesedés.

Intenzív, friss, vonzó illattal mutatkozik be. Roppanósan friss alma és körte leöntve gyerekek ízlése szerint készült édeskés limonádéval, ami mellé harapunk egy falat fűszeres, narancsos diós bejglit - ha már úgyis közeleg Karácsony. Kóstolva nagyon magas szerkezetű, de nem ám úgy, hogy felível magasra, aztán lejjebb jön, ahogy azt egy hétköznapi bortól megszoktuk. Nem, ő végig fent van, ott kezdi és mintha nem is akarna lejönni onnan. Szóval savvezérelt rendesen, de rendkívül szépek, játékosak, finomak ezek a savak. Így a bor, ha nagyon magas szerkezetű is, mégis valahogy egyensúly közelben marad, nem száll el, nem borul meg. Ízében a leginkább citrusos gyümölcsösség mellett nagyon karakteresen sós, ásványos, pikánsan fűszeres jegyek dominálnak és tisztaság. Élénksége és meg-megvillanó mélysége emlékeztet a fiatal wachaui veltelínik és rizlingek zabolátlanságára, mintha sosemvolt házasítása lenne a kettőnek. Utóíze nem meglepő módon rendkívül hosszú, szinte véget nem érő, persze ezt egyáltalán nem bánjuk, mert finom is, ahogy az egész korty. 6 pont.