Volt egy ilyen Matt Kramer-ihlette feladvány, hogy vajon tudunk-e olyan bort mondani, amiről piacra kerülése idején, pusztán az érzékszerveink tanúságára hagyatkozva, gyakorlatilag lehetetlen megmondani, hogy évek múltán klasszissá érhet. Sokszor hangoztatott vélemény, hogy az a tannin, ami fiatalon dörzsöl, szárít, zsugorít, az soha nem simul be, az az alkohol, ami fiatalon éget, soha nem ég el stb. Vagyis nincs palackérleléses bűnbocsánat, nincs feloldozás. Nekem azonban nincs kétségem afelől, hogy a borok érnek, hogy jelentős hányaduk a rendezetlenség felől a rendezettség felé halad, és szerencsés esetben létezik egy hosszú pillanat, amikor a kavargó áramlatok összesimulnak, és kialakul a harmónia valamilyen foka.

Ha van olyan pince, amelynek borai nagy általánosságban nem egyszerűen csiszolódnak, hanem teljes metamorfózison mennek keresztül, akkor azok a Weninger-borok. Ez az az eset, amikor a hernyó, a báb semmit nem árul el a pillangóról. És bár ezt jó tudni, a jelenben frusztráló vele szembesülni. A jelenleg forgalomban lévő 2006-os Frettner például remek arányokat mutat, de nincs élő ember, akinek örömet tudna szerezni. Emlékezve azonban arra, hogy a 2003-as is riasztóan kezdte pályáját, mostanra mégis remek bor kerekedett belőle, van okunk feltételezni, hogy nem akad el a hernyószakaszban.

A 2000-es évek első felében készült kiemelkedő magyar vörösek között nálam megkérdőjelezhetetlen helye van a 2002-es és 2003-as Weninger Cabernet Franc-nak és Syrah-nak. Ám amikor rákérdeztem Franz Weningernél, hogy ő hajlandó volna-e a jelen sorozatba borokat adni, és az előbbi kettő mellé harmadik lehetőségként fölvettem a merlot-t (amibe a 2002-es miatt szerettem bele újra), akkor kiderült, hogy egyedül merlot-ban tud 2000-ig visszamenni. Abban viszont szívesen. Mire a palackok eljutottak hozzám, kiderült, hogy ez a sor is foghíjas: talált 2000-est, 2001-est és 2003-ast, aztán szünet és végül 2006. Próbáltam legalább a 2002-esből szerezni az újszegedi borbutikból, hogy legyen négy összefüggő évjárat, de a szétharsogott jó hír gyorsan kisöpörte a készletet.

Weninger Spern Steiner Merlot 2000

Az illat, mint az ezeregyéjszaka. Mély, egzotikus és színpompás. Ugyanakkor a négy közül ez a leghagyományosabban „nagyboros”, és ennek fő oka a hordó lehet. Persze szó nincs arról, hogy tizenegy évesen is sűvítene belőle a barrik – csupán annyit akartam jelezni, hogy egyedül ebben jelentek meg hangsúlyosabban a pörkölési jegyek. A főbb illatjegyek: ánizs, borsosmenta, dohány, avar, fekete csokoládé, szarvasgomba, füge és vas. Az illat a gyümölcsök kikopása ellenére sem óboros, kóstolva pedig végképp nem szorul rá a korkedvezményre. Izmos, dinamikus, sűrűszövésű bor. Valamennyi Weninger merlot példaszerű savakkal rendelkezik, ám a 2000-es nyár forróságát és e bor korát is figyelembe véve, meglepő, hogy ez volt az egyetlen, ahol az eszményihez képest túlságosan is magukra vonták a figyelmet. Még mindig ereje teljében lévő, komplex bor, hibátlan szerkezettel, szépen besimult tanninokkal. Brunelló-szint.

Weninger Spern Steiner Merlot 2001

Ez tűnt a legkorosabbnak valamennyi közül, és okozta aztán a legkellemesebb meglepetést. A karima téglavöröses, az illat öreges, leveszöldséggel, szolid brettességgel és szárított vargányával. De szellőzőképes. És bár gyümölcsben nem jut távolabb az aszalt szilvánál és a ropogós cseresznyénél, a leveszöldség és a brett tompul, a vargánya, a dohány erősödik. Ám nem az illatáért szerettük. Kóstolva egy igazi ékszer: csiszolt, arányos, finom és kifinomult. Könnyű érintésű, nagyon tiszta, sima felszínű korty, jól eső édesség-illúzióval a közepén. A korty elejétől a lecsengésig hibátlan, hegesztésmentes átmenet. Finomszemcsés tannin. Tisztán hagyja a szájat. A leginkább elegáns és gyümölcsös (kóstolva!) a négy közül. Az egészen más karakterű 2003-assal holtversenyben ez volt a kedvencem.

Weninger Spern Steiner Merlot 2002

[Újrahasznosított szöveg:] Lehet, hogy nem volt ez mindig nagy bor (nem tudom), de a legszebb borkorba ért, amikor megvan már az érettség, és még nem veszett el az erő. A harci kedv még minden ízében lobog, de már nem dúl.
Nincs szerelem első szippantásra. De ha kap egy órát karaffban, vagy megéri a másnapot, szárnyra kap. Nem kiabál, nem hadar, noha van bőven mit mondania. Az illat egyedi és sokszínű - egy révbe ért, lekvármentes merlot weningeres fűszerekkel. Nyolcévesen a még élő gyümölcsök és aktív pörkölési aromák egyenlő félként találkoznak az erősödő tercier aromákkal. Fekete cseresznye, törökméz, csokoládé, fekete tea, narancshéj, málna, szilva, balzsamecet. Kóstolva elegáns, eleven, zamatokban gazdag. A kortyban semmi nehézkesség, tömősség – ami leginkább föltűnik, az a remek savak és a gyümölcsöket keretező finom kesernye. A lecsengésben konyakmeggy és kissé tapadós, de érett tannin. Ha nagyon elmélyülünk benne, talán fölsejlik a mai higgadt és bölcs arc mögött a hajdani szertelenség, amit a palackérés szerencsés pályára terelt.

Weninger Spern Steiner Merlot 2003

Nem hazudtolja meg az évjáratot, a sorban valószínűleg ez készült a legérettebb gyümölcsből. Itt most adná magát az alkalom, hogy valami tanulságot levonjak, és azt mondjam, hogy a Weninger-boroknak jól áll a forróság, mert savaikat ilyenkor is megőrzik, miközben nagyobb test, bársonyosabb textúra járul az acélos gerinchez. A 2001-es azonban megóv az efféle okoskodástól, és egyébként is öröm volt nézni, hogy mind a négy bornak egyedi, viszonylag könnyen megragadható karaktere van.
Az illatban egyedül itt jelenik meg egy kis lekvárosság, de ezt csak azért vettem előre, hogy gyorsan túlessünk rajta, mert messze nem ez a meghatározó. Az illat mély, vonzó és egyedi: oregánó, őszibarack, narancshéj, cseresznye, villanásnyi bőrös animalitás, az üres pohárból pipadohány és Earl Grey-tea. Kóstolva eleven és kerek, az egész szájat kitölti, varratmentes. Húsos, viszonylag testes, de egyáltalán nem tömős. A kortyban cseresznye és őszibarack, határozott kesernyével, csipetnyi édességgel. Valamennyi merlot közül ebben tapad a leginkább a tannin, de bőven az élvezhetőség határain belül. A hosszú lecsengésben őszibarack és barackmagos kesernye. A 14-es alkoholról csak a címke árulkodik. Az egyetlen csomó a kákán a kesernye, de így is a Pannon Hírességek Csarnokában a helye.

Megkóstoltuk a 2006-os merlot-t is, de az azonnal visszavitt az előszóhoz. Hernyó vagy báb, nem tudom, de annyi szent, hogy a pillangóig még hosszú az út. Majd 2016-ban. Tőke és türelem.

[A sorozat első része itt olvasható: Vylyan Duennium 1999-2006. A fotót innen metszettem.]