A 2004-es Degenfeld Szamorodni óta Rakaczki Gábor az én szememben Tokaj Mourinhója. És meggyőződésem, hogy leigazolása az Árvay János önkéntelen távozása után átszerveződött Sauska Tokaj élére nyerő húzás volt. De azért én is megszeppentem, amikor kiderült, hogy az első Rakaczki/ Sauska-bor egy renegát: arculüti a purizmust, lábbal tapossa a dűlőmitológiát, vállalja a kiesést az eredetvédelemből, és beengedi a házasításba a rettegett sauvignon blanc-t.

A legutolsó szegedi Sauska-bemutatón elkövették azt a hibát, hogy az elég drága Villányi Chardonnay és a nagyon drága Villányi Chardonnay után kóstoltatták a Cuvée 113-at, és az annyival magasabb civilizációs szintet képviselt, hogy óhatatlanul azt éreztük, a vérszegény chardonnay-knak az emlékét is föl kellene szántani és behinteni sóval. A Cuvée 113 villogott, hasított, szárnyalt és mélyre hatolt. De azért mégiscsak merénylet - két tokajkonform fajta: furmint és hárslevelű házasítása két diverzánssal: chardonnay-val és sauvignon blanc-nal. Így aztán nem is lehet tokaji, csak zempléni. Szupertokaji (l. szupertoszkán).

Nem én vagyok hivatott eldönteni, hogy ez főbenjáró szentségtörés-e vagy csak hebegést indukáló botránykavics, de három palack módszeres és meditatív befogadása után azért jótállok, hogy kiváló bor. Van benne anyag, fantázia, tudás és spiritusz. Szintén kevéssé vagyok hivatott eldönteni, de szerintem még a röghöz sem hűtlen, azaz fölismerhetően, de legalább kikövetkeztethetően tokaji.

Amikor az első palackot megvásároltam, és hazavittem, hogy a villányi chardonnay-knál markánsabb kontextusba vetve kóstoljam meg, attól tartottam, hogy túlságosan is „nemzetközi stílusú” bor lesz - nem mintha ezt feltétlenül tragédiának, bűnnek tekinteném (először is legyen jó egy bor, aztán jöhet a tájjeleg) -, de ez a félelmem alaptalannak bizonyult. Bár a sauvignon blanc-t nem tagadhatja le, ez egyáltalán nem egy arctalan, felpuhított, resztlikből összeöltött bor. Amikor megtaláltam az összetételét, kiderült, hogy ez nem is meglepő, hiszen 60 százalékban (reduktív iskolázású) furmint, aminek zöme 30-40 éves tőkékről származik. (A Bortársaság honlapja szerint: „Az egészfürtösen préselt szőlőlét 82%-ban rozsdamentes tartályokban, 18%-ban új, és használt hordókban erjesztették, spontán és fajélesztős kultúrával. Az almasavbontás a borok 30%-ánál spontán végbement, a hordós tételeknél Sur Lie érleléssel, heti egy alkalommal battonage-zsal dolgoztak.”)

A normál hűtőszekrény-hidegről indulva először a sauvignon blanc-nal asszociálható füves, macskahúgyos, egreses kontúrok rajzolódnak ki, aztán előkerülnek a gyümölcsök: papaya, őszibarack, birs és mandula. Ez utóbbi pedig átvezet egy zsírkrétás-minerális-fémes árnyalatba, ami – a birssel együtt - inkább a furmint-hárslevelű oldalt hívja elő. Fölmelegedve kibukik belőle a hordó pörkölt mogyorója. Az illatot is jellemzi egyfajta hűvös, elegáns tartás, de igazából kóstolva derül ki, hogy mennyire okosan elkészített, precíz és életerős bor. Mintha sikerült volna öltönyt adni a furmintra. Tökéletes arányok, húsos test, komplexitás és frissesség. Gyümölcsök (lime és ananász) és fanyarság (barackmag, mandula) izgalmas elegye. Lendületes, de nem bárdolatlan, két frekvencián dolgozó savak: rövidhullámú és hosszúhullámú (még dolgozom a terminológián). Igazi bor, van sava, borsa, eleje, vége, közepe, jól iható, de meghálálja azt is, ha elszöszölünk vele. Erős 6 pont és best buy. (2300 Ft)

Lehet, hogy ez a megközelítés Tokajban örökre periférikus marad. De szerintem jelez egy olyan irányt, ami sokunknak örömet szerezhet, és képvisel egy olyan technológiai magabiztosságot, ami soakaknak példamutató lehet. A bennem élő hedonista pedig egyszerűen örül annak, hogy van egy ilyen markáns és élvezetes borunk elérhető áron.

[A fotókat a borászat honlapjáról metszettem.]